reggeli dicséret

  “Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” Jelenések könyve 22.fejezet 14. vers A boldogságról sokféleképpen gondolkozunk. Azt gondoljuk, hogy tudjuk mit jelent, de valahogy mégsem sikerül olyan könnyen elérni. Kezdjük innen a közös gondolkozást! Mi is a boldogság? Legtöbben azt mondják erre, hogy a megfelelő jövedelem, vagy egy ház, vagy a család, esetleg az egészség. Nagyon fontos dolgok ezek, viszont általában amikor ezeket eléri az ember, még többet akar, így mégsem lesz maradéktalanul boldog. Egy tanulmány szerint mindenki körülbelül tíz százalékkal több fizetést szeretne, mint amennyit kap. Lényegtelen, hogy minimál béren van, vagy milliókat keres, mindig tíz százalékkal több fizetés tenné boldoggá. Legalábbis ez a véleménye az embereknek. Az a baj, ha elérik, akkor ismét tíz százalékkal többet szeretnének. Mi is a boldogság? Megelégedett állapot. Nem összekeverendő a vidámsággal, vagy örömmel! A boldogság az, amikor

 " Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. " János evangéliuma 10. fejezet 27-28.vers "A forradalom a társadalom betegsége!" - mondta a történelemtanárom valamikor 1990-ben a kikerekedett szemű és fülű diákjainak, majd hozzátette, hogy végre ezt őszintén kimondhatja, mert addig csak arról akarták, hogy beszéljen, hogy a forradalom a történelem hajtóereje, amitől jobbá lesz. Én pedig azóta is birkózom ezzel a mondattal, mert bevallom, nagyon szerettem a nagy nemzeti forradalmak emlékünnepein játszani a himnuszt és a szózatot a fúvószenekarban, meg emlékezni a forradalmárok hőstetteire.  Azonban ez a mondat elrontja az ünnepi hangulatom azóta is... Az elszenvedett jogsérelmek, az elfojtott szabadságvágy előbb-utóbb szétfeszíti a társadalom kereteit: kitör a forradalom. Az elnyomottak, a megszégyenítettek nem tudnak máshogy érvén

"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az ÚR az én Istenem!" Zakariás próféta könyve 13. fejezet 9. verse Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: ,,leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt''. Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra. Miközben az ötvöst néz

  „Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.”   ( Jelenések könyve 10. fejezet 10. vers ) Könyvet enni? Ez elég bizarr. No, de ne ijedj meg, Isten nem fog könyvet etetni velünk. Ez csupán egy kép, ami azt fejezi ki, akár itt János apostolnál, akár korábban Ezékiel prófétánál (Ez.3:3), hogy az általuk közvetített isteni üzenet bizonyos csalódást okoz majd számunkra. Azaz, próféciájuk első hallásra örömmel tölti el az embert, de jobban a mélyére ásva szomorúságot okoz. S hogy miként és miért lehet az evangélium egyszer örömhír, másszor gyászhír? Úgy, ahogy a tanítványok is tették Jézussal. Örültek a csodáinak, a gyógyításoknak, ámulattal hallgatták a bölcseket megszégyenítő tanításait, de a kereszt nem illet bele a Messiásról és a földi paradicsom helyreállításáról alkotott illuzórikus elképzelésükbe. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani

  „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.” Ézsaiás könyve 60. fejezet 1. vers   Az égbolt annyi csodát tartogat. Ha éjjel felnézünk és megpillantjuk a milliónyi csillagot, akkor Isten végtelen hatalmával találjuk szembe magunkat. A csillagok jelzik, hogy valahol messze van egy lény, aki gondot visel rólunk. A csillagok még valami mást is üzennek: feladatunk van! Igen, nekünk. Nekünk, akik gyakran tapasztaljuk a sötétséget. Nekünk, akiknek az élet gyakran hoz sötét pillanatokat, akiket meggyötörnek a nehéz napok. Nekünk, akik meglátjuk Isten fényét.  Feladatunk az, hogy tovább adjuk saját fényünket, ahogy a csillagok is teszik. Éjjelente, amikor elsötétül minden, egymásnak adják át fényüket és ezzel ragyogják be a sötét égboltot. Társaságukban ott van a Hold, amely fényével körbe öleli őket. Ilyen csillagok vagyunk mi is. A Hold maga Isten. Fénye körbeölel bennünket. Bár, mindannyiunknak – ahogy a csillagoknak is – saját fényünk van, esetünkben

  "Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felől?] s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik? És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága." Dániel könyve 8. fejezet 14. verse Amikor próféciákkal kerülünk szembe a bibliában a legtöbb esetben idegennek érezzük magunkat. Mintha bizonytalan lépésekkel járnánk a talajon. Pedig ezek a szövegek is igen fontosak, hiszen arról beszélnek nekünk, hogy nem kell félnünk, nem vagyunk egyedül Isten látja a jövőt és vigyáz ránk. Mi csak kapaszkodjunk hittel Őbelé és minden rendben lesz. Gondoljunk csak a jelenlegi helyzetre, amit a covid-19 járvány okozott a világon. Bár a helyzet nem könnyű és még kevésbé egyszerű, mégis nyugodtak lehetünk! Maga a Megváltó prófétált arról Máté evangéliuma szerint, hogy lesznek járványok a Földön ( Mt 24,7 és Lk 21,11 Károli ford. ), mielőtt ő visszatér. Ezeknek meg kell történnie, de a lényeg, hogy mi emeljük fel a fejünket és e

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János evangéliuma 14. fejezet 6. vers Pont ez a lényeg, hogy csak Rajta keresztül. De Rajta keresztül mehetsz. Szabadon, elfogadottan, úgy, ahogy vagy. Mert Ő ezért jött, hogy végre felhagyjunk az állandó küzdelemmel, amit Istennel szemben folytattunk, hogy végre békét kössünk Vele, és hazataláljunk Hozzá.  Hogy összetörjön a zsarnok kényúr képe, és végre meglássuk a szerető Apát, aki rohan felénk az úton. Aki magához ölel, visszafogad, megbocsát, ruhát, gyűrűt, sarut ad. Lakomát. Megbecsülést. Életet. Aki nem hánytorgatja fel a múltat, hanem kegyelemmel és megbocsátással segít a feldolgozásban, és abban, hogy tovább tudjunk lépni. Aki új irányt ad, küldetést, életcélt, bizalmat.  Aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy végre azok lehessünk, akiknek megalkotott minket: Emberek, az Ő képmásai.  Ebben a megterhelt időszakban, amikor egyre nagyobb méreteket ölt a vírusfer