reggeli dicséret

“ Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” Mózes második könyve 19. fejezet 5-6. vers Isten nem sok emberhez szólt a történelem során. Az egyik személy, aki talán a leghíresebb az összes közül, Mózes volt. A Teremtővel beszélget kettesben a Sínai-hegy tetején. A Mindenható személyesen neki adja át a törvényeket, a szerződést, ami magában foglalja a feltételeket, hogy lehetnek Isten népe, és hogy veszítik el ezt a jogot. Kiválasztott tömegről van szó. Egy olyan embercsoport, akiket maga a Teremtő gyűjtött össze, és jelölt ki sajátjának. Bár azt gondolhatjuk, hogy így könnyű, mert kiválasztottak voltak, de nem ilyen egyszerű a történet. Feltételekhez kötött dolog volt. Lehet, hogy rengeteg ajándékkal járt, de büntetés is társult mellé, ha szerződést szegnek. Nem is kell sokat vár...

"Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden vállalkozásodat."  5Mózes 15:10 Megdöbbentő! Tudta, hogy a közvetlen környezetünkben vannak gyermekek, akik azért nem járnak iskolába, mert nincsen cipőjük? A hír persze így nem igaz, mert abban az értelemben nincs cipője, hogy egy pár cipő jut több gyermekre, és ezért beosztják, hogy aznap ki megy iskolába a kicsit nagyobb, vagy épp kisebb cipőben... Ha nem hiszi, nézze meg az ADRA Segélyszervezet katalógusát , ahol megveheti a gyermekek ruházatát vagy épp cipőjét, hogy végre nagy örömmel minden nap mehessenek iskolába! Isten indokot keres, hogy megáldjon! "Adj neki szívesen" - kér bennünket azért, hogy ő is adhasson nekünk szívesen. Valami mást, valami újat, valamit, ami még csak nem is anyagi. Adni akar egy érzést, sőt, egy meggyőződést: a másik ember szeretetét. Meg akar fertőzni Isten a saját hozzáállásával, és meg akar győzni hogy az...

"De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." Az Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 6. verse Már több, mint fél órája vonalban vagyok az egyik nagy multinacionális lakberendezési cég munkatársának bejelentkezésére várva, pedig csak egy rendelésemen szeretnék módosítani. “Hívása nagyon fontos a számunkra” mondja a géphang újra meg újra — egy mondat, amit sokkal könnyebb lenne elhinnem, ha tényleg kapcsolnák végre a munkatársukat. Sault — vagy ahogy a ma felidézett történet után nem sokkal mindenki meg fogja ismerni, Pál apostolt — Isten is hívta. Nem fel , hanem el . Azért, mert meg akarta mondani neki, hogy mit csináljon. Módosítani a szerződésen. Eddig Saul úgy gondolta, hogy a szerződés arról szól, hogy ő minden olyan hangot, ami veszélyeztetné az Isten hitét (értsd: a keresztényeket) minden lehetséges eszközzel vissza kell szorítson, a Jézust követő hívőket el kell pusztítania. És ennek a szerződésnek Saul maradéktalanul eleget is tett. Nála le...

  „Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!”   ( 48. Zsoltár 15. vers ) Jön az önvezető járművek kora! Igen, tudom, egyesek most viszolyogva mondják; az már nem autózás, elvész az élmény, a gépek átveszik az uralmat. Mások viszont – beleértve engem is – várakozással tekintenek a jövőbe; vége a hosszú, fárasztó utazásnak, itt is időt lehet megspórolni, vagy amit feleségem szokott az anyósülésen, lehet jót aludni, olvasgatni… Csak beprogramozzuk a kívánt úti célt és járművünk biztonságosan gurul velünk a szabályokat és az aktuális útviszonyokat figyelembe véve… Miért nem lehet ilyen az egész élet? Miért nem ilyen a keresztény élet? Csak beprogramoznánk: Cél a mennyország, Jézus vezet, mi pedig az anyósülésen szundikálunk. Ehhez képest sokszor úgy vagyunk, mint a tanítványok a háborgó tengeren. Küzdünk az evezéssel, a természet erőivel, a hajó irányban tartásával, Jézus közben meg ott alszik mellettünk. De hát miért ne tehetné...

„Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.” Pál levele a rómaiakhoz 6. fejezet 13. vers Gonoszság. Fegyver. Bűn. A létező legnegatívabb szavak és a vers írója egy nagyon fontos dologra szólít fel. Tagjainkat ne állítsuk a bűn szolgálatába! Mit is jelent ez? Az első és legfontosabb, hogy megállapítsuk azt a tényt vagy inkább választási lehetőséget, hogy kire adjuk le a voksunkat: Istenre vagy Sátánra szavazunk szolgálatunk, életünk folyamán? Minden ember szolgál egy irányba. Ha hallgatunk a   rosszról és nem harcolunk ellene, nem nyilvánítunk véleményt, nem jelent automatikus választást és kerülünk a jó oldalra. A hallgatás, a csendben megbújás ebben az esetben nem döntő dolog. Egy olyan harctéren vagyunk, amely bár szemmel nem feltétlenül látható, de lelkileg érezhető és ha leadod a voksod az egyik oldalon, akkor ...

"Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!" 67. Zsoltár 2-3. verse Nem tudjuk pontosan mikor írták ezt a zsoltárt, de a szöveg vizsgálata alapján eléggé egyetértés van abban, hogy Mózes első és negyedik könyve megírásának az időszakaszában keletkezhetett. Ez Isten választott népének egy fontos fejlődési szakasza, hiszen egy menekült, rabszolga-népből egy szervezett, jól működő, egységes közösséggé kellet válniuk, akik magát a Mindenség Urát fogják képviselni a világ előtt. Épp ezért minden segítségre szükségük volt így azok a kérések, amit a fenti szakaszban olvastunk igen izgalmasak. Előfordulhat velünk, keresztényekkel is, hogy komoly kihívásokkal kerülünk szembe akkor, amikor Istent szeretnénk bemutatni másoknak. Ezért ezek a kérések, nekünk is fontos tanulságokat hordoznak magukban. 1. Isten kegyelme, áldása és ragyogó jelenléte a legfontosabb szüksé...

„Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk evangéliuma 16:15-16  Szeretek történeteket hallgatni, olyanokat, amiket a beszélgetőpartnerem élt át. Gyerekkoromban számtalanszor kértem a nagyapámat, mesélje el, hogyan került az Alföldről a Balaton mellé (röviden: mert a bányán nincsen ablak), hogyan dobta bele a dédapám a kártyapaklikat a tűzbe, mikor a nagymamámék összevesztek, mert a húga nem tudott veszíteni, vagy hogy apám újpesti gyerekként hogyan lehetett mégis vérbeli Fradi szurkoló.  Szeretem hallgatni, ahogy párok elmesélik megismerkedésük történetét, ahogy az anyatársaim a szüléseikről mesélnek szépet és fájót egyaránt. És szeretem hallgatni, ki hogyan találkozott Istennel. Az evangélium is egy történet. A határtalan, lehetetlent nem ismerő szeretet története, ami csak arra vár, hogy megismerd. Elolvasd, me...