Az Istennel szerzett „aha”-élmények
„ Rájöttem , hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem , hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.” Prédikátor könyve 3:12-15 Az iskolarendszer, amelyben felnőttünk, azt sugallja, hogy a tudás két tényező függvénye, észbeli képesség és kitartó szorgalom. A technikai civilizáció, melyben élünk bebizonyította, hogy e két dolog milyen nagy dolgok megalkotására képes: hatalmas felhőkarcolók, az űr és a Hold meghódítása, parányi adathordozókon tárolt felfoghatatlan információmennyiség, félelmetes atomenergia, stb. Ugyanakkor valami – mindezeken túl – hiányzik a civilizációnkból, valami nehezen megfogható, anyagon túlmutató, valami mélyen spirit...