reggeli dicséret

"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." 1 János 4,10 Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot. Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról: "Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce."  A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben i...

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” ( 1Péter 5:7 ) Egyszer meglátogattam egy igazán népes családot. A házaspárnak hat gyermeke volt, a hetedik éppen útban volt. A szülők rendszeresen és kitartóan imádkoztak egy nagyobb lakásért, házért, ahol kényelmesebben elférnének. Korábban ugyanis egy kétszobás panelben laktak a harmadik emeleten igencsak szűkös körülmények között. A szülők elmesélték, hogy legidősebb lányuk, aki 9-10 éves lehetett akkor minden közös családi ima alkalmával a szülők imájához hozzátette saját kérését, miszerint az új lakóházuk kéményén legyen majd gólyafészek, amiben gólyák élnek. A szülők mosolyogva nyugtázták lányuk gyermekes kérését. Sokszor elmondták neki, hogy nem a gólyafészek a fontos, hanem a ház mérete, a szobák száma, a tágas udvar, ahol játszani lehet, ahol kényelmesen elférnek és biztonságban lehetnek. De a kislány hajthatatlan maradt, ő mindig imádkozott a gólyafészekért. Amikor náluk jártam már az új helyen ...

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Az Apostolok Cselekedetei 20:35  A Nature Communications tudományos folyóiratban nemrég megjelent egy kutatás ,  melyben arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon van-e idegi összefüggés az adományozó lelkület, és a boldogság között. A Zürichi Egyetem kutatói ötven résztvevőn végezték el a kísérletet, és felajánlották az önkénteseknek, hogy  heti rendszerességgel 25 Svájci Frankot (körül-belül 7000 Ft) kapnak az intézettől, ha a pénzt a kutatás előírásainak megfelelő módon költik el. Nem mindenki ugyanazt a feladatot kapta: míg a résztvevők egyik csoportja ezt az összeget minden héten saját magára költhette el — illetve csak magára költhette el, — addig a másik csoportnak az volt a feladata, hogy ebből a pénzből egy általa választott összeget egy ismerősére kellett...

„Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!” Példabeszédek könyve 15:23 Az elmúlt szombaton, ahogy a Bibliai Olimpia döntőjére rendeztük be a termeket jó volt látni, ahogy a gyülekezeti épület majd minden sarkában az utolsó pillanatokat is kihasználva a fiatalok egymást kérdezgetve lapozzák a Bibliát, az Apostolok cselekedeteit. Ugyanakkor, miközben néztem őket az a kérdés fogalmazódott meg bennem: Vajon mennyi marad meg mindebből? Tényleg azoknak van igaza, akik szerint ez csak egy gyorsan bebiflázott lexikális tudás, nevek, helységek és számok halmaza, aminek semmi értelme? Hogy mire jutottam? Azt, hogy személy szerint, kinek vált szokásává akár a Bibliai Olimpia következtében a Szentírás naponkénti kutatása, és hogy ki milyen alaposan olvassa a Bibliát, azt nem tudom. De hiszem, hogy Isten Igéjének minden egyes szava, olyan mint a nemes növény magja. Amit mikor elvet az ember látszólag semmi haszna, semmi értelme,...

„És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. ” Máté szerinti evangélium 4:19 Vannak bizonyos szavak, amik kifejezetten nagy hatással vannak az emberre. Olyan mondatok, amelyek képesek arra, hogy teljesen átalakítsák az ember életét és olyan célt adjon, amitől az egész élet értelmet kap. Ez a ma szöveg egy ilyen mondat! Látható Jézus mondanivalójában a progresszió. Nem csak valami légből kapott nagy szavak durrogtatásáról van szó, hanem példát állít fel. Igen, ilyen egy vezető. Megmutatja, hogy kell csinálni, amit csinálni kell, aztán felhatalmazást ad ahhoz, hogy a munka eredményes legyen. A legnagyobb akadálya egy projektnek az, ha megbízott szervezőnek nincs döntési helyzete. Lassítja a folyamatot és inkompetenssé teszi a szervezőt. A folytonos egyeztetések fárasztóak és kiveszi a lelkesedést, az alkotás vágyából fakadó öröm érzetet és a folyamatos kontroll végett sem lesz eredményes a projekt. Az első feltétel a követés. Nem kell árn...

„Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.” 5Mózes 32.10-11 Mózes élete befejezése előtt egy éneket hagyott örökségül Izráel számára. Célja az volt, hogy népe ne feledje el, Isten hogyan gondoskodott róluk, s védje őket a lázadástól, hűtlenségtől. Az ének segítségével felidézhették Isten hogyan hívta el őket, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, de emlékeztette őket a lázadásaikra, hűtlenségeikre is. Hálátlanságukra, amely miatt elfelejtették az Istentől kapott hatalmas segítséget, és maguknak tulajdonították a győzelmeket. Isten volt az, aki megkönyörült Jákób családján és menedéket nyújtott számukra Egyiptom földjén. Ő volt az, aki a már létszámban megnövekedett népet hatalma által kiszabadította a rabszolgaságból, és életben tartotta a sivatagban. Naponkénti csoda által gondoskodott...

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté evangéliuma 5:6   Éhes voltam, nagyon éhes. A világ egyik legmegerőltetőbb fizikai, szellemi, lelki megmérettetésén voltam túl, életet adtam az első gyermekemnek. Az aranyóra után a csöppséget az újszülött osztályra vitték, hogy megvizsgálják, én pedig ehettem volna, de nem volt mit. Ezt nem mondták el a felkészítőn, nekünk pedig eszünkbe sem jutott, hogy jó lenne pakolni legalább egy szendvicset. Egy tábla csoki volt nálam, abból próbáltam minél kisebb zajt csapva tördelni néhány kockát, hogy a szobatársaimat ne ébresszem fel, de ez nem az az étel volt, amire vágytam. Édes volt, túl édes, és nem adott jóllakottságot. Olyan ételre vágytam, ami tápláló, ami erőt ad, ízletes, nem valami édes, felfújt semmiségre. Hajnal volt, a férjem már hazament, hogy pihenjen valamennyit, nekem pedig még hosszú-hosszú órákon keresztül kellett várnom arra, hogy valami normális(abb) ételhez juthassak....