reggeli dicséret

„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz ( aki pedig teljesen felkészült Újfordítás) , mint a mestere.” Lukács  6,40 Nem feljebb való… Alá –fölérendeltség. Átéljük, tapasztaljuk, szenvedünk tőle, a cél érdekében elviseljük, sokszor eredményes, sokszor szükséges. Kérdéseket szül bennünk, irigységet, rivalizálást gerjeszthet. Aki alul van, nem kerül felülre. Nem akar odakerülni tiszteletből. Minden a kapcsolaton múlik. A két személy bensőséges közösségén áll vagy bukik minden. Azon, hogy milyen a tanítvány és azon, hogy milyen a mester. A tanítvány… Mindig ő válassza a mesterét. Ő dönti el, kit akar követni, ki alá akarja rendelni magát. A döntésen ezért nagyon sok múlik. A mester csak azokból választhat, akik már őt választották. A tanítvány döntése mindig kettős: megválasztja, hogy kit követ és elfogadhatja az alárendeltségét. Ez utóbbi döntését azonban újból és újból meg kell hoznia, különben nem maradhat tanítvány.

Jóval elmúlt éjfél. Párod a volánnál. Mindenáron el akarjátok érni úti célotokat. Néha megbicsaklik a feje. Erőt vesz rajta a fáradtság, az álom. Te hol beszélsz hozzá, hol megszorítod a kezét, bekapcsolod a rádiót, vagy épp elkiáltod magad: Ébresztő!!! Ha igazán szereted őt, ha fontos neked, ha nem vagy közömbös iránta, akkor bizony néha szükség van helyreigazításra, bátorításra, ébresztésre! Apropó: helyreigazítás. Itt ugyanaz a szó szerepel, mint amikor a kificamodott vállat egy hirtelen rántással helyre teszik. Fájdalmas, de elengedhetetlenül fontos. A Galatákhoz írt levél 6. rész 1. versében ezt olvassuk:  „Testvéreim, még ha erőt vesz is az emberen valami bűn, ti, lelkiek igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel, ügyelve arra, hogy te magad is kísértésbe ne ess.” Nem könnyű feladat az olyan embert útbaigazítani, aki meg van győződve arról, hogy jó úton halad – mert nem vette észre, hogy Sátán elfordította az útjelző táblát. Ilyenkor könnyen fel lehet paprikázódni. T

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” Zsoltárok könyve 73:25 Összetett lelki folyamatok megértéséhez modellekre van szükségünk. Egy elképzelés szerint a személyiség fejlődésének 4 szakasza van: Antiszociális, vagy kaotikus szakasz : Ez a csecsem ő, illetve a korai gyerekkor, amikor az ember még nem ismeri azokat a viselkedési mintákat, illemet és szokásokat, ami a szűkebb családban, vagy a tágabb környezetben általánosan elfogadottak. Minden szülő ismeri ezt, amikor a frissen mosott fehér ingre meggyfoltok fröccsenek. Vagy mikor az asztalon felejtett mézes csupor tartalmát gyermekünk a szőnyegre keni. A formális rend szakasza: Itt a gyerek az alapvető viselkedési mintákat elsajátítja, leutánozza a felnőttektől, és szépen lassan beleilleszkedik a környezetébe. Azok a szülők, akiknek már nem kell minden vendégeskedés után megígérni, hogy pótolni fogják az házigazda kristályvázáját, megnyugodhatnak, gyermekük a második szakaszban tart.

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet, 23-24. vers) Régen, - de lehet még valahol ma is, bár nem divat, meg a mai gyerekek mások… - a szülők igyekeztek tiszteletre, illedelmességre és szófogadásra tanítani; ’Köszönj szépen!’, ’Tessék szótfogadni!’, ’Szépen leülsz és játszol!’, stb. S ez a nagy ’jóság’ ment is egészen addig, míg anyu és apu otthon voltak, vagy a közelben, de aztán… Emlékszem, mikor húgommal egyedül maradtunk, milyen hamar alakult át az egész lakás csatatérré, az addig tabunak számító díszpárnák fegyverré váltak egy-egy párnacsatában, a porcelánok katonákká, stb, Még az a szerencse, hogyha szüleink azt mondták; ’egy óra és itt vagyunk.’ az nagyjából stimmelt, így ki lehetett számítani, mikorra kell helyreállítani mindent. Aztán ugyanez ment az iskolában is. Szünetben tombolás

Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Jóel próféta könyve 2. fejezet 25. verse Szándékosan vagy gondatlanságból okozott, illetve baleset folytán bekövetkezett kár jóvátétele. Ennél lehetne sokkal bonyolultabban is megfogalmazni, mi is az a kárpótlás, de én most jelenleg csak ennyire voltam képes. Azért mindenesetre érdekes, hogy az Isten ad kárpótlást, azért, amit szintén ő adott vagy engedett meg. Pusztított sáska, ellepte az egész földet, északról benyomulnak az asszírok, és akárcsak a sáskán ők is mindent elpusztítottak, de kárpótolva lesz a nép mindenért, amit elveszítettek. Nekem ez így igazságosnak látszik. Az Isten ad valamit nekem, amit én később saját hibámból elveszítek, vagy tönkreteszek, majd újra megkapom azt az Istentől. Egy nagyon egyszerű példán keresztül szeretném ezt érzékeltetni. Egy kisfiú (6-7 éves) aki nagyon szeret játszani (melyik nem s

"Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez." Pál 2. levele Timóteushoz 2:5 Már megint szabályok, állandóan csak szabályok. Szabályok az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, otthon, a közlekedésben, a használati tárgyak működtetésében, a házasságban, a Bibliában, a törvénykönyvekben. Mindenhol. A legnagyobb jóakarattal sem sikerül az összeset mindig megtartani. Segítettem egy bajbajutottnak, emiatt elkéstem egy tárgyalásról. Megbocsátottam egy nagy kihágást, de udvariatlan voltam egy ártatlannal. Adakoztam a szegényeknek, de megfosztottam magamtól olyant, amire nagy szükségem lett volna. Megtartottam egy titkot másokról, de nem mondtam ki, ami a barátom életét megváltoztatta volna. Arról nem is beszélve, hogy sok az egymásnak ellentmondó szabály. Elvárják tőlünk, hogy egészségesen éljünk, hogy jobban végezhessük a munkákat, pedig éppen a munkavégzés miatt nem jut elég idő az egészségre. Vitatkozni nem szép dolog, de

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” ‭János‬ ‭evangéliuma 15‬:‭9-11‬ Isten szeretné, ha örülnél. Ha mindketten örülnétek. Ha nyitott szemmel és szívvel élnéd az életedet, minden jót meglátva, mindenért hálát adva. Szeretné megváltoztatni a látásmódodat, hogy ne csak azt lásd, ami nincs, ami hiányzik, ami még kell, hanem vedd észre, milyen gazdag vagy, és milyen sok okod van örülni. Hidd el, sokkal jobb az állandó panaszkodás helyett pozitívan tekinteni múltra, jelenre, jövőre, és meglátni az élet nagy kincseit. Ma reggel Isten az Ő szeretetén  keresztül akar nevelni erre az új életformára. Hiszen, ha szeretesz, az öröm szinte magától jön. Ha szeretsz igazán, Isten szere