reggeli dicséret

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Gal 5,22-23 Szeretet: „ A szeretet mennyei eredetű plánta, melyet naponta kell gondoznunk. A szelídség, a kedvesség, a hosszútűrés mindent eltűr és mindent elvisel, és az, hogy nem tudnak könnyen felingerelni, ezek a szeretet értékes fájának gyümölcsei. (Review and Herald, 1888. június 5.) ” Öröm: „ Igéjében az Úr úgy mutatja be népét, mint egy örvendező népet… Törekedjünk arra, hogy megtanítsuk a hívőket az Úrban való örvendezésre! A cselekvő hit eredménye a lelki öröm. Isten népének hittel és Szentlélekkel teljesnek kell lennie, s Uruk csak akkor dicsőül meg bennük. (Bible Training School, 1905. április 1.) ” Békesség: „ Akik nyugtalanok, panaszkodók és zúgolódók, azok azért olvassák a Bibliát, hogy azzal is bizonyítsák saját eljárásaikat. Ők Isten tanácsait elutasítják vagy kiforgatják. Békessége annak van, aki akaratát Isten ak

„…ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! Ugyanúgy van a hit is: ha nem követik a tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nincs benne élet.” Jakab 2:17. Különösen mi magyarok, hajlamosak vagyunk a végletekre. Vagy az egyik oldalra zuhanunk, vagy a másikra. Testvéreim! A hit önmagában mit sem ér! A cselekedetek a fontosak! Ha nem teszel semmit, hogyan mutatod meg hitedet? Igenis, a cselekedeteid által üdvözülsz! Testvéreim! A hit a fontos! Nincs szükség cselekedetekre! Jézus minden „cselekednivalót”, minden törvényt a fára szegezett. Nincs többé törvény egy keresztény számára! Csakis hit által üdvözülsz! Nos, hogy hangzik? Erre itt van ez az ige, amit Jakab leír, hogy halott az a hit, amit nem követnek tettek. Sőt, azt írja, hogy a cselekedetek teszik élővé a hitet! Gondolkodj el ezen ma reggel.

" A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Zsidókhoz írt levél 13:16 Jézus halálakor a kárpit a szentek szentjébe vezető úton kettészakadt. Dániel könyve megjövendöli azt a próféciai eseményt, amikor a Messiás véget vet a véres-, és ételáldozatoknak. Ma már nem áldozunk tiszta állatokat Istennek. Isten mégis gyönyörködik egyfajta áldozatban: amikor abból, amit Istentől mi kaptunk, egy részt odaadunk a nálunk szegényebbeknek. A matematika világa ismeri a kivonás törvényét. Ha van tíz egységed és ebből egyet odaadsz, akkor neked kevesebb marad. A Biblia egy másik törvényszerűséget ígér: " Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld. 11:24). Ha odaadsz egy részt, neked sokkal több marad, mint amennyid volt. Nem megmagyarázható és nem is logikus, nem is matematikai, hanem lelki törvény. Mégis működik. Adni az önző embernek nehéz. Egy mondás sz

„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.” (Jeremiás könyve 1. fejezet 7-8. vers) Néhány éve az emberek fájdalomtűrő képességét vizsgálva, egy kísérletet végeztek pszichológusok. A tesztalanyokat mezítláb egy kád jeges vízbe állították, majd azt mérték mennyi ideig képesek elviselni a metsző hideget. A vizsgálat eredményeként, találtak egy tényezőt, amely egyeseket képessé tett arra, hogy kétszer annyi időt töltsenek a vízben, mint a többiek. Mi volt ez a tényező? A bátorítás. Akik mellett ugyanis ott állt valaki, aki jelenlétével támogatta és szavaival bátorította őket, képesek voltak tovább tűrni a fájdalmat. Ám a bátorítás nem csupán a fájdalomküszöbünket emeli meg, hanem segít leküzdeni a félelmeinket, sikeresen megoldani mindennapi feladatainkat, képessé tesz ismeretlen célok elérésére. Gondoljunk

  „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes   és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” Jer. 9,23-24 Kérdezz meg egy gyereket, az apukájára mutatva, hogy ki ott az a bácsi? Mit fog válaszolni? „Ő az aki gondot visel rólam, aki megveszi a ruháimat, enni-inni ad nekem, átölel ha valami fáj, megvigasztal, helyes irányba terel, ajándékokkal halmoz el és mindent megtesz, hogy mosolyogni lásson” – Ezt fogja mondani? Nem! Egyszerűen azt mondja, hogy ő az Apukám… Nekem ezt jelenti ismerni Istent – Ő az Apukám! És neked kicsoda Isten? Gondolkozz el ezen egy pár percet, és valakinek dicsekedjél el vele a mai nap.  

" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." János evangéliuma 6:68-69 Jézus népszerűsége csúcsán egy csapásra megritkítja rajongói táborát, annyira, hogy úgy tűnik, még a tanítványai is otthagyják. Miért tesz ilyet? Aki marad, miért marad mégis? A kérdések ma sem költőiek, mint ahogy Jézus szavai sem a tömegízléshez igazodtak. Jó hírt hozott, Isten országát építette, szolgálta az embereket, de ők nem akartak túl látni földi vágyaikon, a megjobbított bűnös világ felemás vízióján. Jézus minden embert szeretett volna megszólítani, reménységgel feltölteni, megmenteni. Ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha nem a "kenyérért és halért" követjük, mint a korábban jóltartott tömeg. Azt akarja, hogy fogadjuk el őt, mint az Élet Kenyerét, mert aki hisz benne soha nem éhezik meg. Azt is hozzátette, hogy aki nem fogadja el őt, nincs élet őbenne. Jézus n

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” János evangéliuma 5:24 Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz. Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete. A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog, ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá,