reggeli dicséret

„ Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” (Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 11. vers) Azon mai pedagógiai irányzatok Bibliájából biztosan hiányzik ez a mondat, akik fennhangon azt hangoztatják, hogy a gyermek természetes fejlődése érdekében korlátozás nélkül hagyni kell a személyiség kibontakozását. Ezért szerintük nem megengedett a fenyítés, a büntetés, sőt ha a gyermek nem akarja nem szabad erőltetni a tanulást sem, a gyermek kapja azt, amit szeretne. S bár mindez látszólag a szeretet jegyében, úgymond a gyermek érdekében történik, azaz semmi sem történik. A valóság; ez nem más, mint konfliktuskerülő magatartás, önző kényelemszeretet, trehányság, a felelősség át- és elhárítása, nyersen fogalmazva; gyermekgyilkosság. Ugyanis, ha van egy kerted, azzal teheted tönkre, ha nem műveled, nem ápolod. Viszont, ha szeretnéd, hogy minél ...

„ Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.” (Példabeszédek könyve 12:1) Van egyáltalán valaki, aki szereti az intést, a fenyítést? Van valaki, aki alig várja, hogy megfeddjék, megintsék őt mások? Aligha. Hogyan mondhatta azt Salamon, hogy „aki szereti az intelmet” – éppen Salamon, akiről úgy tudjuk, hogy rendkívül bölcs ember volt? Lehet ezt a szöveget másként is érteni, mégpedig úgy, hogy az ember nem az intésben gyönyörködik, hanem alapvetően a tudás, az ismeret, az értelem után szomjúhozik. Tudja azonban, hogy ennek eléréséhez sok tanításra, intésre van szüksége. Az intelem csak eszköz a tudás eléréséhez, egyfajta nevelő. »A legenda szerint a vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa őt meg fészket építeni. A szarka örömmel igent mondott, hiszen ki lehetett volna jobb tanítómester a fészeképítés tudományában, mint éppen ő, akinek a fészke igazi mestermű. Amint elkezdődött a tanítás, a vadgalamb rázendített: „túúúdom, ...