Isten szárnyai alatt
„ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. ” ( 36. Zsoltár 8. vers ) Hazánk egyik legismertebb és legkedvesebb vándormadara a fehér gólya, melynek megjelenése a tavasz kezdetét, illetve a néphagyomány szerint a bőséget és a gyermekáldást is jelzi. S bár sajnos az urbanizáció miatt felénk a számuk egyre kevesebb, ugyanakkor, mivel a legtöbb fészek közelében webkamera üzemel, így szinte éjjel-nappal megfigyelhetjük őket. Így, láthatjuk, ahogy a megérkezéskor rendbe szedik az elhagyott fészket, ahogy tojást raknak, ahogy a kis fiókák kikelnek a tojásból, s ahogy a szülők egymást váltva gondoskodnak róluk. Mert míg egyikük élelemért megy, addig a másik kitárt szárnyakkal őrködik felettük, biztonságot és árnyékot adva a kicsinyeknek. Igen ám, de ahogy a kis gólyák nődögélnek, egyre kíváncsibbak és egyre merészebbek lesznek. Felállnak, szárnyaikkal verdesnek, a fészek szélére totyognak, mire a szülő a csőrév...