Félelem helyett
„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.” Malakiás könyve 3:1 Szeretetre teremtett minket, hogy megtapasztaljuk az Ő szeretetét, és tovább tudjuk adni a másik ember, a természet, önmagunk felé, hogy vissza tudjuk adni Felé, és kapcsolódhassunk Hozzá. De ez az álom már az Édenben összetört, a szeretet helyett megtanultunk félni. Tőle, egymástól, önmagunktól, a minket körülvevő világtól, de Ő utánunk jött, bárhogy is menekültünk előle. Utánunk jött kérdésekben, amikor Ábelt nem találta, utánunk jött oltalmazó bélyegben Káin homlokán. Utánunk jött esőcseppben, vízözönben, bárkában és szivárványban. Utánunk jött a bábeli zűrzavarban, lángoló és soha el nem porladó csipkebokorban. Kettéválasztott Vörös-tengerben, mennydörgő szózatokban és néma csendben. Utánunk jött, ahogy elnyelt a cethal, ahogy nem pusztult el Ninive. A próféták szavában, a vár...