Az Úr Szolgája
„Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.” Ézsaiás 42:1-4. 700 évvel a fenti prófécia elhangzása után egy fáradt vándor – 12 tanítványával rótta Júdea és Galilea poros utcáit. Ki hitte volna akkor, hogy róla szól ez a prófécia? Még hogy Ő lenne Isten választottja? Akiben kedve telik? Ő lenne az, Aki igazságot visz a nemzeteknek? Nem! Ez lehetetlen! Pedig igaz drága Barátom! Ő a mi Jézusunk, Messiásunk, Urunk, Krisztusunk, Megváltónk! Ő az, Aki lehajolt a betegekhez és felemelte őket, Ő az, Aki együtt érzett az éhes tömeggel és megvendégelte őket. Igen! Ő az, aki megnyitotta Lázár sírját...