Minél kisebb, annál hatalmasabb!
Mármint az énem. Minél kisebb, minél kevésbé vagyok fontos a magam szemében, minél kevesebbre tartom magamat, Ő annál hatalmasabb. Ha az énem óriási, nem tud velem mit kezdeni. Ha én vagyok a magam számára a legfontosabb, Ő szerényen a háttérbe vonul. Ha folyton a magam jóságát, fontosságát, pótolhatatlanságát hangoztatom, akkor engedi, hogy fürödjek a magam kreálta hírnévben. Erre jött rá Pál apostol is. Azt mondta: lehetek beteg, szerencsétlen, nyomorult, de ha Ő velem van, akkor gazdag vagyok. Akkor erős vagyok. Érhet bántalmazás, Vele a teher elviselhetőbb. Lehetek erőtlen, de az Ő ereje elég nekem. Bőségesen elég. Rájött, hogy minél inkább háttérbe vonul, annál inkább megdicsőül Krisztus. Ezt írta: „Legszívesebben azért az én erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzon bennem. Gyönyörködöm az erőtlenségben, bántalmazásban, nyomorúságban, üldözésben és szorongattatásban a Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős!” 2Korintus 12:9-10. ...