reggeli dicséret

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Máté evangéliuma 11:28 Jöjj hozzám, ha megfáradtál, ha túl hosszú volt az elmúlt hét, nap vagy csak az előző néhány óra. Jöjj hozzám, ha annyira kimerült vagy, hogy szinte már mozdulni sem bírsz; ha minden végtagodat égeti az izomláz. Jöjj hozzám, ha megsérültél vagy beteg vagy, és gyógyulásra van szükséged. Jöjj hozzám, ha meg vagy terhelve, és már nincs erőd többet cipelni; jöjj, ha úgy érzed, hogy a következő nap terheit már nem bírnád el.  Jöjj, ha túl nagy a zaj, túl sok a lárma körülötted, és különösen akkor, ha a belső hangok bizonyulnak túl soknak, és vádolnak, marcangolnak, kínoznak. Jöjj hozzám, ha bánt az ellenség, a barát, a családtag, vagy azok, akik az én nevemben tevékenykednek. Jöjj hozzám, és én megnyugvást adok neked, hogy felkészülj a következő órára, napra, hétre. Jöjj hozzám, és nyugalmat, felfrissülést adok testednek, végtagjaidnak, izmaidnak. Jöjj hozzám, ...

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. Példabeszédek 17:17 Sok évvel ezelőtt beszélgettem egy tíz év körüli fiúval. Többször említett egy másik fiút, ezért megkérdeztem tőle, hogy ő a barátja? Azt válaszolta, hogy „Hát nem, ő inkább olyan haver”. „És mi a különbség a haver és a barát között?” - kérdeztem. „A haverokkal jól el lehet szórakozni meg hülyéskedni, de a baráttal meg lehet beszélni mindent, és lehet rá számítani.” Ha így gondolunk bibliai történetekre, akkor például azok a „barátok”, akikkel a tékozló fiú elszórta a pénzét, csak haverok voltak, mert amint elfogyott a pénz, ők is elfogytak (bár a példázatban Jézus nem említ társakat, de kicsapongani ritkán szoktak az emberek magukban). A másik véglet talán Dávid és Jonatán barátsága volt, amikor az életveszélyt is vállalták egymásért. Ha egy kicsit közelebb jövünk magunkhoz: az apostolok vajon barátokként, vagy haverokként viszonyultak Krisztushoz? Hát... a bajban elhagyták, nem? De csak először! Miután bet...

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsidókhoz írt levél 4:16 A kislányom félve lépett oda hozzám. Valamit nagyon szeretett volna elmondani, de félt, hogy mit fogok szólni hozzá. Talán leverte a vázát az asztalról? Vagy betört egy ablakot? Összefirkálta a bejárati ajtót? Ezekben a pillanatokban kerül mérlegre minden, amit eddig apaként tettem. Vajon kiböki-e, hogy mi bántja, vagy elfojtja, mert fél a reakciómtól? Az egész a bizalom kérdése. Bízik-e abban, hogy megértő leszek, bízik-e a szeretetemben – bízik-e bennem? Mint minden hasonlat, ez a példa is sántít, de valami ehhez hasonló az, ami Isten és köztünk is van. Emberekként, akik a magunk bukásaival, nehézségeivel, rossz döntéseivel nap, mint nap teszünk olyant, amiért Isten megharagudhatna... Úgy is gondoljuk, hogy megharagszik ránk, vagy hogy ez az alapállapota. A Zsidókhoz írt levélben azonban azt látjuk, hogy ez az egész gondolat csak...

