reggeli dicséret

Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! Mózes ötödik könyve 33:27 Mikor érezted magad biztonságban utoljára? Lehet hogy te is olyan vagy mint én, és néha csal a biztonságérzeted, hol erre hol arra, de időnként elbizonytalanodik az ember. Néha mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj. Izráel népe vándorol az ismeretlenbe, és minden nap csak pár lépést tud előre. Bizonytalan valójában minden, és ez emészti őket belülről. Napról napra csak egy picivel jutnak közelebb a célhoz ahova negyven évvel korábban indultak. Ki ne lenne bizonytalan. De végül megérkeznek. A vezetőjük utolsó szavait intézi a néphez, megáldja őket, és ők hallgatják a már jól ismert hangot. Mózes áldása felidézi bennük azt, ahogy csak egy lépést kellett látniuk előre, de Isten már mérföldekre rendezte az utukat. Bár látszólag bizonytalan volt a jövő, mégis biztosak lehettek, hogy a víz megnyílik, a fal leomlik, a kőből víz fakad, az égből pedig étel hull alá...

“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok 121:1-2 Hányszor kérdezted, hogy miért nem segít Isten? Látszólag nem történik semmi, holott te igenis bajban vagy, szükséged lenne rá. A zsoltár író is ezzel a gondolattal, ilyen érzésekkel nyit. Látszólag hitetlenül, Istentől elszakadt emberként keresi a megoldásokat a problémára. Mégis feltekint, és keres valamit, ezért a hegyekre néz. Miért pont a hegyekre néz? Az író nem csak költői képet használ. Ennek jelentősége van. A hegy nem csak egy kő tömb ami ott tornyosul magasan előtted, és vagy kikerülöd, vagy megmászod, hanem ennél sokkal több. A hegy egy hatalmas, erőt ért. Egy kiváló, tökéletes felette álló valamit. Nem véletlen hogy a hegy felé néz. A Biblia történeteiben amikor hegyről olvasunk, ott mindig valami nagy dolog történt. Gondoljunk csak Mózes történetére, amikor a Sinai hegyen megkapja a két kőtáblát, vagy arra miko...

"Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Zsoltárok könyve 71:12 Sokszor érzem azt, hogy a zsoltáros szavait idézem, miközben Istenhez fohászkodom. Mert vágyom Valaki közelségére, aki összerakja a ledőlt kockaváramat, megjavítja, amit elrontottam és felszárítja a könnyeket, vagy letörli az izzadtságot a homlokomról. Látnom kell az égen Isten keze nyomát és éreznem kell ez életemben. Vigasztalását, ölelését, irányítását. Ezért küldöm ezeket a szavakat hozzá, mert szükségem van rá mint a levegővételre... Isten odasiet hozzánk és segít. Érdekes utakon vezet, de igen, segít. Vajon én csak kérek tőle, ezután is, vagy adok is neki egy szívet, életet, órákat? Sajnálom-e a neki és a szeretteinek adott időt, de elvárom, hogy a nap 24 órájában őrző-védő szolgálatot teljesítsen nekem? Isten a mai napon is segítségedre siet, de te hol vagy ebben a folyamatban? Tovább mész, mit sem törődve a hálával, és nem mondod el neki dalban, imában, vagy szimpla szavakban, hogy SZERETLEK...

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás 12:2-3. „Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.” Dicsőítő zsoltár! Isten az én Szabadítóm! Nem rettegek. El tudod ezt ma reggel mondani? Miért félsz? Tedd kezébe félelmedet, gondodat. Bízz benne, Ő ott van! Készségesen teljesíti terveit Veled. Nem eshet le tudta nélkül egyetlen hajszálad sem. Fölfogtad? Gondoskodni fog rólad, ha tökéletesen rábízod magad. Tudod mi a gond nagyon gyakran? Hogy nem mered megtenni ezt a lépést. Azt mondod imáidban: Istenem segíts nekem! Segíts munkahelyet találni! Segíts leszokni valamiről! Segítsd elhagyni ezt és ezt a bűnömet. Rájöttem, nem így kell! Mióta azt mondom: Uram, itt vagyok minden bajommal, tehetetlenségemmel. Vé...