Távolság
„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jelenések könyve 21:3-4 Először természetes volt, hogy egy fedél rejtett titeket maga alá. Gyermeki hittel, bizalommal kapaszkodtál a kezébe, nem engedted el álmodban sem, és azt kívántad, bárcsak ez örökké tartana. A távolság nem volt túl nagy, csak néhány szót szóltál, és máris érezted a változást. De jött egy nap, amikor már úgy gondoltad, elég volt. Tér kell neked, levegő. Élni akarsz, és így nem lehet. Nagyobb távolság kell Közte és közted, hogy végre a magad ura lehess. És a lépések száma egyre csak nőtt. Először heti egyszerire redukálódott a találkozások száma. Aztán csak a néhány ünnepnap és végül csak a kétségbeesett pillanatok sóhajai maradtak. Nem akartál...