reggeli dicséret

Az Úr megváltottai megtérnek, ujjongva mennek a Sionra, örök öröm koronázza fejüket. Vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a bánat és a sóhaj. Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, ember fiától, aki csak olyan lesz, mint a fű? Ézsaiás könyve 51. fejezet 11–12. vers Ézsaiás könyvében Isten egy szorongó, bizonytalan néphez szól. Nem azt ígéri, hogy nem lesznek nehézségeik, hanem azt, hogy Ő velük lesz és Isten jelenléte erősebb minden félelemnél. Ezután hangzik el egy különös kérdés. „Miért félsz halandó embertől?” Mintha azt kérdezné, miért adsz ekkora hatalmat valakinek, aki ugyanolyan törékeny és mulandó, mint te? Miért félsz annyira mások véleményétől, a jövőtől, a háborútól, a gazdasági bizonytalanságtól vagy akár a klímaváltozástól, amikor az életed végső soron nem emberek kezében van? A legtöbb csatát nem kívül, hanem belül vívjuk meg. A külső körülményeket sokszor nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy kiben bízunk. Ha minden biztonságunkat a körülmény...

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Máté evangéliuma 6. fejezet 6. vers Gyerekként nagyon nem szerettem imádkozni. A gyülekezetünkben amikor elhangzott a mondat "imádkozzon akit a lélek indít!" pontosan tudtuk hogy ki fog imádkozni. Sőt mi több, pontosan tudtuk a sorrendet is, és még a hosszakat is meg tudtuk tippelni. Volt egy néni, aki rendszerint több mint 5 percen keresztül imádkozott (ami akkor végtelenül hosszúnak tűnt). Az ima számomra azt jelentette hogy ezzel a felnőttek megmutatják egymásnak, hogy ki a szentebb. Ahogy felnőttem továbbra sem erősségem az ima. Főleg a hangos, közösségi ima. Sokkal jobban élvezem a négy fal közti beszélgetéseket Istennel. Amikor csak mi vagyunk, és elmondhatok bármit. Ezt próbálom megtanítani a gyermekeimnek is. A minap a kislányom imádkozott egyik este. Körülbelül így szólt az imája: ...