reggeli dicséret

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." 1János 1:9. „Megbocsátok, de nem felejtek...” „Megbocsátok, de nem akarok veled többé találkozni...” „Megbocsátok, ha azt látom, már megváltoztál...” Megbocsátok, ha majd kiérdemled a bocsánatomat...” Kimondva vagy éppen kimondatlanul, de sokszor találkozunk ezzel a viszonyulással az emberi kapcsolatainkban. Emiatt pedig nehezen hisszük el, hogy Isten másként van a megbocsátással: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1János 1:9) Azt nem mondhatjuk, hogy Istennél a megbocsátás feltétel nélküli, de azt sem mondhatjuk, hogy a feltétele teljesíthetetlen. Azt kéri csupán, hogy nézzünk szembe a helytelen dolgainkkal és nevezzük néven őket. „Csakhogy ismerd el a te hamisságodat...” (Jeremiás 3:13) Persze nem is olyan egyszerű feladat ez, hiszen az őszinte szembenézést, bűneink mentegetőzés nélküli meg...

„Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.” (32. Zsoltár 3-5. vers) Forró nyár volt. Vakáció. Az önfeledt játékot az étkezésen kívül nem szakította félbe semmi. A tanévben elhanyagolt játékok hada elborította a szobát. Erőddé vált az asztal, a szék, a szekrény, melyért véres küzdelmet folytattak a plüssmacik, babák, kisautók, építőkockák, sőt még anyáék porcelánedényei is. Ám egy szép napon, pont ebből lett a baj. Mikor a kisautók és macik egyesült serege végső rohamra készült az üveges vitrint védelmező csészék és tányérok ellen, egy ügyetlen csupor megcsúszott az egyik bástyán és menthetetlen zuhant a padlóra, ahol apró darabokra tört. Jaj, Jancsi most mi lesz? Ha ez kiderül, nem lesz délután strandolás, és elmar...

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jakab apostol levele 5. fejezet 16. vers) A bűn kezelésével kapcsolatban, nagy általánosságban, két alapvető hozzáállást tapasztalhatunk. Vagy elbagatellizáljuk, megmagyarázzuk, vagy állandó önváddal sanyargatjuk magunkat. Bizony sokan Isten kegyelme és szeretete mögé bújva állítják, hogy az Örökkévaló úgyis ismeri gyenge emberi mivoltunkat, miért várná tehát el, hogy törekedjünk a bűntelenül élni. Imádkozunk és vezeklünk egy sort és ezáltal minden el van rendezve. És ott van a másik véglet, mikor egyes személyek olyannyira képtelenek megbocsátani maguknak, hogy minden hétköznapi ’tragédia’ okát saját bűneik következményeként állítják be, „ez miattam van” felkiáltással. Ám Isten Igéje más utat tár elénk. A bűn és annak megfelelő kezelését a bűneset történetétől az áldozati rendszeren keresztül a Jelenések könyvéig mindenhol fellelhetjük. A bűn, az I...

Ellen G. White : Jézushoz vezető út, részlet " Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer " (Péld 28:13). Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer. Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat; hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani...