Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 5, 2010
Élni a lehetőséggel „Azért legyetek készen ti is, mert az Ember Fia akkor jő el, mikor nem is gondoljátok.” Máté 24:44 Mai világunkban nagyon jól értjük, mit jelent készen lenni. Egész életünkben várunk életünk nagy pillanatára és aggódunk, nehogy elszalasszuk az adódó nagy lehetőséget. Vannak, akiknek több is adódik, de vannak, akiknek kevés. Jó időben szeretnénk mindig jó helyen lenni, mert ez az ideális, hogy megragadhassuk a pillanatot. Ezért küzdünk, készülünk erre a nagy eseményre. Éveket tanulunk, gyakorlunk, beosszuk időnket, napirendünket a CÉLNAK rendeljük alá, mindent megteszünk, hogy sikerüljön. Ilyen pillanatok a belépés a felnőttkorba, az érettségi, a diploma, a vágyott munka első napja, meghallgatások különböző bizottságok előtt, akik sorsunkról döntenek. Mindegy, hogy melyik, de ott, akkor bizonyítani szeretnénk. Hitünk lényege, hogy a mi drága Megváltónk visszajön. Minden keresztény ember számára az lesz a PILLANAT, a LEHETŐSÉGEK LEHETŐSÉGE, amit nem szalaszthatunk
Meghallgat az Úr "Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem ." Zsoltár 66:19-20. Volt már „imatapasztalatod”? Olyan, amikor valamit kértél, és meghallgatott az Úr! Nekem már nagyon sok ilyen imameghallgatásom volt. Három kategóriába lehet sorolni az imákra kapott válaszokat – ahogy a közlekedési lámpa is három színből áll. Van, amikor Isten látszólag nem hallgatja meg az imát. Ez azonban nem így van! Ő MINDEN imát meghallgat, de néha piros lámpát mutat. „Hallom gyermekem a kérésedet, de ismerlek téged és körülményeidet, erre az imádra ’nem’-mel válaszolok. A Te érdekedben!” Van, amikor sárga lámpát mutat. „Várj! Megadom, de szeretném látni, mennyire vetted/gondoltad komolyan. Tényleg ezt akarod? Türelem! Megkapod! De egy kicsit még várj!” És van, amikor zöld lámpát mutat. „Gyermekem, már alig vártam, hogy kérd tőlem! Megadom neked! Most, azonnal! Hisz tudod, mennyire sze
Igazi arany " Csak ő tudja, milyen úton járok.Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok " Jób Könyve 23,10 Bármennyire is igyekezett jó keresztény lenni, sosem sikerült neki. Mindene megvolt, amit csak ember összegyűjthet, amire csak büszke lehet. Tehetős, bármit meg tudott venni, amit szeretett volna. Családi vállalkozásának még Amerikában is híre volt, csak úgy jöttek naponta az email- k, az adatlapjához való hozzászólások, egyszóval népszerű volt. Hatalmas családi partikat szerveztek minden évfordulón, születésnapon és a gyülekezetben első emberek voltak. Aztán egy napon mindent elvert a jég. Vihar volt azon a vidéken, tűz ütött ki és minden odalett. A gyerekek, unokák odavesztek, és ráadásul még fekélyek lepték el a testét. Az orvosok se magyarázatot, sem gyógymódot nem tudtak mondani. Ami volt elveszett, és nem maradt semmi.Semmi nem maradt abból, amit felépített. Csak egy átkozódó feleség, aki a bajban inkább az ellenség lett, mint megértő barát. Meg barátok maradta
