reggeli dicséret

  "Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;" Jeremiás 17,7 Isten kíváncsi természettel áldotta meg az ifjúságot és a gyermekeket. Logikai képességük becses, rájuk bízott talentum. A szülők kötelessége gyermekeik oktatásának ügyét, annak valódi jelentésében, őeléjük tárni, mivel ebben sok minden benne van. Ajánlott megtanítani őket, hogy minden képességüket, minden szervüket használják ki és számítsanak arra, hogy Krisztus szolgálatában fogják azokat használni az elbukott emberiség felemelésére. Iskoláink az Úr különleges eszközei a gyermekek és ifjúság missziómunkára való felkészítésére. A szülők értsék meg a saját felelősségüket és segítsék gyermekeiknek megbecsülni az Isten által részükre adott, oktatási alkalmakat illető nagyszerű kiváltságokat és áldásokat. Családi neveltetésük azonban tartson lépést az ismeretbeli területekkel. Gyermek és ifjúkorban össze kell kapcsolni a gyakorlati és elméleti nevelést és az elmében ismereteket ke...

„Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” ( 1János 3:3 ) Brazíliában egy segélyszervezet elhatározta, hogy az utcagyerekeket felkarolja. A gyerekek körében végzett környezettanulmány rámutatott arra, hogy az első és legsürgősebb dolog, amit a gyerekekért tenni kell, a személyes higiénia megteremtése. A segélyszervezet önkéntesei vízzel teli tartályokkal, szappannal, törülközőkkel és frissen mosott ruhákkal felszerelkezve érkeztek meg a helyszínre. Azt remélték, a gyerekek alig várják majd, hogy végre megfürödhessenek, tisztára mosott hajukat megfésüljék, körmeik alól a piszkot kitisztítsák és tiszta ruhákba öltözködjenek. Azonban nagyot tévedtek. A gyerekek ugyanis hallani sem akartak fürdésről, tiszta ruhákról meg fésülködésről. Megszokták a koszt, a szakadt ruhákat, nekik ez volt a természetes, egyszerűen ezt szerették. A víztől különben is iszonyodtak, nem szokták meg, hogy a bőrük nagy felületen vízzel érintkezzen. Az önkéntesek ott ...

"Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé.” (Zsidókhoz írt levél 6. fejezet, 18-19. versek) Habár két évet Balatonfüreden éltem, és ez idő alatt gyakorlatilag napi szinten láthattam Közép-Európa legnagyobb tavát, mégis meg kell vallanom: a hajókhoz semmit nem értek. Tudom, hogy nem varázslat, hogy azok a tonnás monstrumok úsznak a víz tetején, de ha az életem múlna rajta, akkor se tudnám, hogy mit kezdjek vele. Azt viszont tudom, hogy nincs rajtuk kézifék, ezért a matrózok jobb híján kénytelenek beérni a láncra szerelt horgonnyal, ha egy helyben akarják tartani a hajót. Ezek a súlyos vas eszközök viszont olyan jól végzik szolgálatukat, hogy évezredek óta csupán minimális változásokon estek át: a vastag és erős köteleket láncok, a kő- és vasdarabokat kimondottan erre a c...

„ Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében .” (Rómabeliekhez írt levél 5.fejezet 1-2. vers) Először a tagadás: Nem! Nekem semmi bajom! Még hogy én tisztátalan? Csak összeettem valamit, vagy kicsit felfáztam, de semmi komoly. Holnapra elmúlik. Aztán az értetlenség: Uram, miért pont velem történik mindez? Miért nem gyógyítasz már meg? Meddig kell még szenvednem? Hát olyan nagy bűn az, hogy kicsit jól akartam magam érezni?   Az alkudozás: Jó tudom, nem kellett volna megtennem. De már nem tudom visszacsinálni. Viszont, ha meggyógyulok, minden nap ott leszek a zsinagógában, a vagyonom felét a szegényeknek adom, az árvákat és özvegyeket segítem, varrok, főzök, mosok, csak gyógyíts meg Uram! Néhány kétségbeesett próbálkozás: Doktor úr, már csak önben reménykedem! Mondja, mit tegyek? Bármilye...

„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. ” Zsoltárok könyve 52.fejezet 10. verse „Még nem láttam boldog keresztényt...” Mondta ezt nekem egyszer egy egyetemi hallgató. Majdnem jó barátok voltunk, de az érdeklődési körünk, egy kicsit különbözött. Lediplomáztunk, és elváltak útjaink és majd egy év múlva újra találkoztunk véletlenül. Akkor már én teológiát tanultam. Meg örültünk, hogy megláttuk és megismertük egymást, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egyszer hirtelen témát váltott és azt kérdezte, hogy csinálom, hogy én sosem aggódom semmiért? Mert ő mindig aggódik és ez nagyon stresszeli őt. Magamban azt gondoltam: ha látnád, hogy mennyi minden miatt aggodalmaskodok, akkor most nem ezt kérdeznéd, hanem együtt aggódnánk tovább. Folytatta: „emlékszem mikor a záróvizsgán is voltunk, te olyan nyugodt voltál.” Tényleg nyugodt voltam, mert megtanultam, amit csak tudtam, minden tőlem  telhetőt meg...

"Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit." Galata 5.6 Olyan sokszor a hatás–ellenhatás törvénye mozgatja az életünket. Egyik szélsőségből a másik szélsőségbe esünk, s közben hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a lényeget. Készek vagyunk késhegyre menő vitákat folytatni kevésbé fontos kérdéseken is, s közben megsebezni a másikat. Ragaszkodunk szokásokhoz, vagy éppen tüntetőleg elhagyjuk, elutasítjuk őket.    Ezt tették az apostoli korban is a körülmetélés kérdése kapcsán. Voltak, akik azt mondták: a pogányok csak akkor üdvözülhetnek, ha körülmetélkednek, és megtartják a mózesi törvényeket. Voltak, akik tagadták ezt, és kiálltak amellett, hogy Isten elfogad Krisztusban akkor is, ha nem vagy körülmetélve. Pál apostol mindkét felet figyelmezteti valamire: a Jézus Krisztussal való kapcsolatban nem ez a döntő. Önmagában sem a körülmetélkedés, sem a körülmetélkedés hiánya nem hordoz győz...

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Pál levele a galatákhoz 5:1 Házasságunk első évében, mivel a férjem szerette, én pedig addig sosem láttam, leültünk, és megnéztük együtt a Star Wars (Csillagok Háborúja) két trilogiáját olyan sorrendben, ahogy elkészültek a filmek. Tehát kezdtük az eredeti, 1970-80-as években gyártott hármassal, majd utána néztük meg a 2000-es években készített filmeket. Így utolsónak A Sithek Bosszúja maradt. Életem egyik legnyomasztóbb film-élménye volt az új trilógia befejező része. Anakin Skywalker átállt a sötét oldalra, mert elhitte, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy megmentse szerelmét. És végül mindent elveszített. Elveszítette önmagát, a feleségét, aki belehalt a szülésbe. Elveszítette a lehetőségét is annak, hogy igazán apa lehessen. Elveszítette mesterét és legjobb barátját, akivel ezután ellenséges oldalra kerültek. Elvesztette helyét a jedik ...