reggeli dicséret

„ És monda nekik Jézus: Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok.” (Márk evangéliuma 1:17) Jézus tanítványai között sok volt a halászember. Többek között Péter is. Egyik reggel, amikor Péter zsákmány nélkül tért vissza a tengerről, Jézus ezt mondta neki: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit…” (Lk 5:5/a). Sokszor az a mi bajunk, hogy nem akarjuk elhinni, hogy Jézus jobban ért a halászathoz, mint mi. Péter halász ember volt, ebből élt. Minden éjjel a tengeren volt, és halászott. Ha valaki ismerte a tengert, a halfogás fortélyait, akkor Péter ismerte. Jézusról sehol sem olvashatjuk, hogy halászott volna, de még csak azt sem, hogy halászhálót fogott volna a kezében. József mellett az asztalosmesterséget tanulta ki. Gondoljuk el, milyen nehéz lehetett Péternek, ennek az ízig-vérig halász embernek szakmai tanácsot elfogadni az ács fiától. Péter

„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.” Jelenések 2:17   Karácsony előtt elmentem egy idősek otthonába. Azon gondolkodtam, milyen kis ajándékot vihetnék nekik, amivel mindannyiuknak örömöt szerezhetnék. Készítettem kartonpapírból 50 db 3x3x3-as kis dobozt– tetővel. Kimentem a Duna partra, apró fehér kavicsokat gyűjtöttem és mindegyikre egy nevet írtam. „Figyelmes”, „Szolgálatkész”, „Alázatos”. A fenti Igéről beszéltem nekik, hogy Isten mindannyiunknak ad egy fehér kövecskét, azon rajta lesz az új nevünk. Egészen felvillanyozódtak. Egyszer már volt a történelemben egy névadó ünnepély. Próbáld meg elképzelni, ahogy a nagy-sörényű oroszlán, a hosszú-nyakú zsiráf, a csíkos borz, a vidra, a ravaszdi róka ezer és ezer társával együtt ott sorakozott ezelőtt a talán négy méter magas, két lábon álló lény előtt. Ez a lény – nevezzük Ádámnak – mindegyiknek a szemébe nézett

" A test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete." Pál első levele Timóteushoz 4:8 Reményik Sándor: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván össz

„Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?.”  (Példabeszédek könyve 20. fejezet 24. vers) Hurrá! Végre nyaralunk! Mindent elraktunk? Sátor, fürdőruha, konzervek, papírok, költőpénz… Indulás! Úgy érzem valamit otthon hagytunk. Merre is az arra? - Benyomom a GPS-t. „A körforgalomnál válassza a második kijáratot, majd hajtson fel az autópályára! Kövesse az útirányt 300 kilométerig.” 2013. január 2. Megvan minden? Tervek, célok, fogadalmak… No, akkor gyerünk! Reméljük sikerül elfelejteni a sérelmeket, örökre elhagyni a rossz szokásokat. De ki tudja mi fog történni velünk ebben az évben? - Kinyitom az égi GPS-t. „Egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)  Így bízom rá ma is életem vezetését és volánját az Úrra. Mondd, nál

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam arra, hogy változtassák meg gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.” Lukács evangéliuma 5,31-32 Mindenki ült már váróteremben. A háziorvosom nagyon népszerű a városunkban, ezért az átlagosnál is többet kell várni, hogy a beteg bejusson a rendelőjébe. Nagyon sokszor megfogadtam már, hogy orvost váltok, mert nem ritka, hogy egy egész délelőttöt vírusok társaságában kell töltenem betegség esetén. Aztán amikor kifelé jövök a doktor ajtaján, mindig megváltozik a véleményem. Megérte várni, nekem van a legjobb háziorvosom! Hogy mit gondolunk egészségről, betegségről, szoros összefüggésben van az életről, mint Isten ajándékáról alkotott fogalmainkkal. Van, aki eltékozolja az egészségét, míg más talán éppen isteníti azt. Így van ez a lélek dolgában is. Aki számára nem érték az örök élet, fel sem fogja, hogy „beteg”. A Jézustól olva

„( A karmesternek: Dávid zsoltára. ) URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.  Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. ”   Zsoltárok könyve 139:1-6 Egy mindent tudó, mindent látó, sőt még a gondolatainkat is ismerő Isten gondolata először talán rémisztő lehet – de ha jobban belegondolunk, csak egy ilyen Istennek „van értelme”. Milyen lenne az „isten”, aki semmit sem tud rólunk? Ez csak egy egyoldalú kapcsolat lenne. Én adok magamból, imádom őt, áldozatot mutatok be neki, de ő nem ismeri személyes helyzetemet, nem akar és nem tud válaszolni. Erről a tragikomikus helyzetről írt már Ézsaiás próféta is az alábbiak szerint: (Ézsaiás  44:9-18) „A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem

„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!” Ezékiel könyve 18:32 Pedig te azt remélted, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző. Könnyebb, de legalábbis több örömmel teli, mint amit tavaly magad mögött hagytál. És ismét csalódtál, mert a kocka nem úgy fordult, és most már alig mersz remélni.  Istennel hadilábon, éppen fegyverszünetben. Egy sortűznyi kérdéstől kifáradva keresed a kapaszkodót. És keresed mégis Őt, aki átsegítene a két év közt tátongó szakadékon, a lezáratlan fejezeteken, a megválaszolatlan élet-kérdéseken, és erőt adna, hogy számot vess a mögötted álló idővel.  Nem tudom, milyen lesz a jövőre, barátom. Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, csak azt, hogy Isten veled lesz. Ő nem akar rosszat neked. Nem azért szurkol, hogy a végén elbukj, hanem igyekszik mindent úgy alakítani, hogy te élhess örökké. Arra vár, hogy végre igazán megtérj Hozzá. Hogy elengedd a téves elképzeléseket, és hagyd, hogy Önmaga lehessen