reggeli dicséret

" 1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.  2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek." Zsoltár 116 Nem tudjuk, ki írta a 116. zsoltárt, ezért egyszerűen csak zsoltárosnak nevezzük őt. De azt tudjuk, hogy Isten megmentette őt a haláltól. Lehetséges, hogy nagyon beteg volt és napjait szörnyű fájdalmak között élte, mint annak idején Jób. Az is lehet, hogy az ellenségei próbálták megölni ezért a szíve és a gondolatai minden percben e körül forogtak. Telve volt aggodalommal és félelemmel. Talán a börtönben volt egy cellában és a kivégzését várta és az Úrhoz kiáltott és Isten megszabadította. Nem tudjuk mikor írták a 116. zsoltárt, de azt igen, hogy ez a negyedik a hat egyiptomi "Hallél Zsoltárok" közül, ami azt jelenti, hogy ezt az éneket sokszor énekelték az Egyiptomból való szabadulás emlékére a pászka ünnepen. Akkor Isten népe közel volt a pusztuláshoz, de Isten meghallotta az ő kiáltásukat és elküldött egy s

„De te Uram irgalmas, és könyörülő Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed és hűséged!”   Zsoltárok könyve 86. rész 15. vers. Hogy a mi drága Istenünk milyen hűséges, irgalmas és kegyelmes, olvassuk el egy megható versben és hallgassuk meg énekben. Légy irgalmas a Fiad nevében Bűnbánattal jöttünk most elődbe, hadd beszéljünk arról, ami fáj. Mint alélt virág lehajtott fejjel Előtted néped sírva megáll. Tudjuk, mindig a hűségre nézel, Az engedelmes szívet szereted: De találsz-e csak egyet is köztünk Ha elindulsz, hogy megkeresed? Találsz-e köztünk egyetlen egyet Ki nem sántikálva megy feléd? S ha kimondanád az utolsó szót, Ha kimondanád, hogy most már elég: Mind itt maradnánk fél lábon állva Mint letört kóró az őszi szélben. Uram! Légy irgalmas még nékünk! Légy irgalmas a Fiad nevében! Ahogy vagyunk, úgy állunk előtted Botladozó életünk útján. Fáradt szívünk halkult dobbanása Egy-egy sóhaj a könnyek útján.

„Mutasd meg ne kem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. ” Zsoltárok könyve 86:11 Mit jelent Isten igazságában járni? A szó, amit a legtöbb fordítás itt „igazságnak” ad vissza nem a körülöttünk lévő valós dolgokra utal, mint valamiféle fizikai törvényekben rejlő igazság. De még csak nem is arra a Pál apostol által kidolgozott jogi „igazságra” kell gondolnunk, amiről a Római levélben beszél, miszerint Isten igaznak nyilvánít bennünket, ha elfogadjuk szeretetét. Az itt szereplő héber szó ugyan az, amit minden imádság végén elmondunk – talán a legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosodik a fogalom jelentése –, az „ámen”. Ez a szó a „bizonyosság” kifejezése a héber nyelvben, sőt jelenthet „bizalmat, hitet” is, de ebben az esetben én a „biztonság” szóval adnám vissza. Dávid azt kéri Istentől, vezesse azon az úton, ahol biztonságban érzi magát. Egy több mint 70 éve élt teológus jut eszembe. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) 1935-ben azért t

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”   (Máté evangéliuma 28. fejezet 20. vers) A Szentírásban úgy olvassuk, hogy Jézus, a feltámadása után még negyven napig együtt volt tanítványaival. Tanította őket Isten országának dolgaira, majd arra kérte őket, hogy a Szentlélek kitöltéséig még maradjanak Jeruzsálemben, viszont utána menjenek el és tegyenek tanítvánnyá minden népet, (Apcsel.1:3-8; Máté 28:18-20) s Ő velük lesz mindig a világ végezetéig. Jézus velünk van? Hogyan? Hiszen, „mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” (Apcsel.11:9) Eszerint azt mondhatjuk, hogy Jézus ma csupán a Szentlelken, a Vigasztalón keresztül van velünk. S lehet, furcsán hangzik, de Jézus ígéretéhez hűen testileg is jelen van. Bizony, Jézus ma is tapintható és megérinthető. Hogyan? Az egyház (Te és én) Krisztus valóságos teste ebben a világban: „ Ti

„Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. ” Mózes ötödik könyve 30. fejezet 20. verse A tanács az akkor jó, ha nem nekem mondják- Ki ismerne engem jobban, mint én saját magamat, tehát én tudom, hogy nekem mi a jó! Ez egy jó mondat, sokszor hallottam már különböző élethelyzetekben lévőktől. Mondta ezt már dohányos tüdő rákos is, és mondta ezt egy hat éves gyermek is. Tényleg mindig tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk? Ha a tüdőbajos bácsitól halljuk ezeket a szavakat, miközben a cigaretta füstje sárgítja el az ujjait, nem kell orvosnak lenni hozzá, hogy azt mondjuk: „öreg jobban teszed, ha minél hamarabb leteszed a cigit”. Ismeretlenül is készek vagyunk tanáccsal szolgálni, bármikor, bárkinek?! Mitől lesz egy tanács jó? Attól, ha készek vagyunk azt megvizsgálni, annak pozitív és negatív hatása

A te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mk 5:34 Mindenki tudja, hogy a hit fontos, hiszen „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid. 11:6). A Biblia szerint h it által igazulunk meg, és hit által olyan dolgok történnek meg , amelyek hit nélkül nem történhetnének meg – l. a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének egészét. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus is gyakran hivatkozott vagy éppen kérdezett rá a hitre: „Hiszed-e?”, „minden lehetséges a hívőnek”, „legyen neked a te hited szerint”, vagy éppen: „kicsiny hitű, miért kételkedtél?” Ezekből a rövid mondatokból is érződik, hogy a hitre nem csak ahhoz van szükség, hogy egyszer majd bebocsátást nyerjünk Isten országába, hanem már itt és most szükség van rá ahhoz, hogy hordozni tudjuk a hétköznapok terheit és kihívásait - már ma is. Mert a hit pajzs gyanánt szolgál, ami megvéd bennünket Sátán tüzes nyilaitól (Ef. 6:16), és mint ilyen megtart.

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” Példabeszédek könyve 13:12  Vártunk Rád. Amikor eldöntöttük, hogy most már készen állunk a fogadásodra, bíztunk abban, hogy hamar eljön majd a találkozás napja. De csak a várakozás maradt. Mindent megtettünk, amit csak tenni lehet, és sokszor nagyon elkeseredtem.  Aztán egy őszi napon úgy hittük, itt vagy már velünk. Felhőtlenül boldogok voltunk. Számolgattuk, hogy mikor foghatunk majd a kezünkben, nézegettük a babavárós könyv képeit, hogy mekkora is lehetsz már. Aztán jött a lesúlytó hír, a testvéred úgy döntött, visszafordul. Nekünk pedig el kellett engednünk Őt.  Újabb várakozás. Teltek a hónapok egymás után könnyekkel terhelten, míg egy nyári napon nem mertünk hinni a szemünknek. Én sokáig nem mertem örülni, tervezni. A babavárós könyveket messziről elkerültem. Nem akartam még egy csalódást. De Te kapaszkodtál. Napról napra fejlődtél, és én minden egyes vizsgálat után egyre jobba