reggeli dicséret

...hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor. Józsué 4:24 George R. Knight professzor egy egész áhítatos könyvet írt az év 365 napjára arra emlékezve, hogy a jó Isten milyen úton járatta az Ő népét. A könyv címe: „Hogy el ne feledjük!”. Az első áhítat pont ezzel az igeszakasszal foglalkozik. Az oldal végefele van egy nagyon szép idézet: „Nem félhetünk a jövőtől, kivéve, ha elfelejtjük azt az utat, melyen az Úr vezetett bennünket és a történetünkben rejlő tanításokat.” /George R. Night: Hogy el ne feledjük! (2. old) (Advent Kiadó)/ A 12 kőnek, amit kihoztak a ketté nyílt Jordán medréből, nagyon komoly üzenettel bírt. Igaz a rendelet így szól: „Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól…” (Józs. 4:21). De tényleg erre a 12 kőre csak a gyermekeinknek van szüksége? Poklos Simon meghívja Jézust és az őt követőket vacsorára. Jön Mária Magdaléna és megmossa Jézus lábát. Az ítélkező tanítványoknak Jézus ad egy leckét, amit így zár le: ...

Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. […] Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik:… Józsué könyve 4:3, 6 Lehet, hogy nemrég már kezdtem úgy az egyik Reggeli Dicséretet, hogy nem túl jó a memóriám. Lehet, hogy nem, nem emlékszem, és lusta vagyok visszakeresni az archívumban. Ennek egyetlen oka van: nem túl jó a memóriám. Szükségem van cetlikre, hogy rögzítsem a napi teendőimet, teendő listára, hogy ne felejtsem el a hosszútávú feladatokat, és naptárra, hogy semmilyen fontos esemény ne menjen ki a fejemből. Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem lehet cetlire, teendő listára, vagy naptárba írni – ezek azok a dolgok, amik túl fontosak ahhoz, hogy feladatnak érezzük emlékezni rájuk, viszont túl elvontak, hogy valami módon szükségét érezzük emlékeztetni magunkat a jelentőségükre....

Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! Zsoltárok könyve 90:2 Melyik a legrégebbi emléked? Esetleg egy jó játék a szüleiddel még kisgyermekként? Egy játék, amit már rég elvesztettél, de a szívedben mindig megtalálod? Egy kis versike, ének, vagy mondóka amit gyermekként tanultál? Egy illat? Bármi is legyen az, valószínűleg jóval fiatalabb, mint te magad vagy. (Legalább néhány évvel.) Bármi is legyen a legrégebbi emléked, egy biztos, Isten is emlékszik rá. Ő ott volt az első lépéseidnél. Ő ott volt amikor először fogtál kezedbe homokot. Ő ott volt, amikor a szüleid kiválasztották a neved. Ott volt, amikor elképzelték, hogy milyen leszel. Ott volt, amikor még csak gondolatban sem voltál. Isten ott volt a világ első pillanatában, és nem ez volt az első emléke. Ő formálta a világunkat olyanná amilyen. Az univerzum első másodperceiben már mint tervező és végrehajtó aktív részt vállalt. Ilyen öreg lenne Isten. De mondok jobbat...

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem, amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal. Álltam a váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt ringatnám. Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna. Megtörtént az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal, ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott, hogy ...

Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. Pál második levele a thesszalónikaiakhoz 2:16-17 Feszült várakozás. Már csak egy nap, és egy doboz vár a fa alatt. Valami, amit a feleségem választott azért, hogy én boldog legyek. Azért, mert szeret engem. Ott lesz mellette még két nagyobb doboz, amit együtt választottunk a két kisgyermekünknek, mert szeretjük őket. Végül ott lesz egy kis dobozoz, amivel én készülök a feleségemnek. Az utolsó nap, amikor még izgulhatok rajra, hogy vajon örülni fog e neki. Még egy nap, és együtt ünnepeljük a szeretetet, amit egymás iránt érzünk, és visszaemlékszünk arra, hogy a Szeretet megszületett kétezer éve. Ma még várakozunk. Ma még készülődünk. De holnap már ünnepeljük annak az emlékét, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot. Egy felfoghatatlanul nagy örö...

" Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között." Korinthusiakhoz írt második levél 2. fejezet 15. vers Illatok nélkül sokkal szegényebb lenne a világ. Gondolj csak egy tavaszi reggelre, amikor rövid zápor után, kilépve otthonodból, a friss levegővel együtt beszívod az eső és a nyíló virágok illatát. Vagy amikor a benzinkúton üzemanyagot töltesz az autódba, és a benzingőz a frissen sütött péksütemények üzletből kiáradó illatával keveredve csapja meg az orrodat. Sőt, a fentebbi sorok valószínűleg egy-egy emléket vagy érzést is felébresztettek benned, csupán azért, mert az agyad összekapcsolja azokat az említett illatokkal. És ha ez még nem lenne elég, az illatok gyakran cselekvésre is késztetnek. Ha volt már rossz tapasztalatod a tűzzel, a füstszag menekülésre, körültekintésre ösztönözhet. A tűzhelyen melegedő étel illatát érezve összefuthat a nyál a szádban, és meggyőzhet arról, hogy ideje ebédelni. És ha már itt tartunk, szaglás nélkü...

 "De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által." Pál második levele Timóteushoz 3:14-15 Minden évben ilyen idő tájban, amikor az érettségizők a feladatsoraikat írják, bennem felmerül a kérdés: vajon én az ő helyükben milyen jegyet tudnék összehozni egyik-másik vizsgán, így, évtizedek távlatából? Általában arra a következtetésre jutok, hogy valószínűleg nem volna érdemes újra próbálkoznom, hiszen az említett hosszú évek során a tananyag nagy részét már elfelejtettem. És talán ezzel nincs is olyan nagy baj. Az iskola, legalábbis az első tizenkét év amolyan mindent átfogó, univerzális tudást ad, ám azzal, hogy az ember felnő, kikerül az iskolából, és elkezd dolgozni, specializálódik, már csak bizonyos ismeretanyag szükséges ahhoz, hogy a munkáját jól tudja végezni, az életét megfelelően tudja vezetni. Ez p...

"Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!" Sámuel első könyve 7:12 Az embernek véges a memóriája, és ezt mindenki nagyon jól tudja, éppen ezért több módszert is kitalált, hogy hogyan tudja ezt a véges memóriát megtámogatni. Ilyenek például az évfordulók, ünnepek, de ilyenek azok az emlékoszlopok is, melyeket az Ószövetségben Izrael népe alkalomról alkalomra felállított a fontosabb helyeken. Ilyen emlékoszlopot állított Sámuel is, melyet a Biblia tanúsága szerint “Eben-Háézernek” nevezett el, magyarul “a segítség kövének”. A mi életünkben is vannak ilyen emlékoszlopok, “segítség-kövek”, csak sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni őket. Olyanok vagyunk, mint az a fiatalember, aki az ünnepi hétvége előtt még gyorsan be szeretne vásárolni a helyi bevásárlóközpontban, de ahogy ez lenni szokott, neki sincs sok ideje. Így hát autójával a parkolóba érve Is...

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” Pál levele a filippiekhez 1:6  Őszintén megmondom, nem volt egyszerű. Pedig azt hittem, egy takarót meghorgolni nem olyan nagy kihívás. Tévedtem. Már a fonal kiválasztása sem volt egyszerű. Annyit tudtam, hogy nem akarok rózsaszínt horgolni neked. Az túl szokványos. Valami különlegeset szerettem volna. De hatalmas volt a választék, és legalább fél órát gondolkodtam azon, melyik is legyen. Végül egy melírozott lila gombolyag mellett tettem le a voksomat, és még három ugyanolyan mellett, mert sejtettem, hogy eggyel nem jutok túl messzire.  Aztan otthon felszedtem az első sort. És itt elszámoltam magam. Babatakaröt szettem volna. De az ugyebár nem olyan széles, mint amilyennek az enyém látszott húsz centi meghorgolt takaró után. Visszabontani persze nem voltam hajlandó. Az üzletbe még kétszer kellett visszamennem, hogy végül elegendő gombolyag legyen a takar...

