reggeli dicséret

"Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek." Pál levele a rómaiakhoz 14. fejezet 12. verse Milyen könnyű lenne az élet, ha mások tetteit kéne ítélgetni. Rögtön tudnánk, hogy melyik jó, melyik rossz. Ahogy a mondás tartja: “Kibicnek könnyű”. Kívülről minden történet máshogy szól. Senki sem kérdezi meg a gonosz mostohát, miért is lett gonosz. Mindenki határozottan meg van győződve róla, hogy gonosz, és megérdemli a büntetést. Az élet könnyű lenne, ha másokat kéne ítélgetni. A gond csak az, hogy ez nem a mi feladatunk. Még jó, hogy ez nem a mi feladatunk. Nem lenne fair a dolog, mert valaki szimpatikusabb, valaki meg egyenesen ellenszenves. Nem lenne jó, ha így működne a világ. Azt mondja Pál, hogy Isten az egyetlen, aki előtt meg kell állnunk, és számot kell adnunk mindenről. Nem egymást ítélgetni létezünk. Ez nem a mi feladatunk, hanem azé, aki teremtett minket. Bármennyire is szeretnénk mi ítélkezni, bármennyire is jó lenne, h...

"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." Ézsaiás könyve 40. fejezet 29. verse Isten országa egy feje tetejére állított királyság. A király szolgál, és a szolga uralkodik. A gazdagok szegények, de a szegényeknek semmire sincs szükségük, mert mindenük megvan. A sírók örülhetnek és a nevetők sírhatnak. A gyenge pedig a legerősebb... Senki sem gondolta volna a bibliaolvasó, vegetáriánus, "fűszál közlegénynek" csúfolt Desmond Dossról 1942-ben, hogy a csendes-óceáni hadszíntér egyik legnagyobb hősévé válik. A szanitécként szolgáló katona elsőként kapta meg az USA legnagyobb katonai kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemérmet azok közül, akik lelkiismereti okból megtagadták a fegyverviselést.  De Isten országában minden lehetséges annak, aki gyenge, de engedi Istennek, hogy erőssé tegye. A kitüntetés indoklásában így összegzik, amit tett, azt hangsúlyozva, hogy csak egy töredékét említik hőstetteinek: “Csapatának szan...

"Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" A példabeszédek könyve 4. fejezet 23. verse Talán mondani sem kell, hiszen a 21. században, hála az orvostudománynak, pontosan tudjuk, hogy a szív “minden élet forrása”. Ha valami, a szívünk nélkül lehetetlen élnünk. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk a vérnyomásra, a koleszterinre, a szívünk állapotára… Persze ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor a Példabeszédek könyve bölcsének csupán annyi volna a tanácsa a mai napra, hogy “ne egyél zsíros ételt, és szedd a szívgyógyszereidet!” Az ókori keleten a szívnek sokkal több szerepet tulajdonítottak, mint mi tesszük ma. Igaz, hogy az élethez szükséges vért pumpálja az ereinkben, de a héber kultúrában a szív ezen kívül a gondolatok, a tudás és a tudattalan döntések központja is. Magyarul, a szív az igazi “én” központja. Eszerint a szív határozza meg, hogy hogyan döntök, hogyan cselekszek egy adott élethelyzetben, és a szívem állapota...

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”   ( Jeremiás könyve 15. fejezet 16. vers ) Teri néni, az egyszerű, mélyen hívő, szorgos templomba járó özvegyasszony épp hazaér az istentiszteletről, mikor szeretett unokája betoppan hozzá és így faggatja: Csókólom Mama! Látom nemrég ért haza a templomból. Miről szólt ma az igehirdetés? Hát arra már nem emlékszem – volt Teri néni válasza, - de szép volt. Egy hét múlva ismét jön az unoka kérdése; Csókolom Mama! Ma miről prédikált a lelkész? Azt nem tudom, de olyan jó volt hallgatni! – felelte Teri néni. Majd miután e párbeszéd még párszor megismétlődött, az unoka egyszer azt mondta: Mama! Úgy gondolom, hogy tiszta felesleges templomba járnia, hiszen mire hazaér, úgyis mindig elfelejti miről is volt szó. Nem úgy van az kis unokám! – szólt Teri néni – Tudod, úgy van ez nálam, mint mikor...

„Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.” Pál Tituszhoz írt levele 1. fejezet 5. verse Te megtaláltad már az életfeladatod? Úgy értem, hogy azt a célt, amire képes vagy időt, energiát vagy akár pénzt is áldozni csak azért, hogy elérd? Felismerted-e már azt a feladatot az életedben, amiért megszülettél? Isten minden embernek adott egy küldetést, egy feladatot, amelyet születése pillanatában megkapott és élete végén elszámol vele. Vannak olyanok, akik a segítői feladatot kapták, egészségügyi dolgozók, szociális gondozók, lelkészek, olyan emberek, akik arra tették fel az életüket, hogy az embereket testileg és lelkileg ápolják, gondozzák és segítsék. Vannak olyanok, akik a szónoklás ajándékát kapták, amivel emberek ezreinek tudják bemutatni Isten végtelen szeretetét és kegyelmét. Megint mások a természet szeretetét kapták és azt, hogy értenek a növénye...

"Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Józsué könyve 24. fejezet 15. vers A választás lehetősége talán az ember legnagyobb ajándéka Istentől és egyben a legnehezebb is, amivel élhetünk. Régebben egyszer valaki azt mondta nekem, - miután hibáztam és amiatt bánkódtam, - hogyha tudnánk előre, hogy elesünk, előtte leülnénk. Bölcs szavak. Arról szólnak, hogy nem látunk előre mindent ezért nem vagyunk képesek meghozni a legjobb döntést és akár minden jóakaratunk ellenére is hibázhatunk. A ma reggeli gondolatunk is a választás lehetőségéről szól, abban segít, hogy jó döntést hozzunk. Először is, ha mi, emberek korlátozottak vagyunk az előrelátásunkban, akkor itt az ideje, hogy segítségül hívjunk...

„Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Hallgassatok rám, ti konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.” Ézsaiás könyve 46:11-13  Egy ének motoszkál a fejemben. „Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni [...]. Mindig közellévő: jelentsd magad nékem...” Tényleg itt van Isten köztünk? Tényleg közel van hozzánk? Gyomorforgató események történtek az elmúlt hetekben (is), és ahogy akaratlanul is dúdoltam magamban az éneket, feltettem a kérdést vele párhuzamosan, hogy vajon hol van Isten? Hol volt, amikor ártatlan gyermekeket gyaláztak meg, amikor erőszakkal elvettek tőlük mindent, ami egy békés, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen. Amikor semmi sem volt szent. De jött a következő kérdés is. Hol volt az ember?  Mert ezt az ember tette, és nem egy megfo...