reggeli dicséret

„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Károli ford.) „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Új ford.) Minden ember, aki erre a világra születik, jogot kap ahhoz, hogy élhessen. Első pillanatunktól kezdve állampolgárai vagyunk egy országnak, ami ezen a planétán létezik. Az, hogy ez hol van, meghatározója sok mindennek; kultúránknak, életformánknak és így gondolkodásmódunknak is. A közgondolkodás szerint vannak szerencsések és kevésbé szerencsések, ahhoz képest, hogy mondjuk New York, London, Párizs előkelő helyein vagy Budapesten, Bukaresten, Varsóban, esetleg Jakarta vagy Mexikóváros nyomornegyedeiben láttuk-e meg a napvilágot. Jól tudjuk, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, de mindezek alapján egyértelmű, hogy óriási nagy különbség van közöttünk, amik anyagi előnyökben, lehetőségekben, a céljaink megvalósításában, és még so

„Életet és kegyelmet adtál nekem, és gondviselésed őrizte lelkem. ” Jób 10:12 Ha ma reggel kilépsz otthonodból és elhatározod, hogy mindent lejegyzel egy papírra, amit a nap folyamán hallani fogsz, estére meglepő eredmény birtokába jutsz. Teljesen biztos vagyok abban, hogy legalább ötször többen fognak valami miatt panaszkodni, morogni, mérgelődni, mint ahányan hálásak valamiért. Lehet, hogy még kevesebben? Mondd el most ezt a mai Igét magadnak, de mélyen végiggondolva az értelmét:  ÉLETET ÉS KEGYELMET ADTÁL NEKEM ÉS GONDVISELÉSED ŐRIZTE LELKEMET! Van egy kedves versem – Lukátsi Vilmától, ami olyan szépen kifejezi az Isten iránti hálát. Olvasd el, és engedd, hogy gondolatai megérintsék szíved húrjait! Istennek adott hegedű A fényes égen fecske villan: övé a lég, a végtelen, A repülés azt jelenti: – Köszönöm a tért, Istenem! A napsütötte kavicsok közt parányi gyík. Már nem is látod. Fürge mozgása azt jelenti: – Isten gondol rám! – Megcsodálod

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:12-13 Remek kikapcsolódás, ha a családom eljuthat egy élményfürdőbe. Legjobban a csúszdákat élvezem, és minél meredekebb, annál jobb. Még fiammal is többször lecsúsztunk – ha nem is a legveszélyesebben. Lábam közé fogtam, és nagy lendülettel indultunk is a zubogó vízzel, nagyokat kanyarodva, míg végül hatalmas csobbanással a medencében landoltunk. Én alámerültem, miközben föltartott kezemben fiamat tartva ügyeltem rá, hogy ő ne kerüljön víz alá.   Mikor egyedül csúsztam – és ilyenkor a legmeredekebbet sem hagytam ki – egy érdekes törvényszerűséget figyeltem meg. Nem tudom pontosan miért, de ha a kezemmel hajtottam magam (éppen annak érdekében, hogy min

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”   (János evangéliuma 15. fejezet 10. vers) Nem kell teológiai végzettség ahhoz, hogy megállapítsuk: Lehetetlen szeretni engedelmesség nélkül és lehetetlen igazán engedelmeskedni szeretet nélkül. Szeretetünket azzal fejezzük ki egymás felé, hogy igyekszünk a másik kedvében járni, úgy szólítani a másikat, ahogy szereti, azt ajándékozni, a másiknak, amire vágyik, olyan közös programot szervezni, ahol a másik jól érzi magát,… Ez nincs másképp az Istennel való kapcsolatunkkal sem. Ha szeretjük Őt, törekedni fogunk arra, hogy minél inkább megismerjük, mire vágyik és igyekezni fogunk kedvében járva engedelmeskedni neki. S mire vágyik Isten? „Krisztus szeretetének gyógyító, életadó ereje hassa át életedet! Amint igyekszel másokat Isten szeretetének vonzáskörébe vonni, tegyen beszéded tisztasága, önzet

Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Máté evangéliuma 26. fejezet 41. vers Jézus a Gecsemáné kertbe ment a tanítványaival miután együtt elfogyasztották az utolsó vacsorát. Jézus megkérte őket, hogy üljenek le, míg Ő egy kicsit odébb ment, hogy imádkozzon. Már az Ő lelke szomorú volt, és fel is tűnt a tanítványoknak, hiszen megszokták, hogy korábban Jézus mindig jó kedvűen beszélgetve ment arra a helyre. Most azonban egyáltalán nem volt látható rajta az örömnek halvány jele sem. A tanítványoktól azt kéri, hogy vele együtt vigyázzanak, vele együtt virrasszanak, és imában támogassák Őt a szenvedései között. Miközben Jézus az Ő Atyjával beszélgetetett a tanítványok el szenderedtek. Jézus hozzájuk lépett és Simon Pétert szólította meg és kérdőre vonta Őket, hogy ennyire nem vagytok képesek, hogy egy órát virrasszatok? Ezután megtörténik a felszólítás. Vigyázzatok és imádkozzatok! De a tanítványo