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” János evangéliuma 5:28-29 Négy éve történt, és neked menned kellett tovább. Még ha csak egy lépéssel is, de minden nap tovább. Meg kellett tanulnod együttélni az ürességgel, a hiánnyal, azzal, hogy már nem emelheted fel csak úgy a telefont, mert nem válaszol a vonal végén senki sem. Meg kellett tanulnod, és neked sikerült.  Legalábbis van, hogy így érzed. Már könnyek nélkül tudsz róla beszélni, de a fájdalom még mindig valós, még ha nem is annyira elfojthatatlan. És van úgy, hogy csak némán nézel magad elé, feltéve a megunhatatlan kérdést: Miért? Miért nincs itt? Miért nincs veled, mikor akármennyire is felnőttél, még mindig szükséged lenne rá.  Nap mint nap gyűlnek az emlékek, jók, rosszak egyaránt, és ő már egyikben sincs jelen. Ő az, a...

„De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak. Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.” Ézsaiás könyve 63:11-14 Születésnapok, évfordulók, jeles ünnepek, amikor néhány percre vagy akár órára is megállsz, hogy emlékezz. Emlékezel arra, ami eddig történt, visszanézel oda, ahonnan jöttél, és megvizsgálod, hogyan lettél az, aki ma vagy. Eszedbe jutnak a szép és kevésbé édes történések. Amikor győztes voltál és amikor buktál egy hatalmasat. Amikor csupa öröm volt minden pillanat, és amikor még a lét is fájt. Hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást, de ma itt vagy, mert ezeket nem k...

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János evangéliuma 13:34-35 Megszülettél, szép lassan felnősz, éled a mindennapok mókuskerekét, próbálod megérteni és megvalósítani, hogy mit jelent Embernek lenni, aztán egyszer majd te is búcsút intesz mindannak, ami ehhez a Földhöz láncolt. Ezért belül a szíved mélyén küzdesz a feledés ellen, és szeretnél valami maradandót hagyni magad után, letenni valamit az asztalra, ami megőrzi emlékedet, miután lábnyomaid porát már rég elfújta a keleti szél.  Szeretnél alkotni, kitűnni, hős lenni, bajnok, akinek neve fent marad örökké, aki véghezvitt valamit, valami kiválót és különlegeset az emberiség kusza történelmében. De nyomaidat sebekké varázsolja az idő, vagy eltűnnek a szürkület zavarában, és emlék sem marad utánuk.  Felteszed magadban unos-untalan a kérdést...

„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.” Mózes ötödik könyve 4:9 Ma reggel nem kell görcsösen felejtened. Nem kell akarnod a "nem emlékszem"-et. Nem kell letagadni és meg nem történté tenni azt, ami nagyon is valós volt. Ma reggel nem kell küzdened az emlékeid ellen. Ma nem kell a gyors továbblépés, a "nem foglalkozom vele". Ma nem kell hazudnod magadnak, és Neki sem. Ma reggel Ő azt kéri, emlékezz, és ne felejts! Ne feledkezz meg az életedről, a múltadról, a magad mögött hagyott történetekről, hanem gondolj rájuk. És ne csak a szépekre. Nem kell a rózsaszín álom, amiben csak a jókra emlékezünk, mert a negatív élményeket igyekszünk minél hamarabb bedobozolni, és fedelüket soha sem kinyitni. Őrizzük ezeket a rekeszeket, mint ahogy Pandora szelencéjét kellett volna, titkokat tartunk magunkban, mag...

