reggeli dicséret

"Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá; az ÚR félelme lesz a kincse." Ézsaiás 33,6 Szinte mindenki erre vágyik. Biztonság. Nem kell aggódnom az anyagiak miatt, a mindennapok felől, mert látom, hogy mindenem megvan, ami kell. Nincsenek fölösleges kötöttségek, csak amit vállaltunk szabadon és önként. Tesszük, amit szeretünk és ez boldoggá tesz minket. A kapcsolataink rendben vannak, harmonikusak, kielégítőek. Minden nap vidámság és derű vesz körül bennünket. Mint egy álom, nemde? Bár a cinikus énünk megjegyzi: álmodozz csak, nagyfiú! Isten Igéje azonban, nem mese, nem egy rózsaszín, romantikus szimfónia, hanem valóság. Ami jelenlegi életünkben lehetetlennek látszik, Isten ígéretei szerint mégis valóra válhatnak. De hogyan? - Ez az igazi kérdés! Mi a feltétele? Ha megfigyeljük a szöveg három fontos dolgot említ, ami elvezethet bennünket odáig: a bölcsesség, a tudomány és az istenfélelem. Lehet, mi másra gondoltunk volna. P

Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek. 1Timótheus 5:4 Az egymást követő nemzedékek kapcsolata a különböző kultúrákban és korokban más és más volt. A zsidó és a keresztény gondolkodáson alapuló társadalmakban a szülőkhöz való viszonyt évszázadokon át a Tízparancsolat határozta meg: Tiszteld atyádat és anyádat… (2Móz 20:12). Néhány évvel ezelőtt utaztam egy légitársaság gépével, és amikor az étkezések ideje elérkezett, mindig sokkal hamarabb éreztem meg az étel illatát, mint ahogy a mi sorunkhoz értek volna a felszolgálással. Észrevettem, hogy a mögöttünk lévő sorban az idős emberek jóval előbb megkapták az adagjukat, mint a többiek. Aztán már figyeltem is, és tényleg mindig így történt. Olyan jó érzéssel töltött be, hogy előzékenyek voltak az öregekkel. Kár, hogy nem egy „keresztény”, hanem egy muszlim ország lég

Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Máté evangéliuma 14:31 (RÚF) Péter és társai jól ismerték a tengert, hiszen halászként sokan közülük a fél életüket a vízen töltötték. Jól ismerték a nyugodt időjárást, de tudták azt is, hogy milyen veszélyes viharban kihajózni. Tudták, hogy van mitől félni a Galileai tengeren, mert bár a “tenger" nem túl nagy, körül-belül egyharmada a Magyar tengernek a legmélyebb pontja mégis négyszer olyan mély, mint a Balatoné. Ha valaki itt süllyedni kezd, az bizony az életébe kerülhet. A habok jobbra-balra dobálják a lélekvesztőt egy ilyen sötét és viharos éjszakán, amikor a távolban egy alak jelenik meg a hullámok között. Talán egy szellem — noha mindenki tudja, hogy a szellemek nem képesek vízre lépni — de ő csak ennyit mond: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! ( Máté evangéliuma 14:27 ) "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!

„ A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. ” Jánosapostol első levele 4:18 A legértékesebb gyümölcsök egyike a dió, mely rendkívül gazdag Omega-3 zsírsavakban és antioxidánsokban. Rendszeres fogyasztása csökkenti az egyes szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, és rendkívüli módon javítja az agyműködést. Rendkívül energia dús, és… Állj! Mi köze a diónak a szeretethez és a félelemhez? Annyi, hogy ugyanolyan kemény erőfeszítésre van szükség ezek igazi megértéséhez is, minthogy hozzáférjünk a dió értékes belsejéhez. 1. A zöld burok, a felszín kapargatása: az internet ezzel van tele; a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem; a félelem rossz, a bennünk levő félelemmel meg kell küzdeni, hogy szeretni tudjunk. 2. A kemény héj, amit mindenkinek magának kell feltörni: Ha a szeretetben nincs félelem, akkor mit kezdjünk az olyan Igékkel, mint: „

„ A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet” Példabeszédek 15:30 Akik kicsit közelebbről ismernek tudják, hogy mennyit szeretek beszélni. Gyakran kínosnak érzem, hogy megállás nélkül hallatom a hangom. Azonban egy valami mégis képes megállítani ezt a jó vagy éppen rossz tulajdonságomat, mégpedig az, hogy ha a beszélgetőpartnerem tekintetében látom és érzem a teljes érdektelenséget. Lényegében mindegy, hogy jót vagy rosszat mesélek, ha az arca, a tekintete   rezzenéstelen lesz és semmi reakciót nem kapok, eláll a szavam.   Ilyenkor   fogalmam sincs, hogy beszéljek-e egyáltalán tovább vagy sem. Ahogy az évek telnek felettem,   egyre inkább megértem a szavaim súlyát, a tekintetem fontosságát, próbálok oda figyelni arra, hogy keresztényként, Istenben hívő emberként, hogyan tudom a legjobban kimutatni Isten szeretetét. A minap az iskolában, ahol tanítok beszélgettem egy elsős kislánnyal. A szünet végéhez közeledve elejte

"De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem." Habakuk 3.18   Habakuk könyve 3. fejezete Isten ítéletre való eljöveteléről szól. Megrendítő és félelmetes képeket ír le a próféta (vö. 5. vers), annyira, hogy miközben szemléli, maga is így szól: „...megrendült a belsőm, e szóra megremegtek ajkaim. Korhadás hatolt csontjaimba, megremegtek lépteim. Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján, mely eljön a minket sanyargató népre! Mert nem virágzik majd akkor a fügefa, és nem fakad rügy a szőlőkben; elpusztul az olajfa termése, s a szántóföldek nem hoznak élelmet; kivész az akolból a juh, és nem lesz marha a jászoloknál.” (Hab. 3.16-17 – Káldi-Neovulgáta fordítás)  Nem szeretne abba a csoportba tartozni, amellyel szemben az isteni harag megnyilvánul. Könyvét azonban mégsem a félelem és kétségbeesés szavaival zárja. Isten ítélete, amely félelmetes és rettenetes azokkal szemben, akik gyermekeit bántják, szabadulást hoz az övéi számára. Élő

„E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.” Zsoltárok könyve 61:3 (Károli fordítás) Az egyik közösségi oldalon évekkel ezelőtt teljesen véletlenül rátaláltam egy fiatal lelkészre, Jarrid Wilsonra, akinek utána elkezdtem a cikkeit, bejegyzéseit olvasni. Nyíltan felvállalta múltját, depresszióval való küzdelmét, beszélt arról, hogyan szabadította meg Isten, hogyan adott reményt neki, amikor legkilátástalanabb helyzetében véget akart vetni életének. Jarrid igent mondott akkor Isten hívására, és neki szentelte életét, így lett később lelkész. Feleségével együtt  depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal küzdők számára szolgálatot hozott létre (Anthem of Hope). Szerette Jézust, az embereket, és minden csatornát megragadott, hogy többé ne legyen tabu téma keresztény körökben sem a mentális problémákról való beszéd, ne legyen szégyen, ha valaki segítséget, különösen orvosi segítséget kér. Tőle származik a köve