reggeli dicséret

És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. (Jn 12:32) Krisztus fenti kijelentését János így kommentálja az evangéliumában: "Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia" (33. vers). A tömeg is így értelmezi kijelentését és értetlenkedve áll előtte (34. vers), mivel sokuk számára Jézus elsődleges vonzereje abban jelenik meg, hogy szóba áll soraikkal, megeteti éhezőiket és meggyógyítja betegeiket. Éppen ezért azt remélik, hogy Jézus lesz az, aki nevéhez híven (az Úr megszabadít) felszabadítja őket a római iga alól és elhozza az örök jólét királyságát. És őszintén, ki ne akarna ilyen királyt? Ámde Jézus kijelentése arra mutat rá, hogy nem a tanítóhoz, a gyógyítóhoz, a gondoskodóhoz kell vonzódnunk személyében, hanem ahhoz, aki kész volt feláldozni az életét értünk. A legnagyobb szükségünk ugyanis nem a testi kórság, vagy a megfelelő tanítás hiánya, hanem az egész valónkat, kapcsolatainkat, céljainkat, értékeinket megmételyező bűn, a

"A sok ember miatt azonban nem tudtak odamenni Jézushoz. Ezért felmásztak a tetőre, és onnan eresztették le az ágyat a tömegbe, Jézus elé. " Lukács 5:19. Volt négy barát. Rengeteg közös élményük volt már. Szerettek másokon segíteni. Megtudták, hogy azon a napon Jézus az ő városukba érkezik. Sőt már meg is érkezett. A szemfülesek bementek vele a házba és köréje ültek. Jézus tanított. A hallgatók meg csak jöttek és jöttek. Már nem fértek el a házban. Az ajtón kívül álltak, illetve hallgatták az ablakon keresztül tanításait. A négy barát is útra kelt. De előbb még tettek egy kanyart. Ismerték azt az embert, aki bénán, tehetetlenül, nyomorék betegen fekszik egy gyékényszőnyegen. Elmentek hozzá. Felnyalábolták és elindultak a ház felé. Már messziről látták a tömeget. Letették a földre barátjukat, aztán körbejárták a házat. Hogyan lehetne ide bejutni? Hogyan lehetne Jézus közelébe férkőzni? Egy létra volt a ház hátsó falához támasztva. Ott fenn a lapos tetőn szoktak különféle

Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának". (Lukács evangéliuma 9:20) Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: "Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!" Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni! Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen

„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,” (Lukács evangéliuma 8. fejezet 1. vers) Megszámoltad már utazás közben, hogy mennyi településen haladsz át, míg eléred úti célodat? Gondolkodtál már azon, hogy vajon ezen településeken kik és hogyan élnek? Kis országunk térképét nézegetve sokszor gondolkodom azon, vajon hány otthonban tudnak, beszélgetnek Jézus visszatérésének valóságáról és hányan élnek ebben a reménységben. Bizony, de sok fehér folt tűnik fel előttem… Ugyanakkor mily bátorító az evangélium szövege. Mert miközben elcsüggedve görnyedezünk a misszióparancs „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19) számunkra lehetetlennek tűnő felszólítása alatt, elfelejtkezünk arról, hogy Jézus ma is előttünk jár a szívek ajtaján kopogtatva. Igen, eszembe jut jó pár ismerős, barát, és hittestvér, akik úgymond a „semmiből” jöttek. Ki szólította meg őket? Jézus, aki ma is járja a falvakat és városokat. Pe

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig  mint megfeszítettről.  1 Korintus 2,2 Egy apa és egy anya elhatározta, hogy megismertetik gyerekükkel Jézus Krisztust. Ők nem voltak hívők, de szerették volna, ha a fiuk a vallást is megismerné. Vasárnap reggel szépen felöltöztették, és megkérték a házvezetőnőt, hogy kísérje el a gyereket a templomba.  Húsvét volt, a templom zsúfolásig  megtelt. A lelkész nagyon szemléletesen mutatta be Jézus Krisztus szenvedését, ahogyan elfogták őt a Gecsemáné kertben, ahogy ostorral verték a hátát, a fejére tették a töviskoronát. A kisfiút nagyon megrendítette ez a történet. Amikor arról volt szó, hogy Jézus vitte a keresztjét és a római katonák kifeszítették a kezét és odaszegezték a keresztre, majd felállították a keresztet, a fiú körülnézett. A templomban valaki tükörben éppen a sminkjét igazította, egy férfi újságot olvasott a pad alatt, mások unott arccal hallgatták a lelkész lel

" Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,   visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.   Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé." Apostolok cselekedetei 8:26-31 Bámulatos ebben a történetben (is) a Szentlélek időzítése, szervezése. Pont a megfelelő időben és helyen találkozik két ember, akik hamarosan nemcsak közös témát találnak, hanem hittestvérekké is válnak. Csodálatos az is,

„ Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket... ” Apostolok cselekedetei 18:24-25 Mondd, barátom, kicsoda számodra az Isten Fia? Igen, az egy dolog, hogy a kultúránkhoz hozzátartozik a róla való pozitív véleménynyilvánítás, mert keresztények vagyunk és hiszünk benne. Keresztény Európában élünk, és a benne való hitben emelték azt a sok templomot, az Ő emlékére áll a kereszt az út mentén, mely előtt elhaladsz 200-zal. De kicsoda Jézus a te életedben? Róla beszél hétről hétre a pap, lelkész, tiszteletes a szószéken, a nevét tartalmazó sóhaj hagyja el a szádat egy-egy szorult helyzetben vagy a megdöbbenés csendjében. Eredetileg az Ő születésére emlékeznek karácsonykor, halálára és feltámadására pedig húsvétkor, de mindez csak üres beszéd, ha benned nem válik valóra.  Kérlek, ma reggel ne