reggeli dicséret

„ És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.” Márk 11:22 Megmondani valamit akkor, amikor kell épp olyan nehéz, mint időben helyesen cselekedni. Azt csodálom Jézus Krisztusban, hogy Ő ezt mindig tudta helyesen alkalmazni. A szolgálata a vége felé közeledett és az embereknek országszerte állást kellett foglalniuk vele kapcsolatban. Egyfajta ítéletet jelentett ez mindenki számára, hiszen később mindannyiuk sorsa azon fordult meg, hogyan vélekedtek Róla. Megváltónk szerette volna, ha teljesen tiszta kép alakul ki vele kapcsolatban hallgatói szívében, elméjében ezért egyre határozottabban képviselte küldetését azokkal szemben, akik egyre inkább elutasították. Kiűzte a kufárokat a templomból, elmondta híres beszédét a farizeusokkal szemben: „Jajj, nektek...!” Amit mondott, amit tett, még ha szükséges is volt, megrázta a tanítványokat. Komoly figyelmeztetését még egy megdöbbentő példával is alátámasztotta, a fügefa megátkozásával. Amikor éhesen elhaladt mellette és a

Képzeld el, hogy a harmincas éveidet taposod és van egy négyéves gyermeked. Jó apa vagy, jó férj és a legeslegjobb szülő szeretnél lenni a világon. Ha ránézel a kicsire, milyen gondolatok jutnak eszedbe? -           -  Hogyan óvhatnám meg minden bajtól? -          -   Mit tegyek, hogy azokat a hibákat elkerülje, amikbe én beleléptem? -           -  Milyen oviba, iskolába írassam? -           -  Mi lenne számára a legjobb dolog a világon? -           -  Figyelem alakuló képességeit, vajon melyik terület fogja érdekelni? -           -  Hogyan csöpögtessem bele az istenfélelmet, az Isten iránti szeretetet, tiszteltet? Az erkölcsöt? Ha igazán jó apa vagy, biztosan megfordulnak ezek a gondolatok az agyadban, és ennél még sokkal több is. Szeretnéd a legjobbat, a legértékesebbet adni gyermekednek. Ezalatt ő -           -  Babázik, vagy a kisautóját tologatja, veszekszik a bátyjával, hogy az a játék az övé! És nem engedi el. -         -    Sír, esetleg üvölt, ha valamit el

„Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.” Márk írása szerinti evangélium 14:8 Mi az, ami tőlünk telik? Szemmel láthatólag eléggé sok. Gondolunk a szegényekre – ahogyan a tanítványok is ott Simon házában –, és rendszeresen megszánjuk a kéregetőket a pénztárcánkban levő apróval. Bölcs előrelátás jellemez minket – ahogyan Simon házában jelen levőket is –, és takarékoskodunk mindazzal, amit hosszú évek kemény munkája során két kezünkkel gyűjtöttünk össze. És még sok minden más is telik tőlünk – ahogy minden bizonnyal Simon vendégeitől is. Rendszeresen járunk templomba, rendszeresen fizetjük az egyházadót, a tizedet, hosszan imádkozunk, pontosan betartjuk vallási előírásainkat, sokszor már-már sanyargatjuk magunkat, csakhogy Isten észrevegye, hogy sok minden telik tőlünk. Igen, ahogy Simon barátai, éppen úgy mi is, mai keresztyének, büszkék vagyunk szerénységünkre, dicsekszünk alázatunkkal, és nagyon sajnáljuk azokat az embertársainkat, akik nem jutottak

„ Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. ” (Jelenések könyve 3.fejezet 20.vers) Az utolsó napok egyházának, Laodiceának sok bűnét és hiányosságát szoktuk emlegetni, úgy mint a világ elvárásaihoz való alkalmazkodás, formalista vallásoskodás, lélektelen keresztényieskedés, felfuvalkodottság, „inkább a gyönyörnek, mint Istennek kedvelése” (2Tim.3:4), stb. Ám e korszakról a legszomorúbb képet ma reggeli versünk festi, mikor Jézust, - akinél ott van ugyan a pokolnak és a halálnak kulcsa (Jel.1:18), a Dávid kulcsa (3:7), aki a végén mindent újjá tesz (21:5), - mint kívülállót ábrázolja. S persze kedves olvasó kérdezheted; Hogyan került kívülre? Ki zárta be előtte az ajtót? Ám ma reggel mindenféle teológikus válasz helyett egy régi kedves ének szavaival kérdezlek: Nincs helyed Jézus számára? Nézd, az ajtód előtt áll! Arra vár, hogy bebocsássad, tárd ki szíved nék

„…tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. ” Jelenések könyve 3. fejezet 18. verse A mai reggeli szöveg egy gyülekezethez intézett levélnek a részlete. A laodíceai gyülekezetről van szó. Tegyünk említést néhány szóban, Laodíceáról. Kr.e. a 3. században II. Antiochus alapította és feleségéről Laodike-ről nevezte el. Hierapolis és Kolossé között fontos kereskedelmi utak csomópontjában helyezkedett el. Ma Eski-hissar néven találhatjuk, ami lefordítva annyit tesz, mint „Régi-kastély”. A város nevezetes volt bankjairól, orvosi iskolájáról. Tacitus történetíró feljegyzést tesz arról, hogy Kr.u. földrengés pusztította el Hierapolissal, és Kolossé városával együtt. Az újjáépítés során büszkén, gőgösen utasították vissza a római császár segítségnyújtását. Az újjáépítés során még gazdagabb és szebb épületeket alakított

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Pál levele a galatákhoz 2:20 Valaki helyettem vállalta a büntetést. Az enyémet, amit teljes egészében, a az első gondolat megfoganásától kezdve a kitervelésen át egészen a megvalósításig egészen az én saját művem volt. Ő ott volt mellettem, segített elkerülni, adott nehézségeket, amik arra mutattak, hogy ne kövessem el, késztetést adott, hogy a másik irányba induljak, de a tanácsokat nem fogadtam el. Bűnös lettem, a büntetés az enyém.  De jött Valaki, Aki felajánlotta, hogy helyettem vállalja a büntetésemet, hogy nekem a szabadság és az élet jusson a halál helyett. Nemcsak beszélt és ígérgetett, hanem meg is tette. A legborzasztóbb testi és lelki kínokra igent mondott, hogy engem megmentsen. Mivel Ő Isten Fia, a halál nem végzett vele örökre, han

„Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” Péter második levele 3:17-18 „Tudom, tudom! Nem kell annyiszor elmondanod. Tudom, úgyhogy hagyj békén! Tudom, de engedj, hadd menjek a saját fejem után! Tudom, de annyira nem érdekel...” És Ő tiszteletben tartja mindezt. Engedi, hogy elkövesd azokat a hibákat, melyeket el akarsz követni. Engedi, hogy fejjel menj a falnak, engedi, hogy a nagy „tudásoddal”, amit abból szereztél, hogy te is ettél a tiltott gyümölcsből, lépj előre, még akkor is, ha Ő is tud. Mindent.  Tudja, hogy mit fogsz választani, azt is, hogy mi lesz annak a következménye. Azt is tudja, hogy Őt fogod okolni a rosszért, és azt is, hogy eljön a pillanat, amikor megértesz néhányat a világ nagy talányai közül, és