„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” Pál levele az efézusiakhoz 5:1-2 Ma talán könnyebb szeretni, mert ez a nap ha egy kicsit is, de más, mint a többi. Egy nap a háláért, a viszonzásért. Egy nap azért, hogy végre egyszer az évben ne ő legyen az utolsó a sorban. Egy nap azért, hogy végre ő is kapjon valamit, bár talán soha nem is kérné. Egy nap azért, hogy kimutasd, amit nem is olyan könnyű szavakba önteni, és ma testet adj a kimondhatatlannak. De lehet, hogy számodra már csak az emlékek napja, keserédes nosztalgia. Amíg élt, minden tette ezt a szeretetet példázta számodra. Ő szeretett józanul, tisztán, igazán. Szeretett szavakkal, megbecsüléssel, idővel, energiával, adni akarással és hálával, egy-egy érintéssel, mosollyal, és a végén egy néma intéssel, ki nem mondott búcsúval. Ő tanított meg arra, mi az igazán lényege...

„Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképpen űzhetem én ki őket? Ne félj tőlük; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Fáraóval és mind az Egyiptombeliekkel.” (Mózes 5. könyve 7. fejezet 17-18. vers) Egy konferencián, melyet a világ legsikeresebb és leggazdagabb üzletembereinek rendeztek, egy fiatal riporter odalépett az egyik legnagyobb bank igazgatójához és faggatni kezdte: - Elárulná, mi áll sikerei mögött? - Két szó: Jó döntések - volt a válasz. A fiatalember elgondolkozott, majd ismét kérdezett: - De mégis, honnan tudja, mikor, mi a jó döntés? - Hát, tudja - mondta a bankár - ehhez kell a tapasztalat. - És hogyan szerez tapasztalatot? - faggatózott tovább a riporter. - Ennek titka ismét két szó: rossz döntések. S valóban, fogantatásunktól fogva gyűjtögetjük a tapasztalatokat, melyek nemcsak a világról alkotott nézetünket, de jellemünket, sőt istenképünket is meghatározzák és a naponkénti tanulás folytán azokat módosítgatjá...

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.„ Zsoltár 103,2-3. 32 évvel ezelőtt, 1979. júniusában, egy 17 éves fiatalember állt hófehér ruhában egy fekete ruhás lelkésszel egy keresztelő medencében. Majd a bemerítés ünnepélyes pillanatai után elhangzott az Ige: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.„ Soha nem felejtem el azokat a perceket! Isten eltörölte bűneimet, és biztosított arról, hogy nem a saját erőm által, hanem az Ő segítségével, győzedelmes keresztény életet élhetek! Azóta már tovább adtam gyermekeimnek Isten emlékeztetőjét, amikor hasonló helyzetben megkereszteltem őket… Mennyire fontos, hogy ne feledkezzünk el az Úrról! Az ember hajlamos rá, hogy kihagy az emlékezete. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy honnan emelt ki bennünket ami szerető Istenünk. Hányan vannak, akiknek most jól megy a...

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” Lukács evangéliuma 22:19-20 Körültekintesz a családtagok és barátok csoportján. Szemed sugárzik az örömtől, boldog vagy, és boldog mindenki körülötted. Az arcod már zsibbad a sok mosolytól, de te sem akarsz másként nézni a körülötted lévőkre. Ünnep, egy szövetség ünnepe. Két szó, két „Igen”, ami gyökeresen megváltoztatja az életed, piros betűvel vési be ezt a napot a naptáradba, és örök emlék marad közted és közte; egy szövetség emléke.  Egy vacsora, amire mindvégig emlékezni fogsz. Ott ülsz az asztalnál, minden gyönyörű, minden pont olyan, amilyennek lennie kell, és érzed a levegőben a változás illatát. Igen, innentől más lesz, innentől egy új élet vár. Egy vacsora, ami egy új fejezete...