reggeli dicséret

“Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Máté evangéliuma 13:45-46 Amiből csak egy van, az minden pénzt megér. A pénz egy viszonylag egyszerű dolog. Ha a kifli 65 Ft-ba kerül a boltban, akkor távozáskor három darab 20 Ft-ossal és egy 5-össel ki tudom egyenlíteni a számlát. Azért is egyszerű, mert minden pénzérmére, sőt, még a papírpénzekre is ráírták az értékét. Az 5 Ft-os öt forintot, a 10-es tíz forintot ér — a 20.000 Ft-os pedig húszezer jó magyar forintot jelent minden újságárusnál és kávézóban. Az 1933-as, dupla sasos húszdolláros viszont nem 20 dollárt ér, mert amiből kevés van, annak az értéke is magasabb. Így működik a numizmatika. A régi pénzekért — lévén, hogy régiek és ritkák — a névleges értéküknél sokkal többet, esetenként több százszorosukat is kifizetheti a gyűjtő, ha magáénak akarja tudni egyiket-másikat. Aztán ott vannak az elrontott, félreny

„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Máté evangéliuma 13:45-46  Mindent hátrahagyott azért, hogy megtaláljon, és újra összetartozzunk. A tökéletes világot, megannyi lény hódolatát, engedelmességét, a végtelent, a határtalant, a szabadságot. Otthagyott egy makulátlan szeretet-közösséget, az övéit, akikkel időtlen idők óta egyek voltak, korlátok közé szorította magát, és vízben-vérben megszületve Emberként jött a világra.  Közöttünk nőtt fel, velünk élt, ismerve a fájdalom teljes skáláját. Gyűlölték, üldözték és megölték, mint egy utolsó bűnözőt. De Ő vállalta mindezt az övéiért, értünk, akiket szeretetből alkotott a maga képmására. A világ Teremtője az életével fizetett érted és értem. Mi ez, ha nem minden? Neki semmi sem volt túl drága azért, hogy kaphassunk még egy esélyt mi, a lázadók, és élhessünk majd igazán, szabadon, bűn nélkül, örökké.

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” János evangéliuma 12:32  Az első autónkat nem kellett volna megvennünk. Vagy legalábbis nem azt, amire esett a választásunk. Gyorsan le akartam tudni a dolgot, és nem értettünk hozzá. Rohadt az alváza, enyhén balra húzott, és ki tudja, mi mindent élt át az előző tulajdonos(ai) alatt. Ette a csapágyakat, a tetejéről pattogzott a festék , a légkondi kikapcsolt, ha tele volt a csomagtartó, és többel szerettünk volna menni az autópályán 90-nél. Így volt három évig a “mi autónk”. De elvitt minket rengeteg helyre, és egy kuplung bowden szakadáson kívül nem hagyott cserben.  Szállítottuk vele az ificsapatunk tagjait, kapákat, ásókat, kerti szerszámokat egy Segít7ek táborba, trambulint a nyári napközis táborokhoz, segélycsomagokat, küldötteket egy-egy konferenciára, és vele szállítottuk haza azokat a bútorokat és egyéb otthonos apróságokat, melyekről úgy gondoltuk, szükségünk lesz rájuk a kislányunk érkezése