reggeli dicséret

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." A példabeszédek könyve 28:13 Pszichoszomatikus betegségeknek hívjuk azokat a kóros állapotokat, melyek fizikai tünetekben jelentkeznek ugyan, de nem fizikai okokra vezethetőek vissza elsődlegesen. Az efféle betegségeknek millió kiváltó oka és kivetülése lehet. Lehet, hogy valakinek a munkahelyi stressztől (lelki állapot) gyomorfekélye lesz (fizikai probléma) vagy egy lelki trauma okán kardiovaszkuláris problémák jelentkeznek nála. Elég egy pillanatnyi lelki teher, ha az elég jelentős, fizikai problémákat is okozhat. Hát még a krónikus lelki teher esetében! Leírhatatlan lelki, és ennek következtében fizikai károkat tud okozni az ember szervezetében a titok , főként, ha a titok tárgya a saját bűnei ténye. "Csak meg ne tudja senki, nehogy kiderüljön!" Az ilyen titkok eltussolásához általában még több titokra és okoskodásra van szükség, ami még több terhet helyez a titok...

 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliuma 8. fejezet 36. vers Fekszem a porban, testemet alig-alig takarja néhány rongy, de a szégyen elborít, befed tetőtől talpig. Hogyan lehetne ezt megnemtörténtté tenni? Hogyan lehetne visszamenni az időben, és jól dönteni, nem vétkezni? Már késő. Túl késő. Hangtalanul zokogva fekszem a porban. Minden sejtemben rettegés. Nem nézek, csak lefelé, de érzem, ahogy égetnek a tekintetükkel. A bűnöst. A paráznát. Ők, az igazak. Már nem figyelek arra, miket mondanak, csak hallom a vád hangját, telve gyűlölettel, megvetéssel, erőszakkal. A véremet akarják. Igazságot. Egyetlen szóra várnak Tőle, de Ő hallgat. Csak az ujja serceg a porban halkan, ütemesen, mint aki ír. Aztán hallom a kövek tompa puffanását, az egyik majd csak eltalál. A pánik kezd erőt venni rajtam, de nemsokára vége lesz. Örökre vége lesz. Vége a szenvedésnek, a kihasználásnak, hisz nem vagyok több számukra, csak egy eszköz, amivel saját vágyai...

„Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” ( Mózes első könyve 39. fejezet, 9. vers ) Hol is kezdjem? Hiszen, József életének fent idézett részéből annyi mindent ki lehetne emelni. Például, hogy a csábító mindig a legszebb arcát mutatja, vágyaink útján akar rabul ejteni, kiskapukat nyitogat, és azzal nyugtat, hogy ez nem nagy dolog, hogy mindenki ezt csinálja, hogy senki nem tudja meg. Aztán ott van József hite, állhatatossága, aki – bár még nem volt a táblákra leírva – de bizonyosan jól ismerte a Tízparancsolat ide vonatkozó passzusát, és kiállta a próbát, majd ártatlanul elszenvedte a kísértő dühének és hamis vádaskodásának következményét is. Azonban, ma arra a kérdésre keresünk választ, hogy mit jelent Isten ellen vétkezni? Ami látszólag egyértelmű, „Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, me...

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Pál levele az efezusiakhoz 4:31-32 Horribilis összeggel tartoztál Neki. Egy életen át tartó munka is kevés lett volna ahhoz, hogy megpróbáld a lehetetlent, és mindent visszafizess. És Ő ezt nagyon jól tudta. Ezért elengedte az egészet. Az utolsó fillérig. És ahelyett, hogy nincstelenül bocsátott volna utadra, még gazdaggá is tett, hogy ne kelljen üres szívvel folytatnod tovább a vándorlást.  Mert gondolj bele őszintén! Mennyit ér egy ember élete? Mennyit ér a gyermeked élete? Mennyi pénzzel lehetne kárpótolni a hiányát? És mennyit érhet annak az élete, aki az egész világot megalkotta? Annak a léte, aki figyelte a szíved alatt formálódó csöpp lény minden rezdülését.  És Ő ezt odaadta érted. A Fia életével fizetett a te életedért...

„Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.” Zsoltár 51:6 A bűnelkövetés, a vétek kérdése igen komoly dolog. Rosszat tenni mindig, csak valakivel szemben tudunk, ahogy jót cselekedni is. Ilyenkor mindig megbántjuk a másikat, mert erkölcsi, anyagi kárt okozunk neki, esetleg mindkettőt, nem beszélve a fizikai erőszak kérdéséről. Később a legtöbb esetben lelkiismeret-furdalás tör ránk és megpróbáljuk elrendezni a dolgokat. Ezt elsősorban azzal tehetjük meg, aki ellen tetteink irányultak. Általános bocsánatkérések, meghunyászkodó viselkedés azonban sohasem vezet célhoz. Legjobban az őszinteséggel, az alázatossággal és a valódi bűnbánattal juthatunk el a sértett szívéig. Azok, akik szeretnek minket, hiszen legtöbbször ellenük vétünk, hamar visszafogadnak, inkább elnézőbbek, mint a tőlünk távolabb állók. Idővel azonban ott is eredményre juthatunk. De mi a helyzet akkor, ha már nincs kivel helyrehozni a bajt?...

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Máté evangéliuma 6:14-15 Megbántott, pedig te bíztál benne. Nem ezt érdemelted volna, ennek ellenére ő másként döntött. Vétkezett ellened, a köztetek lévő kapcsolat ellen, és nem is lehet jóvá tenni. Nem, ezt már nem teszi meg nem történtté, ezer jó szó, ajándék vagy jócselekedet sem. A sebek kimondhatatlanul fájnak, és szívedben ott lapul egy hatalmas kérdőjel: Megbocsátás? Nem könnyű, akárhogy is nézed. Felejteni és továbblépni felette. Elfelejteni, hogy mit tett ő veled, lerendezni az egészet, és betenni a "Soha többé nem nyitom ki" dobozba. Megbocsátani, és újra bizalmat szavazni neki... Neki, mindezek után. Újra és újra eszedbe jut az a bizonyos történet, és csak szakadnak szívedben a sebek. Nem, ez nekem nem megy!- és inkább hordod magadban a terhet éveken keresztül. Most hagyd abba! Ma reggel Ist...