reggeli dicséret

„Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok könyve 56:12 Én realista vagyok, szerintem emberek sokat árthatnak. Elvehetik az életet, a vagyont, a testi épséget, a hírnevet bemocskolhatják… A zsoltáros költői kérdése („ember mit árthat nekem?”) sem arról szól, hogy képtelen volt egyáltalán csak elképzelni is, hogy esetleg valaki megcsorbíthatná az életének egy szegmensét. Lehet, hogy szeretnék azbeszt ruhában járkálni, mindenféle képességgel egyszerre rendelkezni (gyorsaság, erő, sebezhetetlenség, ügyesség, furfangosság), hogy valóban soha és senki se árthasson. De a valóságban nem léteznek töretlenül sebezhetetlen emberek… Egyébként pedig a legveszélyesebb lény, aki a legtöbbet árthat nekem, szintén ember: ÉN magam – de ez egy másik téma… Milyen okok miatt árthatnak mások? Szimplán gonoszságból (vagyis ok nélkül), vagy irigységből (mert van valamid, amire a másik ember vágyik és elveszi), vagy mert az ügy, amiért kiállsz, valakinek az érdekeit sérti

Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.  Rómabeliekhez írt levél 4:20-21 Vannak egészen hihető ígéretek. Ott van például a buszjegy, amit megváltva az azt az ígéretet kaptam, hogy elvisz a végállomásig. Egy percig sem kételkedik benne senki. Ugyanilyen, amikor valaki egy ismert és megbízható márkájú autót vásárol: bizonyos benne, hogy el fogja vinni a célig. Amúgy is, ha bármi baj lenne, akkor az autószerelő bizonyosan megígéri, hogy megjavítja, és én hiszek neki. Persze vannak olyan dolgok is, amiket nehéz elhinni. A minap hallottam, hogy egyetlen Japán kocsimárka van, aminek minden alkatrésze Japánban készül, mégpedig a Subaru. Ezt nehezen hihetőnek találom mai globalizált világunkban. Vagy például az utcákon ajánlanak eredeti, drága kölnit féláron. Nos ez sem a leg bizalomgerjesztőbb ajánlat. Valami hasonlót érzek, amikor eg

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jelenések könyve 3:12 Az ókori kelet, így Kis-Ázsia is tele volt templomokkal. Nyilvánvalóan nem keresztény templomokról van szó, hiszen a kereszténység még nem terjedt el annyira ekkorra, hogy saját templomokat építsenek a hívek. Templomok helyett tehát házi gyülekezetekben jöttek össze a hívek, ahol együtt, közösségben imádták Istent. Van egy ilyen kis csoport Szárdiszban is, akinek Isten üzenete szól Jánoson keresztül a Jelenések könyvében. Ők is, ugyanúgy, ahogy a többi korabeli keresztény, vagy zsidó, vagy pogány háttérről tértek meg, így kultúrájuk merőben különbözött a ma ismert keresztény kultúrától.  Ismert volt számukra például a pogány templomok szokása is, miszerint ha egy pap nagy népszerűségnek örvendett, akkor a hívek, ös

„ Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajönnek az ő határaikra. ” Jeremiás könyve 31:16-17 Jeremiás próféta - Isten szócsöve, feddés, ítélet, bátorítás és vigasztalás közvetítője, szolgálatát csodák övezték, élete tele volt kihívásokkal, hite és hűsége ámulatba ejt, de sorsát látva nem cserélnék vele. Látta a bálványimádásba merült népet. Látta, ahogy az emberek kifosztják és sanyargatják egymást. Látta, hogy a hatalom mámorától megrészegedett vezetők és az árnyékukat élvező papok fittyet hányva a figyelmeztetésre pusztulásba kormányozzák az országot. Látta, ahogy beteljesedett a megígért büntetés, ahogy a babiloniaiak ostromolják a szeretett várost, ahogy lerombolják és kifosztják a Szentélyt, ahogy elhurcolják a legkiválóbbakat. S ahogy ott ül

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek! ” Nehémiás könyve 8:10 Sokszor reménykedünk olyan dolgokban, amelyek nem hozzák el számunkra az igazi boldogságot. Egyesek a pénz után szaladnak, mások görcsösen ragaszkodnak valamiféle társas kapcsolathoz, megint mások pedig a magányban igyekeznek eljutni a boldogság teljességére. Olyan sokan mondják e témában, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy boldogok lehessünk, olyan sok receptet találhatunk az interneten, ami mind csak azt mutatja, mennyire számít ez a téma. Amikor felolvasták a törvényt a nép előtt, mindenki magába roskadt és sírtak, gyászoltak, jajgattak. Nem volt ebben semmi színjáték. Igazi bűnbánatot gyakoroltak az emberek, mert ezáltal látták azt, hogy honnan hova jutott el Izrael népe. Felismerték, hogy bűneiknek következménye van. Miután a bűnb

"Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők." Prédikátor könyve 12:3 Egyik reggel amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy leszakad a hátam. Nem vagyok túl öreg, de már most elkezdődtek a jelei. Sosem hittem el a szüleimnek, amikor azt mondták, hogy nem jó dolog felnőni. Minden gyerek ezt várja, pedig ha felnő az ember, másra sem vágyik, bárcsak újból gyerek lehetne. Előbb vagy utóbb mindenkit elér ez a sors. Ha az elejétől elolvassuk a fejezetet a végéig, egy kicsit szomorkás, komor, de fontos tanácsokat találunk benne. Azzal a gondolattal nyit, hogy amíg fiatal vagy, gondolj minél többet Istenre. Mit tanulhatunk ebből? Sokszor letudjuk azzal a hasonló kijelentéseket, hogy azért mert így helyes, pedig nem ennyiről van itt szó. Körülbelül egy hónapra van szükség ahhoz, hogy egy rendszeres cselekedetből szokás legyen. Mit jelent ez? Ha egy hónapig minden

„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté evangéliuma 18:1-3   Észrevetted, hogy olyan sokszor mérjük magunkat a másikhoz? Posztol valaki a közösségi médiában egy külföldi nyaralás során készült fotót a boldog családjáról, a te szíved pedig kissé összefacsarodik, mert a héten még a városi strandra sem sikerült eljutnod a csemetékkel, annyi volt a tenni-lennivaló, és hulla fáradtan csak a túlélésre koncentrálsz. Vagy épp ti is elmentetek nyaralni, de annyi stresszel és veszekedéssel járt a belföldi kiruccanás, hogy el is felejtetted a saját nevetős pillanataitokat.  Aztán egy másik ismerősöd megosztja, mennyit futott aznap, te pedig leállítod a követését, mert nincs szükséged még egy adag lelkiismeretfurdalásra azért,