reggeli dicséret

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:4 Amikor az autópályán, 130 km/h-s sebességgel (na jó, bevallom, néha egy kicsit többel is) vezetek, néha eszembe jut, hogy milyen érdekes helyzet is ez, milyen mértékű bizalomra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán be merjek ülni az autóba. Kezdjük ott, hogy a jármű műszaki állapota több száz ember szakértelmén, figyelmességén és becsületességén múlik, kezdve azokkal a személyekkel, akik megtervezték, a gépeket beállították, vagy saját két kezükkel összeszerelték, a szervíz alkalmazottain keresztül egész a benzinkút üzemeltetőjéig, akinél legutóbb tankoltam. Aztán ott van a közútkezelő, akinek a munkájától az utak állapota függ, amin vezetek. Aztán a többi autósról ne is beszéljünk, a figyelmük mértéke, vagy hozzáértésük mindig lutri, és mégis, én ott vagyok, és 130-cal vezetek, úgy, hogy eszembe se jut, hogy elgurul az egyik kerekem, beszakad az út...

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Zsoltárok könyve 23:4 Isten megvéd. Még ha sokszor úgy is látszik, nem a legjobban alakulnak a dolgok, Ő ott van melletted, és nem engedi, hogy nagyobb terhet kapjál, mint amit el tudsz viselni. Ő ismer igazán, tudja ki vagy, látja múltadat és jövődet, látja a teljes képet, amiből számodra csak egy halvány foszlány jelenti a valóságot. Ő tudja, mi van a színfalak mögött, és hidd el, a legjobbat akarja neked! Lehet, hogy most épp a halál árnyékának völgyén vezet keresztül utad. Lehet, hogy nem látod a következő lépés helyét, a köd eltakar előled mindent, és ijesztő, furcsa zajok morajlanak mindenfelől. De Ő veled megy ezen az úton, és megőriz téged. Lehet, hogy nem veszi el előled az akadályokat, de átsegít azokon. Lehet, hogy megenged túl súlyos dolgokat is, hogy történjenek veled, de nem hagy magadra, és kézen fogva vezet, szinte húz maga után a legsö...