Akkor, ha valaki azt mondja nektek: Íme itt a Krisztus, vagy amott - ne higgyétek el! Máté evangéliuma 24. fejezet 23. verse Voltatok már úgy, hogy nagyon vártatok valakit és már látni is véltétek, hogy jön, de nem jött még? Az érzéseink meg tudnak csalni ilyenkor. Mint amikor a kisgyermekek várják édesanyjukat és a vonat vagy a busz nehezen akar megérkezni a pályaudvarra. Alig tudják magukat türtőztetni: Mikor jön már? - kérdik türelmetlenül. Aztán valaki megjelenik hasonló ruhában és már szaladnak is hozzá. Szólsz nekik, hogy ne menjenek, de a csalódás már elkerülhetetlen. Amikor felnéznek a meglepett felnőttre, nem a jól ismert, szerető arcot látják, hanem valaki másét. Hallottam egy esetről, amikor a gyermek fel sem nézett, csak megfogta a felnőtt kezét, az meg már vitte is, ki tudja hová, ki tudja mi történt vele, milyen bajba került. Bizony hallani szörnyűségeket... Jézus jól tudta, hogy fájdalmat okoz tanítványainak az elválás és azt is, hogy egyedül visszajövetelének ígérete ta...

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 40.Zsoltár 2-3. vers Voltál már nehéz helyzetben? Türelmet, kitartást és józan észt próbára tévő helyzetben? Görnyedtél már össze a fájdalomtól és a kétségbeeséstől, mert nem láttad a kiutat? Érezted már azt, hogy inkább feladod, mert már nem bírod tovább? Ha igen, akkor ez a zsoltár most neked szól! Várni Istenre, hogy tegyen valamit az életünkben, sokszor nagyon nehéz. Nem látjuk a miérteket, nem látjuk a teljes képet, csak egy villanást, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Újra és újra lepörgetjük a gondolatainkban az összes hibát, elvétett pillanatot, rossz gondolatot és hibáztatjuk magunkat, hogy biztos azért történik mindez, mert ott és akkor úgy döntöttem, ahogy. „Talán ma minden más lenne, ha ott és akkor….” – ismerős mondat, igaz? De Isten és az élet nem így működik. Először is tisztázzuk le: problémáinka...

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. Máté evangéliuma 6:34 A gondtalan gyermekség elmúltával mindannyiunknak van küzdelme a félelmekkel, aggódással. Az aggodalom alattomosan ejt rabságba. Csendben, szinte észrevétlenül lopakodik be szívünkbe. Áthatja érzelmeinket, foglyul ejti gondolatainkat, megfoszt az életörömtől és életerőtől. Mivel beszűkíti a látásunkat, ezért nem egyszerű Jézus felszólításának - “ne aggódjatok” - engedelmeskedni. Úgy tapasztalom, hogy nem is lehetséges ez számomra, amíg az aggodalomra okot adó dolgon, dolgokon rágódom. Amire szükségem van, az az, hogy levegyem róluk a tekintetemet és máshova, Jézusra, a Mindenhatóra tekintsek. Ha ezt sikerül megtennem, akkor az aggódás szorítása enged, s lassan átveszi a helyét a bizakodás és békesség. Te mikor és mi miatt szoktál aggódni? Mit tehetnél, hogy kitartóan Jézusra nézz? Legyen áldott a napod!

A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott… Lukács 2:33 Üdv, a Föld nevű bolygón: végtelen rohanás, ahol a kötelezettségek úgy kicsavarják az embert, mint a szivacsot. Ez egy olyan hely, ahol folyamatosan olyan hétköznapi hősök próbálunk lenni, akik nem viselnek köpenyt. Inkább kötényt hordunk, ami csupa bébiétel, mosószer, olaj, vér, és verejték. Mókuskerék: ez is lehetne e bolygó neve. Mikor volt utoljára egy órád magadra? Vagy egy napod? Mikor álltál meg egy hétre? Vagy a hősöknek nem jár pihenő? Mi van az édesanyákkal, akiknek egyszerre kell produkálni a karriert, a háztartást, a gyermeknevelést, a párkapcsolatot és az egészséges életmódot? Mária és József is küszködött. Próbáltál már várandósan utazni a sivatagban? Szülni megfelelő ellátás nélkül? Majd pár nappal az után, hogy világra hoztál egy gyermeket ismét elgyalogolni a sivatagon keresztül Jeruzsálembe, mert ezt kívánja valami törvény? Rohanás, felelősség, megfelelni vágyás egy óriási elhívásnak. Szavak, am...