reggeli dicséret

Hallgat rá a bölcs és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer. Példabeszédek könyve 1. fejezet 5. verse Bölcselkedni nem mindig jó dolog, csak akkor, ha tudjuk mi is a valódi bölcsesség. Erről szól az a mondásunk is, hogy: "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna." Való igaz a bölcsesség nélküli bölcselkedés csak okoskodás, ami nem visz egyről a kettőre és nem is segít senkin. A szövegünk másik fele az értelmes emberről szól, aki útmutatást nyer. Feltételezem azért, mert az okos emberek tudják, hogy jó kérdéseket kell feltenniük. Mert az sem egyszerű ám, ahhoz is kell valami kis tudás, hogy jól kérdezzünk. Apósom asztalos mester volt, aki úgy kezdte a szakmát, hogy inaskorától leste, mit, hogy is kell csinálni. Később, az egyik munkában akadt egy főnöke, aki mindig gondterhelten, homlokát ráncolva járt ide-oda a munkásai között és meg-megjegyezte: "Ez így nem lesz jó. Ez így nem igazán lesz jó." Aztán, amikor az elbátortalanodottak közül valaki épp vélet...

  " Férjek, ti pedig úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan a Krisztus szerette a Gyülekezetet. Odaadta érte a saját életét,  hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által. Hasonlóan ahhoz, ahogy valaki megfürdik a vízben, hogy tiszta legyen.  Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát." Pál apostol levele az Efézusiaknak 5. fejezet 25-27. versek Pál, aki nőtlen, szeretetre tanítja a házaspárokat. Azt gondolnánk, hogy honnan is ismerhetné tapasztalatok nélkül azt, miként cselekedjen a férj a feleséggel. De az apostol egy csodálatos példát állít férfi társai elé, Isten és egyháza viszonyát. Jó bibliakutatóként már régóta ismeri a Szentírás tanítását erről. Ismeri a próféták kijelentéseit, amelyen keresztül az Úr kijelentette, hogy ő a férje, vőlegénye népének. Ezért gondolja Pál, hogy itt a tökéletes példa. Mi most, ma reggel az ige kapcsán Jézus és egyháza kapc...

"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába." Kol 1,13 A régi korokban hosszú útra indulni nem volt egyszerű vállalkozás. Egy-egy folyó, egy tó nagy akadálynak számíthatott akkor, amikor alig voltak hidak, amik a két partot összekötötték volna. Ha valaki mégis vállalkozott rá, annak jól kellett ismernie az utat és azokat a segítőket, akikre támaszkodhatott útközben. A vízi átkelőknél ezek a révészek voltak. Csónakjaikkal, kompjaikkal szállították az embereket az egyik oldalról a másikra. Kietlen, ember által alig lakott helyeken különösen nagy szerep jutott azoknak, akik ismerték az átjárókat, az utakat az egyik oldalról a másikra. Az egyik ilyen nagy útkeresés a világtörténelemben az Észak-Nyugati átjáró feltérképezése volt. A 15.-17. század között, majd később a 19.-20. században számtalan expedíció próbálkozott meg a lehetetlennel. Sokan vesztették életüket, de sokáig sem olyan folyami utakat, sem pedig t...