Az alázatos ember útja „Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.” (25. Zsoltár 9. vers) Egyszer egy művészt felkértek arra, hogy Jézus alázatosságát kihangsúlyozva készítsen el egy méretarányos, egészalakos szobrot, olyat, aminek nincs párja sehol a világon. A megrendelők gondolkodtak, milyen is lesz majd az elkészült alkotás. Talán valamelyik gyógyítást fogja ábrázolni a szobrász, netán a keresztje alatt roskadó, vagy a kereszten függő Urat? Ám mikor eljött az elkészült mű leleplezésének ideje, nagyon meglepődtek. Ugyanis a Jézust ábrázoló szobor bár szépen kidolgozott volt, de a magassága nem volt több egy méternél, és a tekintete is lefelé nézett. Az átadásra összegyűlt emberek csak körbe-körbe járkáltak, nézegetve, majd csalódottan léptek hátrébb. Végül a művész kislánya szaladt oda és azt mondta; - Ha szeretnék látni az arcát, le kell térdelniük. Bizony néha mi is így vagyunk. Szeretnénk különleges kapcsolatba kerülni az Istennel. Szer
Ébresztő!!! „Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.„ (Jeremiás siralmai 3,31-32) Romokban hevert az élete. Zokogott, mert tragédia, tragédiát követett az utóbbi években. Mennyire bánta, hogy Isten nélkül élte az elmúlt tizenöt évet… Távol Istentő, a hittő, a világ „szépségeit” kergetve. Egy kérdést ismételget szinte percenként a szájából: „Mit kell tennem, hogy rendbe jöjjön az életem?” Mit mondhatsz egy jó barátnak, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéssel fordul hozzád? Bizonyára mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Amikor arra kellett rádöbbennünk, hogy távol sodródtunk Jézustól. Már nem vesszük olyan sokszor kézbe a Bibliát, nem imádkozunk olyan szívesen, mint régen, nem keressük akaratát. S kisvártatva már jelentkeznek is Isten „emlékeztető”. Bár a Gonosz kezdeményezi ezt a rosszat, de a te Istened jóra fordítja. És ez a lényeg! Amit Isten tesz. Nem, amit te. Olyan sokszor elveszünk saját teljesítményünk méricskélés
Jó helyen... “Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!” Zsoltárok könyve 31:15 Néhány éve egy beteg ágyához siettem. Már az is külön történet, hogy épp abban a városban voltam, merthogy épp egy másik helyen kellett volna lennem vagy kétszáz kilométerre onnan. Ahogy közeledtem, azon gondolkodtam, hogy mit is lehet mondani ilyen helyzetben. Hiszen nincsen a kezünkben semmi, ami igazán életet menthetne. Csalfa vigasztaló vagyok. Ekkor különleges dolog történt. Valaki a szívem mélyébe súgta: “Imádkozz azért, hogy kezembe tegye az életét.” Megdöbbentem, szótlanul utaztam tovább. Néhány órával később a beteg a kezem közt halt meg, vagy mégsem? Vajon mekkora Isten marka? Még oda is elér, ahová én nem is juthatok? Vajon még az is belefér, amire nem is gondoltam? “Kezedben van sorsom” Szívembe nézek. Megdöbbenek. Itt is Isten keze nyoma van! Hordozza gyöngeségeim, bűneim, munkálja a jobbulást. “Kezedben van sorsom” Kinézek parányi ablakomon a dolgozószobámból: ragy
Az a nagy nap "Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen." Pál levele az efézusiakhoz 5:25-27 Kilépsz a forró zuhany alól, és kezdetét veszi az a bizonyos készülődés. Ez az a nap, amire olyan régóta vártál. Mindenből a legjobbat, legszebbet választottad ki külön erre az alkalomra. A fodrász lázas gonddal tűzi fel tincseidet, a ruhát fűzik, igazítják rajtad, a cipő, a különleges csokor, "a valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsönkért" is mind megvan. Sehol egy folt, gyűrődés, hiba. Tökéletes. Elkészültél, mint remekmű. Mindenki csodál, körülugrál, kérésedet lesi, de mindez számodra csak másodlagos. A lényeg ott vár az oltárnál. Ő, akinek igent mondtál, aki számára te vagy az Egyetlen a száz