reggeli dicséret

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás könyve 43:1-2 Szombaton volt a Holokauszt nemzetközi emléknapja, az auschwitzi tábor felszabadításának 79. évfordulója. Ahogy a fenti igét elolvastam, elgondolkodtam azon, vajon hogyan élte meg Isten, amikor bántották a népét? Amikor az ember fordult az embertársa ellen, Isten egyik csapat gyermeke a másikak ellen, egy őrült eszme követői az általuk gyűlölt csoportok ellen. Amikor zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, fogyatékkal élőket, másként gondolkodókat kényszermunka- vagy megsemmisítő táborokba deportálták, vagy amikor a szovjet terror ontotta áldozatait? Mit érzett, hogyan bírta ki? Dr. Kardos Klára zsidó származású, mélyen hívő katolikus hölgy volt, akit 24 évesen deportáltak a szegedi gettóbó...

  „Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!”   ( Királyok első könyve 18. fejezet 37 . vers ) „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt.” Ezzel az egyértelmű felszólítással állította Illés választás elé a hitehagyásba süllyedt népet a Kármel-hegyén. Ezután Baalnak, az esőistennek papjai felállították saját oltárukat, majd egész nap ott ugráltak körötte, varázsigéket mormogtak, magukat vagdalták. De nem történt semmi. Aztán estefelé, Illés felépítette az Úr lerombolt oltárát, felhelyezte rá az áldozatot, háromszor vízzel lelocsoltatta, úgyhogy az oltár körüli árok is megtelt, elmondta ezt a kétmondatos rövid imát, melyre az égből alászálló megemésztő tűz volt a felelet. Amire az egész nép elismerte, hogy az Örökkévaló az egyedüli Isten. S mit üzen ez a történet nekünk ma?   Építhetsz oltárt az Istennek, zengheted k...

"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az ÚR az én Istenem!" Zakariás próféta könyve 13. fejezet 9. verse Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: ,,leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt''. Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra. Miközben az ötvöst néz...

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.” Pál levele az efezusiakhoz 2:19-22  Zúg a Szél, de nem tudni, honnan jön és merre tart. Csak a hangját hallják, és érzik, ahogy körülöleli, betölti őket, átjárja minden sejtjüket. Látják a Tüzet, ahogy osztódik, táncol, aztán már bennük lobog, a szívükben, és nincs semmi, ami visszatarthatná őket. A félelemtől bereteszelt ajtók kicsapódnak, és árad az örömhír mindenfelé.  Egy csapat, nagyrészt tanulatlan, egyszerű ember felbolygatja az egész várost, és megbékélésre, bűnbánatra, szövetségkötésre hívja a hallgatókat. Egy új közösségre Istennel. Egy Benne, Vele élt életre. A jó hír nem válogat, eljut mindenkihez a saját nyelvén,...

" Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne! " Zakariás próféta könyve 2.5 Gyermekkoromban az utca utolsó házában laktunk, magasan a domboldalon. Csak kiléptem a kapun és máris nyílt, szabad terület tárult elém. Szemben már nem volt szomszédunk, csak a rét csodaszép virágaival. A házunk mögött meredeken emelkedett a kertünk és a szomszéd kertje is ami mellett egy ösvény vezetett fel a "Mihály magosára" , ami nem más volt, mint a domb teteje. Gyermekként igencsak elfáradtam, mire felmásztunk odáig. Emlékszem, egy este különös, csodás fényekre lettünk figyelmesek. Én gyönyörködtem volna benne, ha nem látom meg édesapám aggódó arcát. Gyorsan öltözött, vette a cipőjét és odaszólt a bátyámnak és nekem: "Gyertek fiúk!" Egyenesen a pincébe ment, mi meg utána kíváncsian. Meglepetésünkre lapátot adott a kezünkbe és indult az ösvénynek a kert felé. Ahogy kiértünk láttam, hogy a tavalyi, magas, száraz fű lángolt tőlün...

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás könyve 43:2 Egy fárasztó hét után próbálsz életet lehelni zsibbadt végtagjaidba. Kipihenni még nem tudod, mikor fogod az éjszakázások hosszú sorát. Álmos szemed karikái már egészen berendezkedtek mindennapos arcodon, és sehogy sem akarnak tovatűnni. Ma reggel Isten egy különleges üzenetet küld neked, a küzdő embernek, akit napról napra megpróbál az élet. Néha nehéz talpon maradni, néha már feladnád, de ma itt egy újabb bátorítás. Ő veled van minden nehézségben. Nem ígérte, hogy a sárga út mindig verőfényes napfényben fog vezetni. Nem ígérte, hogy a lét könnyű lesz és fájdalommentes. Nem ígérte, hogy nem lesz tűz és kiégés határa. Nem mondta egy szóval sem, hogy életed folyói sosem lépnek majd ki a medrükből, és nem próbálják meg elragadni az utolsónak maradt reményt. Nem mondta, hogy a „séta végig a gerincen” tényleg egy könnye...

„De most így szól az ÚR, a te teremtőd…: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” Ézsaiás 43:1-2. Ne félj! - Mert ismerlek – jobban, mint te saját magadat! - Mert Megváltód vagyok – itt a tenyeremben a nyoma! - Mert tudom a nevedet, az utcaszámodat, ismerem a lakásodat. Ismerem körülményeidet, örömeidet, gondjaidat. Ismerlek, ezért együtt sírok veled és együtt tudok örülni, amikor örülsz. - Enyém vagy! Megvásároltalak. Sátán igényt tartott rád, de én a véremmel kifizettem azt az árat, amennyit nekem érsz. - Hívlak! Gyere velem! Töltsük el együtt az időt! Itt a földön is; munkádban, otthonodban, gyermeknevelésedben, pénzbeosztásodban. A kedves és kevésbé kedves rokonaid, ismerőseid és családtagjaid között. De szeretném az egész örökkévalóságot is veled tölteni. Mivel i...

"Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket." Ésaiás próféta könyve 11:6 Visszaáll minden az eredeti rendjére. Isten első és egyetlen elgondolása végre teljesül! Hatezer év szenvedésben, könnyben és bánatban minden embert és minden angyalt, sőt az el nem bukott világok - számunkra ismeretlen kategóriába tartozó - lakóit is meggyőzte arról, hogy a bűn halálos veszedelem. A bűn nem szabaddá tesz - ahogyan Sátán állította -, hanem szétszakíthatatlan rabszolgaságba és végül örök halálba taszítja azt, aki megfertőződik vele. Minden értelemmel bíró élőlény a világegyetemben megtudta, hogy a bűn egy éghető anyag, ami a bűntörténet legutolsó napján Isten jelenléte és igazságossága miatt lángra kapott azokban, akik időben nem fogadták el a Jézus vére által - ruhafestők által nem utánozható - hófehér azbeszt ruhát. Aki nem élt a minden egyes embernek, Isten által időben felajánl...