reggeli dicséret

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Ámosz próféta könyve 5:14 Isten mindig mindent túlbonyolít. Olyan szabályokat fektet le az ember elé, amiket nem lehet betartani. Mégis hogy lehetne, ha olyan nehezek, mint a legelső törvény: "Ne egyél arról a fáról!" Később sem változott: "Ne ölj!", "Ne lopj!", vagy "Ne legyenek más isteneid!" Mégis hogy lehetne betartani ilyen parancsokat?! Most meg ez: "Törekedj a jóra, ne a rosszra!" Milyen érdekes, nem? Valójában a Mindenható törvényei egyszerűek. Sosem voltak bonyolultak, mégsem tudta az ember megtartani őket. Egyszer valaki odajött hozzám, és megkérdezte, hogy szerintem mit kell tegyen, hogy üdvözüljön. Én azt válaszoltam neki, hogy higgyen Istenben, és fogadja el Jézus áldozatát. Ő még hozzátett vagy tíz másik szabályt, aminek a fele nem is bibliai alapú, és elmondta, hogy ő így gondolja. Túlbonyolította. Ist...

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12. vers A taxi épp csak megállt. Az öltönyös fickó, aki leintette, már tépte is fel az ajtót, bevetődött a hátsó ülésre, s a mobilját nyomkodva kiáltott előre a sofőrnek: - Gyerünk, gyerünk! Hajtson! – majd látva annak értetlen, kérdő tekintetét, így folytatta: - Nem hallotta, mit mondtam? Induljon gyorsan és hajtson! A taxis tövig nyomta a gázt és csikorgó kerekekkel lőtt ki a forgalomba. Szlalomozva előzgette az autókat, buszokat. Az egyik sarkon jobbra, a következőnél balra, cikázva száguldozott össze-vissza a városban. S mikor épp kezdte volna élvezni ezt a féktelen rohanást, megszólalt az utas: - Mit keresünk mi erre? Hova megy maga? A válasz csak ennyi volt: Hova megyek? Azt nem tudom, de hogy gyorsan, az biztos. Ebben a mai rohanó, tülekedő, könyöklő világban hadd tegyem fel én is fe...

  „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.”   ( Péter apostol 2. levele 1. fejezet 5-7 .vers ) Tavasz van. Ismét éled a természet, zöldülnek a szántóföldek, a kiskertekben előbukkannak az első virágok, sorban rügyeznek a gyümölcsfák. Ezt látva, már-már érezzük is szánkban a finom cseresznye, meggy, barack, stb. ízét. Csakhogy mindezért meg is kell dolgozni. Először is a talajt elő kell készíteni, a termőföldet felszántani, a kertet felásni, aztán lehet ültetni, vetni, amit kell, azt megtrágyázni, megmetszeni, öntözni, gyomlálni, gondozni. Mert magától a föld csak gazt és tövist terem. S ugyanígy van ez velünk, emberekkel is; mozgás nélkül izmaink elsorvadn...

„Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! ” Ézsaiás könyve 1:17 Első olvasásra úgy tűnik, hogy alapvető morális kérdésekre ad választ ez az Ige, de ha van időnk elolvasni az előző hét verset is, akkor azt látjuk, hogy az életben maradás egyik feltételével találkozunk itt. Nem véletlen, hiszen korábban azt olvassuk, hogy a hazugságok és őszinteség nélküli cselekedetek  nem visznek az Úrhoz. Ráadásul azt is olvashatjuk, hogy az elmondott imákat az Úr meg sem hallgatja, sőt, elfordítja tekintetét is, ha nem veszünk tudomást a szükségben lévőről.  Az egyik legnagyobb félelmem az, hogy én magam is abba a végzetes hibába esek, ami bizonyos vallási rítusok gyakorlására helyezi a hangsúlyt az őszinteség és a valódi bűnbánat helyett. Félek attól, hogy bizonyos tevékenységek ismétlődése kiöli belőlem a hitet. A vallási rítusok sok esetben segítik a hit megélését, de ezeknek...

„...a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Pál levele a rómaiakhoz 12:10-11 Érdemesnek tartanám, ha tudnánk időt szakítani arra, hogy elolvassuk az ide tartozó részt is a 9. verstől a 21-ig. Ebben a részben arról a szeretetről olvashatunk, amely az elmúlt csaknem kétezer évben teljesen átszőtte az emberiséget. Ezek az intelmek nemcsak a gyülekezet és a gyülekezeti tagok életére terjedt ki és határozta meg azt, hanem érezteti hatását az egyetemes emberiség körében is, vagyis társadalom etikai szabályokat tartalmaz. A szeretet, valamennyi keresztényi élethez kapott ajándék közül a legdrágább. Megvásárolhatunk drága dolgokat, de ha nem adunk szeretetet vagy nem kapunk, értelmetlen minden. Ezért van szükség arra, hogy időnként emlékeztessenek bennünket arra, hogy gyakoroljuk a szeretetünket kimutatni. A mai reggeli szöveg elméletileg a gyül...

  „És ki az, aki bántalmaz titeket, ha a jóra igyekeztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok; fenyegetésüktől ne ijedjetek meg, ne nyugtalankodjatok. Az Úr Krisztust pedig szenteljétek meg a szívetekben. Mindig legyetek készek megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet. De szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amiben rágalmaznak titeket, szégyenüljenek meg azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás magatartásotokat. ” Péter 1. levele 3:13-16 Az Ellenség mindig köztünk jár. Keresi az alkalmakat, hogy elkeserítsen, elbátortalanítson és teljes csüggedésbe sodorjon. Felhasznál körülményeket, embereket, nehézségeket arra, hogy eltérítsen Krisztus követésétől. Hibákat keres és talál életünkben, és ha nincs is amibe belekössön, talán úgy járunk, mint Dániel, akit semmivel sem tudtak megvádolni, csak az Istenbe vetett hitével (lásd Dániel könyve 6. fejezet). Előkelő helyen volt Dárius király ...

„Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatát, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.” (Ámós könyve 4. fejezet 13. vers) Mikor kerékpározunk barátaimmal, mielőtt elindulnánk szeretjük megnézni merről fúj a szél, hogy miként a legkönnyebb megtenni a gyakorlókörünket. Hát igen, nem szeretjük a szembeszelet, és a hegyeket sem annyira. Amit leginkább élvezünk, az egy gyors lejtő jó kis hátszéllel. De tegyük a szívünkre a kezünket; ki szereti az életben előttünk tornyosuló problémahegyeket? Kinek repes a szíve, mikor ezer vihar tombol körülötte és/vagy benne? Ámos próféta könyve előrevetíti a nép hűtlensége miatt bekövetkező nagy népi kataklizmát, a babiloni fogságot, amit sok kisebb csapás előzött meg, de sajnos a nép nem látta meg bennük Isten fegyelmező karját. S bizony ma is ilyen az ember, a lehető legkönnyebb úton-módon szeretne bekerülni Isten országába. Úgy...

„...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11 Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...” Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, ig...