reggeli dicséret

"Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." Ézsaiás 25,8 " Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott. A gonoszok csodálattal szemlélték ezt a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel ismerték fel megváltásuk jeleit. Jelek és csodák gyorsan következtek. Mintha minden kijött volna természetes sorrendjéből. A folyók nem folytak tovább medrükben. Sűrű,   sötét felhők tornyosultak s egymáshoz ütődtek. Csupán egyetlen világos hely volt, melyen dicsfény nyugodott, ahonnan Istennek szava sok vizek zúgásához és morajlásához hasonlóan hallatszott s megremegtette az eget és földet. Ezt hatalmas földrengés követte. A sírok megnyíltak s azok, akik hitben haltak el a harmadik angyali üzenet alatt, akik megőrizté...

„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”   Jakab 5:7-8. Tudod, miből van a legkevesebb a 21. században? Ne a pénzre gondolj. Még csak ne is az időre, hanem a türelemre. „Nincs idő a fejfájásra!” Nincs idő a sorban állásra. https://www.youtube.com/watch?v=8U_FlKtpxl8 Képzelj el egy földművest, aki naponta kiássa az elvetett magot, hogy megnézze, mikor csírázik végre, hisz már x napja elvetette. Jézus ma reggel türelemre buzdít. Az Ő órája se nem késik, se nem siet. Ő tudja, mikor, milyen eseménynek kell még megtörténnie, de a jelekből ítélve mi is láthatjuk, hogy az Úr eljövetele most már nagyon közel van. Jó, jó, de hát akkor mit csináljunk, ha még egy kis türelmetlenkedés sem megengedett? Malmozzunk? Á, dehogy! Készülj a nagy találkozásra! Olvasd el a ré...

"Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene." Jeremiás 15:16 Mary Jones 10 éves volt, amikor megfogant benne a vágy, hogy egy Bibliát vásároljon. Csakhogy akkoriban, a 18. század végén csak nagyon kevés wales-i Biblia létezett, és azok is igen drágák voltak. Mary 6 éven keresztül gyűjtötte a pénzt. A céltudatos lány 1800 tavaszán egy kora reggeli órában indult útnak, hogy szülővárosától (Bala) a 40 km-re levő nagyvárosban Bibliát vásároljon. Mezítláb tette meg a nagy távolságot, nehogy új cipője tönkremenjen. Thomas Charles, a metodista lelkész azonban szomorúan közölte vele, hogy jelenleg nincsen eladó Bibliája. Mary elkeseredve sírva fakadt. "Akkor hiába gyűjtöttem 6 éven á? Akkor hiába tettem meg 40 km-t?" - mondta magában. A kislány története azonban meghatotta a lelkészt, így inkább egy másnak már odaígért példányt adott neki. ...

„Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.” (130. Zsoltár 5-8. vers) Várakozás és várakozás között óriási különbség van, hisz például másképp várjuk a születésnapunkat és másképp egy nehéz vizsgát, más fogtömésre várni a fogorvosi rendelőben és más várni szerelmünkre az első randevún, más várni hétfő reggel, hogy jön a főnök és más várni egy gyermek érkezésére. Mintha az idő is másképp telne eközben. S miért? Úgy vélem, a dolog nyitja a várt személyhez, vagy eseményhez való viszonyulásunkban rejlik. Akit szeretünk, annak jövetelére örömmel készülünk, szemben azzal, akit csak muszájból látunk vendégül. Ennek fényében, a ’Hogyan várom az Urat?’ helyett inkább tegyük fel magunknak azt a kérdést, ’Milyen kapcsolat fűz az Úrhoz?’. Mert, ha szereted Őt ...

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki… Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. ” Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 32,35. verse Nagyon sok baj ér bennünket egy egész élet alatt. Nemrégiben egy idős nénivel beszélgettem és arról mesélt, hogy milyen nehéz körülmények között élte az életét. Mesélt arról, milyen volt még abban az időben, amikor még a vallásának a gyakorlása nehéz kihívások elé helyezték őt, és az egész családját. Különböző retorziókat kellett elszenvedjenek azért, mert Istent tették az első helyre. A beszélgetés igen elhúzódott és rám nagyon mély hatással volt. Azt kell mondjam, hogy bár a beteg ágya mellett ültem és ott beszélgettünk, mégis azt kell láttam rajta, hogy az arca sugárzik. Néha kicsit felszisszent miközben mesélt, de az arca ragyogott, mikor arról mesélt, hogy milyen volt mindezt átélni Jézus Krisztus ismeretében. Nem voltak nehézsége...

"Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát." Nehémiás 6:16 Nem volt könnyű egyik fázis sem. A "minden kezdet nehéz" igazságát a bőrünkön éreztük. Azután már a lendület is alábbhagyott. Vártuk, hogy könnyebb lesz, vagy legalább kedvünk lesz hozzá, vagy képesek leszünk megszokni, de nem ment. Sok időt és energiát is veszítettünk. Ha tegnapra elkészültünk volna, is késő lenne már, ahhoz képest még mindig nem haladunk előre. Más napokon végre van lendület, van energia, de egy pillanat alatt, mintha minden megint elromlott volna. Egyet előre, kettőt hátra. A "soha nem leszünk készen" hangoztatása természetesen szintén nem vitte előre a munkát. Azután egyszerre csak minden megváltozott. Valami láthatatlan, de biztosan érezhető erő egyberendezte az addig érthetetlen részeket. A nehézségek és fájdalmak érthetőe...