reggeli dicséret

„ Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” Új fordítás, Péld 16,9 Voltál már úgy valaha, hogy útnak indultál egy határozott céllal és mégis, valami egészen más lett belőle? Péterrel többszörösen is megesett mindez, íme a története. Gyerek korában nagyon vonzotta a tanári pálya, különösen a történelem. Kezdetben nagyon jó tanárai voltak, akik inspirálták őt, hogy kövesse példájukat; de a középiskolában minden megváltozott. A történelemtanár, aki tanította, egy idegi gyengeséggel küzdő asszony volt. Nehezen bírta a diákok fegyelmezetlenségét, ilyenkor hamar elvesztette a fejét és azonnal kiabálni kezdett. Péter nehezen tűrte a hisztizéseit és hamar leszokott a tanulásról. Erre az órára sem szívesen ült be, ha tehette más tárgyakba fektette energiáit. Az érettségin már a humán tárgyak helyett a reáloldalt részesítette előnyben. Képességei elmaradtak mások mögött és sem a fizika, sem a matematika vizsga nem sikerült túlságosan jól. Mondanom sem kell, nem

„Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé; hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.” 1. Királyok 8:39. Salamon templomszentelési imája ma is aktuális. Ha bármilyen gond támad – betegség, természeti csapás, vagy rosszakaratú emberek támadása – és az ember Istenhez fordul – könyörögve. Isten letekint rá az égből és meghallgatja imáját. Mert ismeri az ember szívét. Tudja, hogy őszintén vagy színből imádkozott-e. És azonnal válaszol! Látom, mosolyogsz. Még hogy azonnal válaszol? Nem mindig érzed ezt – gondolod most. Pedig így van. Isten MINDEN imát meghallgat. Van, amit úgy, ho

"És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. " Mózes második könyve 17:11 Van-e lényegtelen szolgálat? Vajon mindegy-e, hogy imádkozunk, vagy nem? Kit támogatsz csupán annyiban, hogy az a látható másik elvégezhesse a rá kiszabott, talán még nem is közvetlenül látványos munkát? Áron és Húr mellékszereplők, de a történet egészét tekintve mégsem. Ők tartották Mózes kezét, hogy elvégezze a legfontosabbat: Istentől kérje a segítséget. Érdekes, hogy soha többet nem olvasunk a Bibliában arról, hogy valaki látótávolságban imádkozott volna, amíg a többiek harcoltak. Reméljük csak azért, mert annyira természetessé vált, hogy mindig volt egy imádkozó - de sajnos nem valószínű, hogy ez az ok. 10 csapás, kivonulás Egyiptomból, Vörös-tenger kettéválása, a keserű víz megédesedik, az Úr fürjet és mannát ad, víz fakad a sziklából - ezek az előzményei a történetnek. Eddig nagy csodákat láttak Izrael

„Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképpen űzhetem én ki őket? Ne félj tőlük; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Fáraóval és mind az Egyiptombeliekkel.” (Mózes 5. könyve 7. fejezet 17-18. vers) Egy konferencián, melyet a világ legsikeresebb és leggazdagabb üzletembereinek rendeztek, egy fiatal riporter odalépett az egyik legnagyobb bank igazgatójához és faggatni kezdte: - Elárulná, mi áll sikerei mögött? - Két szó: Jó döntések - volt a válasz. A fiatalember elgondolkozott, majd ismét kérdezett: - De mégis, honnan tudja, mikor, mi a jó döntés? - Hát, tudja - mondta a bankár - ehhez kell a tapasztalat. - És hogyan szerez tapasztalatot? - faggatózott tovább a riporter. - Ennek titka ismét két szó: rossz döntések. S valóban, fogantatásunktól fogva gyűjtögetjük a tapasztalatokat, melyek nemcsak a világról alkotott nézetünket, de jellemünket, sőt istenképünket is meghatározzák és a naponkénti tanulás folytán azokat módosítgatjá

„Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.„ Zsoltárok 20,8. Ha körülnézünk világunkban azt látjuk, hogy bizalmatlanság uralkodik mindenfelé. Vajon miért? Azért, mert sok a csalódott ember! Évekig, évtizedekig hittek eszmékben, jelszavakban, vezetőkben, célkitűzésekben, és most rájöttek arra, hogy minden ígéret, amelyben bíztak, kártyavárként omlott össze. Rádöbbentek arra, hogy az emberek csak kihasználták őket, kizsigerelték teljesen, és most ott vannak remény nélkül, céltalanul, elveszítve még az életkedvet is! Nem sokat változott a világ a zsoltáríró kora óta! A régiek szekerekben, lovakban bíztak, a maiak a tőzsdében, bankokban, pártokban, egyezményekben…. így folytathatnánk a sort végtelen sok dologgal, amiben reménykedünk! Íme néhány idézet a bizalomról: A reményhez "Főldiekkel játszó, Égi tűnemény, Istenségnek látszó, Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának, A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma

„I stenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem,   Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! ” Zsoltárok könyve 56:11-12 Dávid sokféle küzdelmet átélt élete során. A zsoltár eleje megemlíti, hogy abból az időből származik az írás, amikor a filiszteusok fogságába került. Az ellenségei szó szerint üldözték, támadták, életére törtek. Mindezek ellenére hűséges volt Istenhez, aki sok bajból kimentette. Ha valamilyen támadás ér bennünket, akár szóban, akár tettlegesen – könnyen hatalmába keríthet a félelem. Ez az érzés megvédhet bennünket a nagyobb bajtól, de meg is béníthat, erőtlenné tehet. Dávid vallomása felvillantja számunkra, hogy milyen ereje van az igazi Istenbe vetett bizalomnak. A hit nemcsak egy világnézet, hanem egy olyan kapocs, amely az élő, mindenható Istenhez köt bennünket. A hitem segít túl látni az adott helyzeten és az emberek mögött meglátja azt a láthatatlan Hatalmasságot, aki fel tudja őket használni saját céljaira. Pál apostol nagyon

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Zsidókhoz írt levél 4:12 Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat. Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol. Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és össze