reggeli dicséret

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok könyve 121. fejezet 1-2. vers Hosszú út volt, és messze nincs még vége. A hegyek ott tornyosulnak, és a túloldalán az áhított föld, a megígért nyugalom. Már a gondolattól is elszorul a torka, és a távolság fájdalma csak úgy gyötri, de közeledik a cél. Az útvonal nem egy sétagalopp. Banditák, szakadékok, heves folyók és még ki tudja hány veszély szegélyezi a vándor útját, de ő csak megy előre, mert hamarosan haza ér. A zarándok a hegy lábánál áll, és tudja, hogy azon túl van az otthona. Végre eljut oda, ahol a barátai várják. Egy baj van, a hegy. Ahogy felnéz rá, egy gondolat jár a fejében: “át kell jutnom valahogy”. A fordítás nem egyértelmű. Attól függ, melyik fordítást olvassuk, hogy kérdést tesz fel, vagy felkiált. Ha kérdés, akkor a választ jó helyen keresi. Abban a pillanatban, amikor a kétségbeesés eluralkodna rajta, erőt merít Istentől, és hozz

  " Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek. " Mózes ötödik könyve 31. fejezet 13. vers Nem ismerem, de már hallottam róla. Igazából már szinte ismerem, mert annyit hallottam róla, hogyha becsukom a szemem, akkor látom magam előtt. Az azúr tenger hullámai fodrozva törnek meg a hófehér homokparton a pálmafák árnyékában. Pedig sose jártam ott, de a barátaimtól annyit hallottam róla! Nem ismerem, de már hallottam róla. Igazából már szinte ismerem, mert annyit hallottam róla, hogyha becsukom a szemem, akkor látom magam előtt. Nagyanyám azt mesélte, hogy milyen jól esett neki, amikor annak ellenére, hogy nagy ember volt, de lejött az emelvényről, végigjött a sorok között, és nevén üdvözölve megrázta nagyanyám kezét. Látom, ahogy kavargatja az edényben a levesét az 50 éves aluminium kanállal, aminek a fele már elkopott, de kit érd

"Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!" A krónikák első könyve 29. fejezet 13-14. vers Felújítunk. Nem vagyok nagy technikai ember, építéshez-szépítéshez pedig különösen nem értek. De az az élmény, hogy én csinálom, ami jól sikerül, és amit elrontok, az is az én művem, utánozhatatlan. Erre szükségem van: a sikerélményre, arra az érzésre, hogy ez az eredmény az enyém. " Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de..." az enyém! Néha én magam is meglepődök, amikor olyan történeteket hallok, hogy emberek, akiknek akár a mindennapi betevő is éppen csak biztosított, egy-egy nemes cél érdekében mennyi pénzt, időt és energiát hajlandóak feláldozni. A Biblia ezekről a személyekről nagy elismeréssel beszél. Gondolj csak a szegény özvegyasszonyra, aki a vagyona nagy részét a templom kosarába dobta,

  „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.”   ( Példabeszédek könyve 29. fejezet 25. vers ) Anyukám azt mondja, hogy jobbra fésüljem a hajam, a barátnőm szerint meg kéne növesztenem és berasztásítani, a haverok szerint most a tüsi frizura a menő. Igen, tudom, a szüleim százszor megígértették velem, hogy drogot soha, de ha nem szívom el ezt a füves cigit, akkor a többiek nyuszinak néznek és kiközösítenek. A Biblia azt írja „Ne lopj!”, de mindenki hülyének néz. A munkatársak, azért, mert még egy csavart sem viszek haza a műhelyből. A mosógépszerelő, meg azért, mert a javítást, nem akarom zsebbe, számla nélkül fizetni. Mit szólnak mások? Hogy néznek rám az emberek? Mit gondolnak rólam a szomszédok? A másoknak való megfelelési kényszer, ahogy Salamon írja, egy olyan szorongató csapda, amivel mindannyiunknak meg kell küzdeni. Egyik embernek ez tetszik a másiknak amaz, no és ott vannak Isten kívánalmai is. Ha mindenki elismerésére töreksze

„Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.” Példabeszédek könyve 10. fejezet 31-32  verse A Biblia egyik világos tanítása az, hogy   nincs félig ilyen, félig olyan élet. Jézus Krisztus nem az 50-50 arányban gondolkodik. Társadalmunkban viszont hatalmas mérteket ölt az az elgondolás, illetve szemlélet, hogy a jobbért, a szebbért vagy az esetleges hírnévért megeshet, hogy kicsit elhajolunk attól az elvtől, hogy az igen, az legyen igen, a nem, pedig nem. Bizonyára mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor nehéz volt dönteni, hogy a fájdalmas igazságot vagy a kényelmes hamisságot mondjuk-e el.   A mai gondolatunk erre a kérdésre is választ ad! Azt írja a Biblia, hogy az igaz ember szája bölcsességet és kedves szavakat áraszt magából, ellenben az álnok emberrel, aki bűnösen szól és akinek nyelve nem ismeri a bölcsességet. Mikor válik valaki igaz em

"Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." Pál első levele a korinthusiakhoz 3. fejezet 9. verse Ma, amikor sokan vitatják a megszervezett egyház létének értelmét nagyon fontos végiggondolni azt, amit a Szentírás tanít minderről a fenti sorokban. Ugyanis jó, ha tudjuk, hogy a gyülekezetet nem emberek szervezték meg, nem is az apostolok hozták létre, hanem maga a Megváltó Jézus Krisztus döntött úgy, hogy ezt megteszi és a Szentlélek által irányítja majd. Mi akkor mindebben a mi szerepünk? A szövegben a következő szavak adnak választ erre a kérdésre: m unkatárs, s zántóföld, é pület. Nézzük sorban! Munkatárs: Pál az apostolok szerepére, a gyülekezet pásztorainak-, vezetőinek szerepére, mint munkatársi feladatra gondol. Nem is akárkivel kell együtt dolgozni ebben a szolgálatban, mint magával Istennel, mivel Isten munkatársai  lettek.  Ráadásul ez a kapcsolat elhíváson, és annak elfogadásán alapult. Jézus még életében választo

„De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” Pál első levele a korinthusiakhoz 12:11  Szeretek ajándékot adni. Szeretem látni az örömet a másik arcán, ahogy kibontja a csomagot, és megpillantja a kapott dolgot, ahogy ismerkedik vele. Az is jó érzés, amikor tudja az illető, mit rejt a csomagolás, mert ő kérte, de még ennél is jobb, ha a meglepetéssel sikerül fülig érő mosolyt csalni a másik arcára. Volt, hogy gyerekként nagyobb gyötrelmet jelentett kivárni más születésnapját, mint az enyémet, mert annyira szerettem volna már felköszönteni az illetőt az általam készített vagy vett ajándékkal.  Ma reggel lásd meg így a Szentlélek Istent, mint izgatott ajándékozót, aki alig várja, hogy kibontsd a csomagot! Mert te is kaptál Tőle egy személyre szólót, és alig várja, hogy lásson téged, miközben használod mások szolgálatára és saját magad örömére, az Atya dicsőségére. Van úgy, hogy nagyon nyilvánvaló ez az ajándék, szinte az