reggeli dicséret

“Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” János evangéliuma 12. fejezet 35. vers Ha valaki volt már vak sötétben, az tudja, hogy szinte lehetetlen rátalálni a biztonságos útra. Persze ismerős közegben könnyebb. Otthon, a jól megszokott kilincseket megfogni nem nehéz, de mi van akkor, ha ismeretlen helyen kell utat találnod? Ideális esetben felkapcsolod a villanyt, világítasz a telefonoddal, rosszabb esetben botorkálsz, belevered a fejed/térded valamibe, rálépsz valamire, esetleg még orra is buksz. Na de hogy volt ez Jézus idejében? Hogy tudtak kibotorkálni az ásócskával az emberek, ha este rájuk jött a szükség? Lámpással, de ez nem az a lámpás, amiből a kék emberke előjön, és teljesíti a kívánságokat. Ebben a lámpásban egyszerűen csak olaj volt, és kanóc. A kanóc megszívta magát olajjal, és sokáig égett. Egy lá

 "Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni." 139. Zsoltár 1-6. Hihetetlen, mire képes a szeretet. A szeretet önfeláldozó. A szeretet türelmes. A szeretet reményteljes. A szeretet gyors. Kattints rá erre az összeállításra az apák szeretetéről és reflexeiről, és meg fogsz minderről győződni: apai reflexek . Ezek az apák nemcsak hihetetlenül gyors reflexeket, de fantasztikus előre látást is mutatnak. Nem hiszem, hogy egyik-másik mentés lehetséges lett volna, ha az apa nem tudta volna előre, hogy mi fog történni néhány töredék másodperc múlva... A mennyei apa csodásan ismer bennünket. Ismeri nemcsak azt, ami kívül történik velünk, de azt is, ami a szívünk mélyén van. Azt is tudj

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." Pál második levele a korinthusiakhoz 8. fejezet 9. vers Neked van. Nem sok, de van. Minden, ami körülvesz, olyan értéket képvisel, ami kiváltságossá tesz az embertársaiddal szemben. Nem vagy gazdag... de mégis. Az eszköz, amin ezeket a szavakat olvasod, a ruhád, a szék, amin ülsz, az ágy, amiben fekszel, a bankban levő pénzed, az autód, az emberek, akiket szeretsz és akik szeretnek téged, az álmaid, a vágyaid, a terveid. Ez mind a tiéd. Te mennyit lennél hajlandó odaadni annak, akinek nincs? Jézus megtette. "...gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." Pál apostol enyhén fogalmaz. Jézus nem csupán gazdagból lett szegény. Ez a két véglet közötti távolság sehol sincs ahhoz képest, amit ő hajlandó volt megtenni azért, hogy szegényekből  (értsd: te és én a kegyelem előtt) gazdaggá

  „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”   ( Korinthusbeliekhez írt második levél 10. fejezet 4-5 . vers ) A minap egy egészségügyi problémával küzdő ismerősöm örömmel újságolta, hogy a háziorvosa egy új gyógyszert írt fel neki, ami úgy néz ki olyan hatásos, hogy elkerülheti a beígért és rettegett műtétet, sőt még diétáznia sem kell, nem kell lemondania kedvenc ételeiről, nem kell változtatni az életformáján. Minden mehet a régiben, majd a gyógyszer kijavítja az ő túlkapásait. Hogy ez felelőtlen hozzáállás? Az. De Őszintén szólva mindannyian ilyenek vagyunk. Hiszen, ki szereti a lemondást? Ki akar kilépni a biztonságot jelentő komfortzónájából? Bizony, mi is úgy akarunk csodát, gyógyulást, hogy ne fájjon, hogy minél olcsóbban megússzuk. Milyen jó is lenne, ha

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” János evangéliuma 4.fejezet 24.vers „Annyira imádom a csokit!”, „Imádom ezt a várost!”, „Minden sejtemmel imádom azt az embert.” – ismerősek ezek a mondatok, ugye? Az emberek gyakran fejezik ki rajongásukat, szeretetüket vagy épp elismerésüket azzal a szóval, hogy „imádom”. Had idézzek fel egy történetet, amelyet Lukács evangéliuma ír le Jézus megkísértésével kapcsolatban. A 4.fejezetben találjuk azt a részt, amikor az ördög megmutatja Jézusnak   a világ dicsőségét és csupán csak annyit kér tőle, hogy imádja őt. „Vicces” szituáció, nem? Végig mutatja Jézusnak a világ dicsőségét, felajánlja, hogy minden felett uralkodhat, minden hatalmat neki ad és csupán csak az imádatát kéri tőle. Ugye értjük, hogy mi ebben a „vicces”? Olyan dolgot akar az ördög Jézusnak adni, amivel már rendelkezik. Kérdés, hogy vajon ezzel az ördög tisztában volt és szándékosan csinált magából bolondot vagy eszébe sem jutott,

"Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?" János evangéliuma 11. rész 40. verse Amikor Jézus Lázár sírjához ért már találkozott a két testvérrel, Mártával és Máriával. Mindketten mélyen gyászolták bátyjukat, de Mária jobban elkeseredett, mint Márta. Mindketten mondták: "Ha itt lettél volna nem halt volna meg az én testvérem." - de csak Márta kapaszkodott a hit vigasztalásába. Ezért ő azt is hozzá tette: "Tudom, feltámad az utolsó napon."  Mi lehet nagyobb dicsőség Isten számára annál, minthogy az övéi hitük által legyőzik a halált? A Biblia világosan tanítja, hogy aki Istenhez tér "át megy a halálból az életbe", mert az élet Krisztusba vetett hit nélkül nem valódi élet, hiszen nincs folytatása. A Megváltóba vetett hit nélkül az ember halálával minden megszűnik, nincs tovább. Ezért még él az ember, de gyakorlatilag holt. Ugyanakkor akik hittel elfogadják, Urunk értük hozott áldozatát, még h

„Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 17-20. vers Egyszer egy másegyházi kollégám mesélt a mesterszakos csoportunkban a tervéről, amit néhány munkatársával akartak véghezvinni. Egy konferenciát szerveztek, amin olyan tapasztalatokról lett volna szó, melyeket nem úgy válaszolt meg Isten, ahogy azt az adott ember szerette volna. Elrontott tapasztalatokról, meg nem történt csodákról, elmaradt fizikai gyógyulásokról. A konferencia sajnos nem valósult meg, de ma is azon a véleményen van, hogy ezekről az eseményekről beszélnünk kell. Mert előszeretettel mondjuk