reggeli dicséret

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." Zsidók 12,1-2 Ez a szakasz nem azoknak szól, akik még bizonytalankodnak. Ez az ige nem azokat szólítja meg, akik még kételkednek. Ez az üzenet azoknak szól, akik komolyan veszik a hitet, mert számukra élő valóság az élet Krisztusban. Megfigyelted már, hogy mindig eltelik egy kis idő a meggyőződés és a cselekvés között? Mindig van egy szünet. Ez a döntés szünete. Az elköteleződés szünete, amikor azt fontolgatjuk, hogy most mit is tegyünk. Cselekedjünk meggyőződésünk szerint, vagy próbáljuk magunkat lebeszélni róla. Voltál már így? Tudtad mit kellene tenned, de bizonyos okok miatt,

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön.” Efézus 3:14-15. Isten Kit fel nem foghat semmi értelem, hatalmas Isten, örök, végtelen! Ott vagy a porszemben, Napnak sugarában, az emberi sorsok sötét viharában. Mindenben ott látlak, ami élet, tudatlan is keres az emberi lélek. Kicsiny gyermekben az épülő világ, épülő világnak mi értelmet ád, remény vagy, ha minden elveszett, megújulás az elmúlás felett. Csak egyben nem vagy ott: ami bűn lehet, pusztítást hoz, s fájó könnyeket, Csak egyet nem szeretsz; ami rosszat ád, megrontott élet tengernyi kínját. Te Szeretet vagy, Örök Alkotó! Semmiképpen fel nem fogható! Csak érezni lehet azt, ami Te vagy, a Te léted békét, boldogságot ad. E múló élet és mindenek felett áldalak Téged, Örök Szeretet! Páskulyné Kovács Erzsébet 1965

"Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben." Pál második levele Timóteusnak 1:13 Egyszer az utcán összefut két ismerős. – Hallottam, új lelkészt kaptatok közösségetek – mondja az egyik. – Igen, így van. – No és, milyenek az első benyomások? – Kedves, aranyos – mondja bizonytalanul a másik –, csakhogy… – Csakhogy…? – húzza fel a szemöldökét az ismerős. – Hát mi baj van vele? – Meg kell mondanom őszintén, egy kicsit bogaras szegény. – Bogaras? – csodálkozik a másik. – Hát milyen bogara van neki? – Az, hogy mindig Jézusról beszél. Ebben a pillanatban tűnik föl a sarkon a lelkész. – Itt is van, be is tudlak mutatni neki – mondja mosolyogva a gyülekezeti tag. A barátságos kézrázás után a kívülálló rögtön a lelkésznek szegezi: – Hallom, maga kicsit bogaras. – Bogaras? – lepődik meg a lelkész. – Milyen értelemben? – A gyülekezeti híve mondta – mutat mentegetőzve az ismerős –, ho

  „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (János evangéliuma 14. fejezet 21. vers.) Két életkép a szeretet és az engedelmesség viszonyáról: 1. életkép : Szerelmespár ül egymásba kapaszkodva egy padon a tavaszba öltözött park közepette. A fiú kedvese fülébe súgja: - Én annyira szeretlek, hogy mindent megtennék érted, még csillagokat is lehoznám neked az égről. Néhány évvel később. A férj a fotelben ül, újságot olvas. Felesége kéri, szaladjon le a boltba kis kenyérért. A válasz az újság mögül: - Tudod, hogy szeretlek. - Akkor legalább porszívózz fel, míg én leszaladok! - jön az újabb kérés. Majd a válasz: - Tudod, hogy szeretlek. – és a férfi tovább olvassa az újságot. Vajon milyen szeretet az, ami ilyen apróságokra sem képes? 2. életkép : Egy ünnepélyes keresztségi istentiszteleten vagyunk. A lelkész épp hitvallás kérdéseit tesz

„Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ” János evangéliuma 14. fejezet 29. verse Nagymértékű figyelmességgel találkozunk, amikor valaki pontosan megmondja, hogy mi fog történni! Mert ha minden paraméter a helyén van, ha minden információ a rendelkezésünkre áll, akkor már csak felkészülten kell várni az eseményeket. Ha elolvassuk az egész fejezetet, (és ha van időnk rá, akkor meg miért ne tennénk meg, és ha nincs, akkor miért ne szakíthatnánk időt rá még valamikor a mai nap folyamán) akkor láthatjuk, amint Jézus a Szentlélek ígéretét adja a tanítványoknak bátorítva őket ezzel. Jézus megismétli korábbi kijelentését oly módon, hogy új részletekkel egészíti ki azt. Ezzel egyrészt világossá teszi, hogy ő a halál közelében is vállalja mindazt, amit korábban mondott. Nem vonja vissza, hanem megerősíti kijelentését. Másrészt arról szól, hogy a jövő nem a vereség, hanem a győzelem jegyében bontakozik ki. Az üdvtörténeti események f

“Íme az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hírdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az Ő nevében reménykednek majd a népek.”  Máté evangéliuma 12:18-21 Milyen szép vallomás! A mennyei Apa vallomása a Fiúról:”Ime az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!” Szeretettel és melegséggel beszél arról, aki az irántunk érzett szeretete miatt elhagyta a mennyet, hogy a kozmikus küzdelembe döntő bizonyítékot hozzon.  Ő, akit Isten Lelke vezetett, nem hozott igazságtalan ítéletet, nem szított viszályt, nem kiáltozott, lármázott, nem hallatta hangját az utcákon, hanem csendben, szinte észrevétlenül végezte reményt nyújtó munkáját. Bármennyire is dolgozott Lucifer azon, hogy elhitesse az angyalokkal - és később az