reggeli dicséret

"A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok." 1Jn 2,24 A hallás képessége már az anyaméhben kifejlődik, így minden egészséges baba már születésétől kezdve hall. Hallását arra használja, hogy minél több információhoz jusson az őt körülvevő világból. Felfigyel, ha szólnak hozzá, három hónaposan már a maga módján válaszol. Öt hónapos korában megkülönbözteti a hang forrását, lassan felismeri, ha a nevét mondod és mosollyal jutalmaz. De vannak tudósok, akik azt mondják van egy hang, amit minden baba már születése előttről ismer, az édesanyjának a hangja. Sok kismama attól kezdve, hogy tudatosul benne a terhessége, becézgeti gyermekét, beszél hozzá, énekel neki, ami nagyon jó hatással van a biztonságban növekvő magzatra. Vannak szülők, akik együtt teszik ezt, mert az édesapa is csatlakozik és ez is nagyszerű dolog. Elmondhatjuk tehát, hogy egy egészséges csa

“Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1Péter 2:15-16.) Milyennek képzeljük a szabadságot? Hogyha víz, vajon tenger, vagy folyó? Hogyha univerzum, akkor végtelen, vagy véges? Hogyha fény, akkor mindent visszaverő fehér, vagy a mindent elnyelő fekete? Az, hogy szabad vagyok, azt jelenti, hogy bármit megtehetek? „A természeti állapotban a szabadság abból áll, hogy az ember szabad bármilyen földi feljebbvaló hatalomtól.” - állította John Locke, majd hozzátette: “A természeti állapotot természeti törvény kormányozza, amely mindenkit kötelez; és az ész – amely maga ez a törvény – mindenkit, aki csak hozzá fordul, megtanít arra, hogy mivel az emberek valamennyien egyenlők és függetlenek, senki sem károsíthat meg egy másik embert életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban.” Péter apostol olyan keresztényekne

"De te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak." 102. Zsoltár 28-29. vers Ma már semmi nem olyan, mint régen. Mennyivel jobb volt, amikor fiatalabbak voltunk. Mennyivel olcsóbb volt a fagylalt, és a fiatalok még átadták a helyüket a buszon. Nem kellett aggódni a nyugdíj miatt, és aki dolgozni akart, az mind talált magának munkahelyet. Mennyivel közvetlenebbek voltak az emberek, és mennyivel könnyebb volt az élet általában véve. Minden változik, és nem mindig pozitív irányba. Különösen furcsa érzés belegondolni, hogy majd tíz, húsz, harminc év múlva a következő generáció fog hasonló nosztalgiával visszatekinteni a világra, mint ahogy mi a saját fiatalkorunkra, vagy a korábbi generáció az előzőkre. Az először 1990-es években gyártott, és 1991-ben “Az év autója" díjat elnyert első Renault Clio már lassan harminc éves “veteránautó” lesz. Tíz év múlva már majdnem 50 éve lesz, hogy a Nokia 1011-es,

„Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.” (84. Zsoltár 12. vers) Sokak számára a mai nap egy a sok közül, egy szokványos szürke szerda. Ám ez a nap az 2001 óta a menekültek világnapja, mely egybeesik az 1975-ben kikiáltott afrikai menekültek napjával. Az ENSZ ezzel szeretné felhívni a figyelmet a menekültek életkörülményeire, helyzetére. S bár a menekültek megítélése elég eltérő lehet, Jézus követőjeként azonban nem zárhatjuk be senki elől hajlékunkat, aki nálunk keres oltalmat. Ez a valódi istentisztelet és böjt: „h ogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad ” (Ézs.58:7) A 84. Zsoltár is egy, az Istenhez menekülő emberről szól, aki mindennél jobban vágyik az Örökkévaló templomába, és aki az úton az Ő oltalmáért fohászkodik. „ Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után.” (3.vers) „Mert jobb egy nap a te torn

„Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.  Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.” Zsoltárok könyve 85. fejezet9-10. verse A forró nyári nap után az enyhülést adó esőt várjuk. Az esőzések után a napot, hogy megédesítse a gyümölcsöket. A nyár után után várjuk a hűvös őszt, vagy telet, utána ismét a tavaszt vagy a nyarat. Az évszakok váltakozása ebben az éghajlatban igen hasznos dolog. Megtalálhatjuk benne még a kedvencünket is, meghatározhatjuk, hogy melyiket miért szeretjük, ezáltal is fenntartva bennünk az egyensúlyt. Az Úr békességet hirdet a népnek a fogság után, és kiegyensúlyozottság ajándékában pedig megnyerhetjük az örök életet. Izrael népének, akkor a fogságból való szabadulás után arra volt szüksége, hogy szabadság evangéliumát hallják meg. Ma éppen erre van szükségünk, a szabadság evangéliumára. Az Isten törvényére, ami szabadokká tesz b

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jakab levele 1:12) A kísértések, próbák közben a legkevésbé sem a boldogság jut először az eszünkbe. A gyötrelem, harc, belső kín annál inkább uralja gondolatainkat. Valójában itt sem arról van szó, hogy a kísértésben lévő ember lehet boldog, hanem az, aki kiállta a próbát, mert csak így fogja elnyerni az örök életet. Ha az első kísértés hátterét nézzük, akkor úgy tűnik, hogy nem nagy dologról van szó. Enni vagy nem enni a fáról? Maga a cselekmény nem nagy dolog, de ami mögötte van, annál inkább. Számít-e az, hogy mit mond Isten? Az számít amit Isten mond, vagy a Kísértő ill. a saját véleményünk a fontosabb. A kísértő nem csupán arra csábít, hogy szegjük meg Isten törvényeit, hanem olyan gondolatokat is sugall, ami elbizonytalanít üdvösségünket illetően. Saját hibáinkat felnagyítja, Isten kegyelmét elhomályosítja. „Ádám

„Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!” Ézsaiás könyve 25:8   Halál. Olyan megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Pláne azóta, mióta minden percben legalább húsz kédést felteszel. És ide kanyarodunk. Sokszor. Ide kanyarodunk, mert te már akkor elveszítettél valaki nagyon közeli szeretett személyt, amikor még csak az álmaimban éltél, hogy egyszer, talán, én is anya leszek.  Sokat kérdezel a Zsuzsa nagyiról, hogy hol van, mit csinál, miért halt meg, mi az, hogy meghalt, kik temették el és hogyan, hova, miért, mikor találkozunk vele, mikor támad fel? És én igyekszem válaszolni mindenre úgy, hogy megértsd. Ez pedig sokszor piszkosul nehéz. Mert te élsz minden egyes idegszáladdal, élénken és pörgőn. A jelenben zsibogsz minden pillanatot megragadva, és el sem tudod képzelni milyen az, amikor valaki nem létezik.  És neked van igazad. Ezt nehéz megérteni, elképzelni.