reggeli dicséret

"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába." Kol 1,13 A régi korokban hosszú útra indulni nem volt egyszerű vállalkozás. Egy-egy folyó, egy tó nagy akadálynak számíthatott akkor, amikor alig voltak hidak, amik a két partot összekötötték volna. Ha valaki mégis vállalkozott rá, annak jól kellett ismernie az utat és azokat a segítőket, akikre támaszkodhatott útközben. A vízi átkelőknél ezek a révészek voltak. Csónakjaikkal, kompjaikkal szállították az embereket az egyik oldalról a másikra. Kietlen, ember által alig lakott helyeken különösen nagy szerep jutott azoknak, akik ismerték az átjárókat, az utakat az egyik oldalról a másikra. Az egyik ilyen nagy útkeresés a világtörténelemben az Észak-Nyugati átjáró feltérképezése volt. A 15.-17. század között, majd később a 19.-20. században számtalan expedíció próbálkozott meg a lehetetlennel. Sokan vesztették életüket, de sokáig sem olyan folyami utakat, sem pedig t

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” ( 1 Korinthus 1:18 ) Krisztus keresztjéről sokaknak sokféle a véleménye. Egyesek egyszerűen nem foglalkoznak vele, nem jelent számukra semmit. Mások tagadják, megvetik, elutasítják, sárba tapossák. Megint mások az életüket áldozták és áldozzák érte ma is. Pál apostol idejében is már kétféleképpen tekintettek a keresztre. Egyeseknek bolondság, butaság, ostobaság, értelmetlenség, vagy éppen a kudarc jelképe volt; másoknak pedig Isten hatalma, ereje, az egyetlen megoldás életük minden kérdésére, problémájára. Első látásra, a kereszt valóban a bukásról, a kudarcról szól. Ha ott álltam volna Jézus keresztjénél, látva átszegezett kezét, a töviskoronát fején, a vérző sebeit, akkor azt mondtam volna, hogy Jézus veszített, elbukott! Kajafás is azt gondolta, hogy Jézus veszített! Pilátus is vesztesként kezelte őt, és még a legközelebbi barátai, a tanítványai is cs

"Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.” Példabeszédek könyve 6. fejezet 14. vers Tudok rólad valamit. Lehet, hogy soha nem találkoztunk még, és lehet, hogy úgy gondolod, eléggé titokban tudtad tartani mindeddig, de én akkor is pontosan tisztában vagyok vele. Tudom, hogy nem is igazán beszélsz róla, és időről időre azért eszedbe jut, hogy változtatni kellene rajta, de érzed, hogy nem olyan egyszerű. Azért írom ezeket a sorokat, hogy megnyugtassalak: nem vagy egyedül. Az a ficánkoló, nehezen kontrollálható izomhalmaz mindannyiunk szájában ott van, az alkalomra várva, hogy egy-egy megnyilvánulásával komolyabb károkat okozzon. És hidd el, tudom, hogy nem könnyű uralkodni rajta. Olyannyira nem, hogy Jakab szerint aki a nyelvét meg tudja szelidíteni, az teljesen bűntelenné vált már (Jakab apostol levele 3:2-8). Ez a veszély azonban egyikünket sem fenyegeti. Te a következők közül mire használod leggyakrabban a nyelvedet? Pletyka: Talán a legál

„ Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. ” (Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers) Valószínűleg többen ismerik Benedek Elek meséjét a három fiúról, akiket a halálos ágyán fekvő apjuk magához szólít, arról faggatva őket, hogy mire vitték az életben. Az egyik azzal henceg, hogy ő a leggyorsabb borbély, a másik, hogy ő a legügyesebb kovács, a harmadik, hogy ő a legvitézebb katona. S miután mind azt bizonygatják, hogy milyen jól megy soruk, végül az apjuk a nekik járó örökséget a szegényekre hagyja, mondván, erre a ’csekélységre’ a nagyszerű fiainak semmi szüksége. Ám a dicsekvő szavak mögött nem volt semmi. Pál Krisztus keresztjében való dicsekedése ezzel szemben nemcsak szóban, nemcsak leveleinek megírásában állt. Az egész élete Jézus dicséretét hirdette, aminek következtében magán is viselte „Krisztus bélyegét” (Gal.6:17), mely megveretés, megkö

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,  hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”  János evangéliuma 3. fejezet 14-15. verse Alattomos kis bűn, ami úgy válik méreggé az életedben, mint ahogy, az ősz hajszálak kezdik ellepni az ember fejét, nem más ez, mint a zsörtölődés, vagy mondhatnám úgy is, hogy az elégedetlenkedés. Amikor semmi sem jó, amikor mindent meg tudunk kritizálni, mert azt gondoljuk, mi jobban tudjuk. Pedig nem, csak a szánk jár, már-már annyira automatikusan, hogy észre sem vesszük, hogy közben sebeket okozunk másoknak is, valamint sajátmagunk felett is ítéletet mondunk. Izrael népének egyik története is hasonló ahhoz, amiket szoktunk csinálni. Mózes negyedik könyvében található ez a történet a 21. fejezetben. Azzal kezdődik, hogy az Úr meghallgatja a nép kérését, megteszi, amit kérnek, majd utána tovább menetelnek, hogy megkerüljék Edóm országát. de valahogy elfáradtak, vagy inkább belefáradta

„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.”  Zsoltárok könyve 8:2 Eszembe jut egy példatörténet egy kisfiúról, aki megkérdezte az apukáját, hogy milyen nagy az Isten. Az apuka a magasban suhanó repülőgépre mutatott, mennyire pici, alig látszik, majd elvitte a fiút a repülőtérre és megmutatta, közelről milyen hatalmas is valójában. Hát így van ez a mi Istenünkkel is, minél közelebb vagyunk hozzá, annál hatalmasabbnak látjuk.    Uram, mekkora vagy az én életemben? Mit jelent számomra, hogy hatalmas vagy? Mit jelent ez, amikor bajban vagyok, amikor fölém nőnek a problémáim, amikor megrémít amit a világban, és sokkal inkább, amit önmagamban látok, és alig látlak a gondoktól téged? Ilyenkor szeretném a legjobban tudni, hogy hatalmas vagy, Mindenható Isten, végtelen szeretettel, tökéletes megoldásokkal és megértéssel. Néha olyan nehéz, de segítesz kapaszkodni és imádkozol értem, hogy el ne fogyatkozzék a hitem.

„Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.” Zsoltárok könyve 65:10  Nőnapra virágot kértél, és azóta szinte minden nap meg is szeretnéd öntözni. Aztán kaptunk két pálmát egy másik nagyon fontos napra családilag. És érkezett még egy cserepes virág születésnapodra a nagyszülőktől. A te lelkesedésed pedig töretlen, és elszomorodsz, ha nem te locsolhatod meg őket, mert én véletlenül megelőztelek aznap.  Pedig az utóbbi körül-belül két évben egy darab dísznövényt sem láttál itthon, mert apával mi ehhez nem értünk. Vagy nem akarunk érteni. Közös életünk során többször próbálkoztunk azzal, hogy legyen valami zöld növény a lakásunkban, de a legstrapabíróbbat is sikerült kipusztítanunk. Hiába, nekünk ez nem megy. De örülök, hogy te nem így állsz a dolgokhoz. Te gondoskodni akarsz a virágaidról, sőt, már tervezed, hogy árvácskákat is fogsz ültetni a nagyikáéknál. Remélem, mind