reggeli dicséret

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Zsidókhoz írt levél 12.fejezet 1.vers Hinni nem könnyű feladat. Óriási erőre van szükség ahhoz, hogy hitünk megingathatatlan legyen. De mit is jelent hinni és mi köze a hitnek a futáshoz? Mikor tud egy versenyfutó kimagasló sikert elérni? Egyáltalán mi szükséges ahhoz, hogy győzelmet arasson? Azt gondolhatjuk, hogy futni könnyű. Nem kell hozzá más, csak egy cipő, kényelmes ruházat és indulhat is a menet. Amiről viszont csak nagyon kevesen beszélnek, hogy mennyi figyelem, összpontosítás szükséges és bizony figyelni kell a megfelelő levegővételre, a futás intenzitására és még sorolhatnám. Szóval futni könnyű, de úgy futni, hogy annak eredménye is legyen, már kicsit nehezebb feladat. Nincs ez másképp a hittel sem. Hinni abban, hogy egy sikeres vizsga után gyerekjáték lesz megírni egy dip...

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. Ézsaiás könyve 64:7 A Biblia képei gyakran állítanak tükröt elénk. Az persze mindig kérdés, hogy mit teszünk egy-egy tükörrel. Letakarjuk, futólag belepillantunk, esetleg összetörjük, mert nem tetszik, amit mutat? Mit mondok, amikor a döntéseim negatív következményeivel szembesülök? (vö. Ézsaiás könyve 64:4-6 ) Arra gondolok, hogy Isten nem szeret, vagy szembe nézek a személyes felelősségemmel és változtatok? Azt mondom Istennek. hogy “hagyj békén”, vagy azt, hogy "segíts, mert hozzád ragaszkodom"? Formálható agyag vagyok-e Isten kezében, vagy én jobban tudom, hogy Neki mit kellene tennie? (vö. Ézsaiás könyve 29:16 , 45:9 ) Milyen minőségben és milyen mértékben vagyok elérhető számára? Mekkora változásokat tudok elfogadni? Rugalmasan alakítható vagyok vagy már kiszáradtam, és csak összetörni lehet? Egyáltalán ki vagy mi tud formáló hatással lenni rám? Milyenné váltam az év...

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. Ézsaiás könyve 65:24 Néma gyereknek anyja se érti a szavát. – Hányszor és hányszor hallottam ezt a közmondást jóanyám szájából. Igen, pont az övéből. Persze, logikus. Ha nem mondjuk el, hogyan tudná meg a másik? Ráutaló magatartásból? Célozgatásokból? Egy bizonyos fajta nézésből? Egy meg nem érkezett telepatikus üzenetből? Sokszor még a kimondott szavak se érnek célba, hát még a fenti próbálkozások bármelyike. Ezért is jó gyakorolni az értő hallgatást, amikor röviden visszaismételjük, amit a másik mondandójából megértettünk, így a beszélgetőpartnerünk egy „igen, és”-sel tovább tud menni, vagy egy „nem, hanem”-mel átfogalmazhatja az üzenetet, hogy világosabb legyen számunkra. Persze a szívünk mélyén már mind vágytunk arra, hogy valaki kitalálja a gondolatunkat. Na, nem az összeset, csak egy bizonyosat. Mondjuk, hogy vigye le a szemetet, altassa el ma ő a gyerekeket, főzzön vacsorát, lepjen meg egy aprósággal (de ...