reggeli dicséret

“…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Timóteusnak írt második levél 4. fejezet 2. vers Amikor gyerek voltam, egy gyülekezetben egyik testvér elmondta, hogy valamelyik nap találkozott egy másik felekezetbe tartozó szomszédjával. A beszélgetés gyorsan abba az irányba terelődött, hogy ez a szomszéd rossz helyen van, és beadta a derekát Sátánnak. Amikor megkérdeztük, hogy miért ezt mondta neki, a fenti igével válaszolt. Nekem valahogy sosem stimmelt ez a válasz. A kulcs megint a folytatásban van. Pál nem csak annyit ír, hogy vágd a másik ember fejéhez a szerintem összetartozó, általam értékesnek tartott részleteket a Bibliából (és egyéb irodalomból). Azt mondja, hogy mindig legyél kész Istenről beszélni, akkor is, ha épp kellemes, akkor is ha épp kellemetlen (neked). Használd ezt arra, hogy rámutass a buktatókra, és segítsd a másikat Isten felé. Vedd elő, és bíztass vele. A kérdés ugyanaz, mint a jól...

"Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" Jeremiás próféta könyve 1. fejezet 7.vers Gondoltál már arra, hogy túl keveset tudsz Istenről vagy a Bibliáról ahhoz, hogy a hitedet megoszd másokkal? Elmesélek valamit magamról. Egy átlagos, nem hívő családban nőttem fel a szocializmus utolsó éveiben. 16 éves korom után kezdtem olvasni a Bibliát, mert akkoriban, a 80-as évek végén divatba jöttek a világvége jóslatok, és én meg akartam keresni benne egyet, amit valakitől hallottam. Amikor ez kezdődött, nem hittem sem Istenben, sem abban, hogy a Biblia bármilyen lényeges dolgot tartalmazhat, leszámítva talán a jóslatokat. Nem haladtam túl gyorsan, de mire a Mózes első könyvének a végére értem, már hittem abban, hogy Isten teremtette a világot, és hogy ő egy jószándékú lény kell, hogy legyen, mert annyi jót tett az emberekkel. Aztán a Kivonulás könyve huszon-valahányadik feje...

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”   ( Apostolok cselekedete 5. fejezet 29. vers ) Ez nem lehet igaz! Már megint üldözés, verés és börtön. És miért? Mert Péter és az apostolok nem tudták tartani a szájukat. Pedig olyan világosan megmondták a nagytanács tagjai, hogy mindenről lehet beszélni, csak Jézusról nem. Igen, egyszerűen csak szót kéne fogadni. Hiszen, már külön sarkot is kaptunk a templomban és senki nem bántana, ha szép csendben magunkban szombatonként ott imádkozgatnánk, énekelgetnénk, persze nem Jézusról. Vagy, ha Péterék annyira tanítani akarnak, akkor tanítsanak olyan dolgokról, ami nem borzolja a kedélyeket; mint például a Biblia alaptörténetei: teremtés, özönvíz, József és testvérei, Egyiptomi kivonulás, Honfoglalás, Dávid és Salamon királysága. Csak Jézusról ne! Már csak azért se, mert inkább olyan témákról kéne beszélni, ami az embereket foglalkoztatja; egészséges életmód, ...

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Máté evangéliuma 24:14  Elkezdtünk egy újabb évet, Isten pedig ehhez szeretne ma reggel egy rövid iránymutatást adni. Azt, hogy amit várunk, mikor teljesedik be, nem tudhatjuk. Idén? Jövőre? Tíz év múlva? Húsz év múlva? De az nagyon is világos, hogy mi addig a teendő.  Ma reggel a Mindenható azt kéri tőled, hogy ne félj, hanem hirdesd az evangéliumot. Fontos, hogy tisztában legyél a világ helyzetével, de ne ez kösse le az energiáidat. Ne számolgass, ne spekulálj, hanem élj igazán keresztényként, és add át másoknak az örömüzenetet!  Nem kell kiállnod a Főtérre, és torkod szakadtából kiáltani, hogy „negyven nap, és elpusztul Ninive”. Nem kell hitvitákat folytatnod, és meggyőznöd mindenkit a saját igazságodról. Sőt, nem kell beiratkoznod teológia szakra sem, ha nem érzel hozzá semmi indíttatást, elhívást. Csak add tovább, amit Isten ...