reggeli dicséret

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté evangéliuma 28:18-20 "Ne feledd! A nagy erő nagy felelősséggel jár!" (Ben Parker) Képzeld el, hogy bármit megtehetsz! Képzeld el, hogy végtelen lehetőség közül válogathatsz! Képzeld el, hogy semmi sem szab határt! Mit tennél? Elmennél egy tengerpartra a rossz idő elől? Megfiatalítanád magad? Megtorolnád a sérelmeket vagy kijavítanád a hibáidat? Mit tennél ha a világon bármit megtehetnél? Képzeld el, hogy létrehozol egy számítógépes programot. Legyen mondjuk egy játék tele élő, gondolkozó karakterekkel. Képzeld el, hogy a karakterek úgy döntenek, hogy fellázadnak! Nem a program ellen, vagy a világon belüli hatalom ellen, hanem ellened. E

Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Máté 5:44-45 Még egy évszázaddal ezelőtt sem volt ritka, ami Jézus korában teljesen általános volt, hogy a gyermekek a szüleiktől tanulták meg a mindennapi élet fogásait. Ez így volt természetes, hiszen együtt éltek, együtt végezték a teendőiket. Az ő közösségük nem virtuális volt, mint sokszor a mai családokban... A lányok az anyjuktól, nagyanyjuktól tanulták meg a főzés, a takarítás, a gyermekek és a házi kert gondozásának tudományát; a fiúk pedig az apjuktól, nagyapjuktól a mesterséget, az állatok gondozását, a szántóföld művelését. Ezért abban az időben sokkal inkább igaz volt, mint ma, hogy a lányok hasonlítottak az anyjukra, a fiúk meg az apjukra, hiszen majdnem mindent tőlük tanultak meg. De azért ma is gyakran hallani, nem mindig dicsérő hangsúllyal: „Tisztára

Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Zsoltárok könyve 145:18 A gyermek első alkalommal utazott egyedül a nagyszüleihez. A vonatút nem volt különösen hosszú, de eddig mindig a szülei – különösen az édesapja – kísérték háztól-házig. Ma viszont háztól csak a vasútállomásig vitték ki gyermeküket. Itt az ideje önállóságot tanulnia, itt az ideje felnőnie. Anya és apa még egy utolsó öleléssel, csókkal búcsúzott a fiatal világutazótól, de már látszott, hogy a fiú a könnyeivel küszködik. Anya is hasonlóképpen, bár mindketten próbálták takargatni izgalmukat. “Nem nagy szám” mondta az édesanya, “csak egy vonatozás, a végállomásnál pedig ott vár majd nagymama és nagypapa!” Jobb, ha meg se várják a vonat indulását, felsegítették a fiút és a nagy bőröndöt a vonatra, és már fordultak volna meg, mikor az apa odaszólt a fiához: “Ha már elviselhetetlenül hiányzunk, nézd meg, mi van a zsebedben! De csak akkor, ha már nem bírod tovább!” És a szülők már le is szálltak a vo

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. János evangéliuma 14. fejezet 1-3. vers Álomotthon? Az enyém valahol egy csendes türkizkék tengeröbölben, Egyik oldalon a homokos part pálmafákkal, a másik oldalon büszke, felhőket karcoló bérc. Maga a ház egyszerű, könnyűszerkezetes, körötte többféle kiskert, melléképületek, úgymint például egy kis asztalosműhely, egy istálló lovakkal, egy nagyobb kifutó a nagymacskáknak. A házban tágas előszoba étkezőasztallal, kanapéval, biliárdasztallal, egy mindenféle robotgéppel felszerelt jó nagy konyha, és fürdőszoba szaunával, sarokkáddal… De mit érne mindez üresen, egyedül, magányosan? Hogy milyen lesz az a hely, amit Jézus készít nekünk? Csak egy telket, egy h

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Korinthusi első levél 1.fejezet 3.vers Gyakran elszégyellem magam, amikor aggodalmaskodáson kapom magam. Nem azért, mert jelentéktelen dolgok miatt aggódnék, hanem azért, mert aztán eszembe jut, hogy az Úr hány olyan helyzetben segített, amikor az aggodalmaskodás elhomályosította a látásomat. Illés története rengeteg tanulságot hordoz magában aggodalmaskodás tekintetében. Amit az ő történetéből megtanulhatunk az az, hogy bárki élhet át mélységeket és attól nem lesz valaki rossz istenhívő. Miután Jézabel halálosan megfenyegette Illést és azt mondta neki, hogy megöli (1Kir.19.) , a próféta egy barlangba menekült, ahol a lelke a mélységbe zuhant. Isten meglátogatta és többször megkérdezte tőle, hogy mit csinál itt. Erre Illés kétségbeesett monológba kezdett. Talán kétségbeesésébe vagy félelmébe nem is gondolta végig, hogy a Teremtővel beszél. Az az Illés, aki megannyi csodát élt át a Szabadítóval, most magáb

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Máté 22:37-39 A dolgok rangsorolása, a priorizálás mindig fontos kérdés. Időnk és lehetőségeink korlátozottak, nem mindegy tehát, hogy lényeges és igazán fontos dolgokra fordítjuk-e! Rengeteg hatás ér bennünket és a figyelmünket könnyű elterelni. Így könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a sürgető, de nem fontos dolgok töltik ki életünket.  Az írástudók szerint a Tóra 613 parancsolatot tartalmaz, amit még további rendeletekkel egészítettek ki. Komoly vitakérdés lehetne ma is, hogy ezek közül melyik a legfontosabb... Jézus nem egy tiltásra, és nem is egy cselekedetre irányította a figyelmet, amikor válaszolt az írástudó kérdésére, hanem a szívünk indítékára, amelyből megszületnek a cselekedeteink. A legfontosabb az Isten és az emberek szeretete. Ez az egyetlen rendező elv, ame

A kevélységgel a megszégyenülés, az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt. Példabeszédek könyve 11:2 (Egyszerű fordítás) Hányszor és hányszor láttunk már „bálványokat ledőlni”. Hányszor esett meg napjainkban, hogy valakiről egész más kép lepleződött le, mint amit addig – ezek szerint – álarcként magára öltött. Bizonyos kisebbségek ellen szónokolt, akár meg is alázta őket, törvényt hozott ellenük, aztán hoppá… Egy megjátszott élet, egy csúfosan megbukott színdarab. A Biblia lapjain a Mindenható az embert önazonos, őszinte, alázatos életre hívja, ami kész tenni, kiállni az elnyomottakért, azokért, akik nem tudják megvédeni magukat. Olyan életre, melynek középpontjában az az Isten áll, aki feláldozta önmagát bukott teremtményeiért. Egy olyan életre hív, ami ezt a szeretetet teszi magáévá, és árasztja mások felé. Eszembe jutott egy újszövetségi jegyespár, akiket kiválasztott a Mindenható, az ő gyermekükként lett emberré a Fiú Isten. A Magasságos szeme látta a nemrég eljegyzett fi