reggeli dicséret

“Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidókhoz írt levél 12:1-2 A kapcsolatok nagyon fontosak. Elméletileg minden kapcsolatnak a fejlődés, erősödés a funkciója. Egy jó barát felemel, de földre ránt ha arra van szükség. Ahogy Zalatnay Sarolta egy híres számában énekli: “Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,  ki a mélyből felrepít. Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,  ki a bajban megsegít. Csodát látni, jobbá válni, barát nélkül, nem lehet. Emlékezni, tervet szőni, barát nélkül, nem lehet.” (Zalatnay Sarolta - Mindig kell egy barát) A Zsidókhoz írt levél írója úgy beszél a “bizonyságtevőkről” mint barátokról. A bizonyságtevők, akik

"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy." Zsoltárok könyve, 103. fejezet 8. vers „Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt.” Ismerős az idézet? Az 1980-as évek egyik magyar rajzfilmhőse mutatkozott be így. Pom Pom nem tudta magát ennél rövidebben, egy-két szóban jellemezni, hiszen különleges, egyedülálló lény volt. Így hát különböző formákban mutatta be magát, hogy kicsit jobban megérthessük, kicsoda is ő valójában. Időnként úgy nézett ki, mint egy pamacs, máskor mint egy paróka, vagy akár egy kesztyű. Hol ilyen, hol olyan. Isten jellemét is hasonlóképpen ismerhetjük meg. Talán sokszor hallottuk már azt az egyszerű gondolatot, hogy Isten a szeretet, vagy akár mondtuk is, amikor be akartuk mutatn

Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Pál levele a filippiekhez 2:12-13 Miért tehát? Jézus Krisztus kettős személye — hogy egy személyben Isten és ember, mindkettő előnyeit és hátrányait magában hordozva — egy különleges paradoxont jelent a keresztény világnézetben. Már önmagában ez a kettősség elképzelhetetlen a halandó ember számára, hát még ha behelyezzük az önmagában is problémás Szentháromságba; hamar rá kell ébrednünk, hogy Jézus Krisztus személye túlmutat mindenen, amit emberi elme képes volna felfogni. Az egyetlen befogadható összetevője az emberi volta, melynek földi élete során szem— és fültanúi lehettünk. A Filippibeliekhez írt levél központi gondolata közvetlenül a mai alapigénk előtt található, a 2:6-11 -ben. Itt olvashatjuk

  „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!”   ( Ézsaiás könyve 55. fejezet 8. vers ) Elhatalmasodott a gonoszság a földön? Meg kéne menteni azokat, akik Istennel járnak? – 120 év múlva jön egy özönvíz, ami mindent elpusztít, kivéve egy bárkát, amit néhány ember fog építeni a szárazföld közepén. Az emberek bálványokat imádnak és a gyermekeiket is ezeknek áldozzák? Hogyan lehetne elmondani nekik, hogy csak egyetlen szerető Isten van? – Kiválasztunk egy 75 éves embert, akinek az idős, biológiailag már képtelen felesége szül egy fiút, akit próbából fel kell áldozni, de nem hal meg, és majd az ő leszármazottai fogják ezt az egy Istent képviselni. Az emberek elfelejtették az Isten törvényét? – Az Úr saját ujjával fogja kőbe vésni, majd odaadja Mózesnek, hogy helyezze el a Frigyládába, amit ne nyisson ki és nézzen meg senki. A bűn következtében szenvedés és halál vár az emberre? – Az Isten a legtörékenyebb emberi formát ö

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” János evangéliuma 14.fejezet 27.vers   „Ne félj, minden rendben lesz!”; „Legyél nyugodt, majd Isten elrendezi!”- annyiszor hallottam már ezt. Istenben hívő emberként tudom, hogy a fenti kijelentések a valóságot mondják el, ennek ellenére sokszor félek. Szeretem János evangéliumát. Egykori tanárommal, aki a főiskolán ógörög nyelvet tanított ezt az evangéliumot vettük górcső alá az órák alkalmával. Többször felmerült, hogy miért erről az evangéliumról beszélünk, miért ezt elemezzük, tanulmányozzuk. A válasz nemes egyszerűséggel annyi: mert közel hozza Istent hozzánk. Az evangélium első fejezetétől kezdve Jézus csodáiról, szeretetéről, megbocsátásáról és támogatásáról olvashatunk. Ez az egyetlen olyan leírás, amely leginkább közel hozza Jézust hozzánk. Olyan helyzeteket mutat be, amellyel akár mi is találkozhatunk életünk során

  "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR." Zsolárok könyve 34. fejezet 20. verse A 34. zsoltár Dávid hálaadó imádsága, amit akkor írhatott, amikor Saul király elől menekült Gáthba, Abimelek udvarába. Legalább is erről tanúskodik a mű felirata is. Nem voltak egyszerű idők. Egy veszélyes ellenség próbálta leuralni Izraelt a Földközi-tenger felől, a filiszteusok. Övék volt a vasgyártás monopóliuma, fegyvereik, eszközeik fölül múlták a zsidó nép felszerelését. Korabeli források szerint alig találtunk volna akkoriban egy kovácsot. Igazi kardja, páncélja csak a gazdagabbaknak, de leginkább csak a királynak volt. Így nehezen vették fel a versenyt Isten gyermekei az ellenséggel. Az Úr azonban adott nekik egy erős királyt, aki kezdetben engedelmes is volt Isten felé. Adott nekik hősöket, mint Jonatán (Saul fia) és Dávid, akik kipótolták a hiányosságokat a harcban. Bár legyőzte az ellenség legerősebb harcosát, Góliátot és később vitézségével elnyerte a királylány kezét,

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!” Ézsaiás könyve 30:21 Korábban már írtam arról, hogy a tájékozódás számomra – szépen szólva – növekedési terület. Nem vagyok egy füstifecske, postagalamb meg aztán végképp, de azért a magam módján próbálom, ha nem is feszegetni, inkább érinteni a határaimat. Nem is olyan régen az egyik vasárnap be kellett mennem az Egyházterületi irodába, és mivel azon a héten továbbképzés miatt amúgy is rengeteget ültem, gondoltam egy nagyot, biciklire pattantam, és bekerekeztem. A valósághoz hozzátartozik, hogy előtte való este több órán keresztül kerestem olyan telefonos navigációt, ami bicikliutakra specializálódott, böngésztem a térképet, próbáltam megérteni az érthetetlent. Amíg a kedvenc bicikliutamon tekertem, addig nem is volt semmi gond, azon nem lehet eltévedni, de onnan még bejutni a Belvárosba már egy egészen más kérdés. A GPS mutatta, néha még talán mondta is, de én nem min