reggeli dicséret

“De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Máté evangéliuma 19.fejezet 14. vers A skandináv mitológia szerint a Valhallába a nagy harcosok jutnak. A legnagyobb dicsőség, ha valaki egy harc során veszti életét, így helyet foglalhat a “mennyekben”. Persze egy gyerek elég nehezen érheti el ezt. Valahogy amikor a mennyre gondolunk, akkor beleesünk abba a hibába, amibe a skandinávok is. Mi is harcolni akarunk az örök életért. Küzdeni azért, hogy elfoglaljuk a méltó helyünket. Úgy fogjuk fel, mint egy háborút, ami a fejünk felett zajlik, és nekünk a frontvonalon a helyünk. Elárulok egy titkot. Gyerekeket nem visznek a frontra harcolni. Jézus azt mondja, hogy mi körülbelül annyit tehetünk a megváltásunkért, mint egy gyerek egy háború kimeneteléért. Kétezer év telt el azóta, hogy Jézus meghalt a kereszten. A megváltásod azóta vár téged. Semmit sem tehetsz érte, csak el kell fogadnod. Mint egy gyermek, ak

"A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni." Korinthusbeliekhez írt első levél 2.   fejezet 14. vers “Három korinthusi beszélget: - Pál különösen meggyőző érveket hoz fel Krisztus követése mellett. Nála jobban senki nem érti az evangéliumot. Én az ő híve vagyok!—jelenti ki az egyik. - Pál gondolatfuttatásai nagyon szárazak. Sokkal többre megyek, ha Apollóst követem. Ő igazán lelkesítően beszél,   az ő szavai megérintik a lelket!—válaszol a másik. - Nem értitek a lényeget!—szól közbe egy harmadik—Péterre kell hallgatni, ő volt a legközelebb Krisztushoz. Én őt követem! - Ha így állunk, akkor te kövesd csak Pétert!—szólal meg ismét az első—Én egyenesen Krisztusé vagyok!” Talán most azt gondolod, kedves Olvasó: “Hol van itt a csattanó? Ez még viccnek is rossz!” Pál apostolnak is valami hasonló járhatott a fejében, amikor beszámoltak neki a korinthusiak vit

"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" Mózes ötödik könyve 30:19 A Mátrix (1999) minden idők egyik legnagyobb hatású filmjeként került be a köztudatba, és okkal. Ha még nem láttad, vagy hallottál a film cselekményéről, dióhéjban elég annyit tudnod, hogy a távoli jövőben járunk, amikor egy hekker (Neo) tudomást szerez róla, hogy minden, ami körbeveszi, — a helyek, ahol jár, az ételek, amiket eszik, az emberek akikkel találkozik — mind-mind csupán számítógépes szimuláció részei, és nem a valóság. Születése óta egy számítógépes programban él az emberiség túlnyomó részével együtt. A szimuláción kívüli valóság mindeközben az, hogy a világ felett a robotok vették át az uralmat, és az emberiséget ebbe az általuk kreált ál-valóságba száműztéj. A történet egy pontján főhősünk találkozik Morpheusszal, az emberiség utolsó szabad lázadóinak vezetőjével, aki dönté

  „Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.”  ( 34. Zsoltár 18. vers ) Minden bajból kiment az Úr?! Na, itt álljunk meg! Ez a megállapítás sántít! Hiszen szegény József hiába kiáltott, a testvérei eladták és az ifjúságát egy idegen országban rabszolgaként és javarészt börtönben töltötte. Vagy ott volt Mózes, aki hiába kérte az Urat, hogy küldjön helyette mást. És ott vannak azok a próféták, vagy a vértanuk, akiket Isten nem mentett meg a tüzes kemencéktől, a vadállatoktól, az erőszakos haláltól. No, és itt vagyok én is. A mindennapi problémák, nehézségek, lelki küzdelmek, melyektől már évek óta szeretnék megszabadulni és még mindig semmi, sőt… Talán elfelejtkezett rólam az Úr? S míg így magamban siránkozom, mint egykor Jónás a hőség, az elszáradt tök, Isten késlekedése és tétlensége miatt, akkor hirtelen megszólal az Ige: Többes szám! Az van írva: Igazak, bajuk, őket – Miért gondolod tehát, hogy csak te vagy egyedül igaz e földön? Hogy

 „Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.” Ézsaiás könyve 25.fejezet 1.vers Szokták mondani, hogy „Ne igyál előre a medve bőrére!” , ismerős? Az emberek általában különböző csoportokra oszthatók, ha az öröm megéléséről van szó. Vannak, akik már azelőtt nagyon boldogok, amikor még csak a lehetősége van meg a jó kimenetelnek. Vannak azok, akik miután megtörtént az örömteli dolog, akkor sem feltétlen tudnak örülni, mert rögtön az esetleges buktatókat veszik számításba. Örömük nem felhőtlen, pedig akár lehetne is. Természetesen   vannak kivételek, hiszen van olyan, aki pont akkor és úgy örül, ahogy az várható és nem gondolja tovább a helyzetet. Egyszerűen csak megéli a pillanatot.   Ézsaiás előre ivott a medve bőrére, ahogy a mondásunk tartja. A fenti szöveg ugyanis egy előre megírt ének, mégpedig egy öröm ének, ami akkor fog elhangzani, amikor Isten elvégezte a szabadítást. Az ének alanya a nép, aki épp szenv

" Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha." Péter apostol második levele 1. rész 10. vers Minden őszinte keresztény ember szeretne hitéhez méltóan élni az életét, szeretne hiteles lenni az életében lehetőleg minél kevesebb hibával. Természetesen tudjuk, hogy mi nem vagyunk tökéletesek, ugyanakkor törekszünk rá, mint ahogy arra maga az Úr is buzdított bennünket: "Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" De hogyan?  Péter apostol, aki friss keresztényeknek, nemrég keresztelkedetteknek írja a levelét és aki maga sem volt tökéletes - ebben akar segíteni nekünk. Bár nagy a kísértés, hogy hasonlóan az ószövetség népéhez minél több magyarázatot adjunk egymásnak, hogy miként is kell megélni hitünket a mindennapokban, Péter mindössze két dologban látja a titok nyitját: Az elhívás és a kiválasztás megerősítésében. Az elhívás megerősítése. Nem tudo

„Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének? Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.” Máté evangéliuma 24:3-5 Drága jó Édesanyánk sokszor mondta nekünk, amikor veszekedtünk a bátyámmal, hogy „Egyikőtök 19, a másik meg egy híján 20.” És utána meg arról folytattuk a vitát egy darabig, melyikünk az egy híján 20… Időbe telt, mire megértettük mindketten, hogy a két szám teljesen egyenlő. (Azért nekem még utána is sokáig az egy híján 20 hangzott jobban.) A mai alapigénkben Jézus felhívja a tanítványok figyelmét arra, hogy vigyázzanak, mert lesznek olyan emberek az Ő visszajövetele előtt, akik azt állítják magukról, hogy ők többek, ők urak, megváltók, és ezt a felhatalmazásukat Istentől kapták. Pedig mindez hazugs