reggeli dicséret

“Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” Efézusiaknak írt levél 6. fejezet 11. vers Mindig is szerettem a fegyvereket. Már kisgyerek koromban nagyon élveztem utánajárni a különböző korok harcászatának. Szerettem az íjakat, a kardokat. Fiúként izgalmas volt számomra mindig. Férfiak, tegyük kezünket a szívünkre, mindannyiunknak volt kardozós időszaka. Pál is egy ilyen férfi volt. Közvetlen mielőtt megtért volna, üldözte a keresztényeket. A Biblia azt mondja, hogy “fenyegetéstől és öldökléstől lihegve” (Apcsel 9:1) üldözte a keresztényeket. Egy olyan ember, aki ismerte a kezében a kard érintését. Olyan vehemensen volt képes a számára érthetetlen vallásban élőket támadni, ami megrémíti az embert. Ebből a személyből lett az evangélium egyik legnagyobb hírnöke. A Jézus egyik legerőteljesebb élharcosa korábban egy félelmetes ellenfél. Ez a személy folyamatos háborúban állt. Amíg még fiatalon a kereszténységet üldözte, harcolt egy vallássa...

"Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!" Jelenések könyve 14:7 A félelem bénít. Ki ne emlékezne arra, amikor annyira megijedt, hogy még mozdulni sem tudott. A félelem erőt ad. Ki ne emlékezne arra, mikor az ijedtségtől akkorát ugrott, ami egy versenyen is megállta volna a helyét. Akkor most a félelem jó, vagy rossz? Nem jó félni, főleg nem rettegni, másrészt nagyon rossz lenne, ha egy közeledő autó elől nem ugranánk félre ijedtünkben! Milyen félelem az Isten félelme? Az istenfélelemnek semmi köze nincs a rettegéshez. Az istenfélelem egy motiváló erő, ami két fontos megállapításból táplálkozik: Isten mindenható és Isten a szeretet. A Jelenések könyvének versében is ez a két tény sugárzik. A hatalmas univerzum teremtője még nagyobb, mint teremtménye. Olyan erő, akinek ítéletét senki sem hagyhatja figyelmen kívül, vagy akadályozhatja meg. A Jelenések könyve...

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."  Péter második levele 3. fejezet 9. vers Halogatásra átlagon felül hajlamos ember vagyok, és ezt általában tudják rólam azok, akikkel dolgozom — így a Reggeli Dicséret szerkesztősége is. A mottóm: amit ma megtehetsz, de nem muszáj, azt tedd meg inkább holnap. Persze ezt nem büszkeségből mondom, hanem inkább mintegy vallomásként. Az évek során megpróbáltam változtatni rajta, de látva, hogy ebben sikertelen voltam, megtanultam élni a helyzettel, és valamelyest előnyt kovácsolni belőle. Persze ehhez szükségem volt — Istennek hála — a munkatársaim türelmére is.  A saját személyiségemből adódóan én is türelmesebb vagyok a halogatós emberekkel, mint általában véve tapasztalható. Ha határidőt kell szabni valamilyen projekt elvégzésére, mindig jóval korábbi időpontot adok meg, mint ami szükséges volna, mert tudom, h...

  „Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” ( Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 13-14 .vers ) Gyerekkoromban de utáltam hallani: „Neked ezt még nem szabad”, „Te még kicsi vagy”, „Majd, ha nagyobb leszel.” Mi az, hogy nem szabad? Azt csinálok, amit akarok! S mikor a többiek között arról volt szó, ki mer felmászni, leugrani, becsöngetni, megütni, stb. játszottam a legbátrabb nagyfiút. De aztán, ahogy egy-egy csínytevés napvilágra került, azonnal ártatlan kisfiúvá zsugorodtam össze: „Ott se voltam”, „Nem is tudom, mi történt”, „Elromlott” „Eltört”, „Nem én kezdtem”, „Mindenkinek elégtelen lett”. S azzal, hogy felnőttem változott-e valami? Igen: Ma már mindent szabad. És nem, mert még mindig nem tudok jól élni ez...

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.” Péter első levele 5.rész 8-9.vers Egy távoli falucskában esett meg e történet. A falu lakói messze élnek a civilizált társadalomtól és alig-alig van bármi fogalmuk a modern kor történéseiről. Ezen a helyen még önfenntartó életmódot folytatnak és vadászattal, halászattal, növénytermesztéssel tartják életben magukat. Az idősebb férfiak azonban kezdenek elfáradni a folytonos vadászatba, így fiatal, energikus fiúknak tanítják meg, hogyan tudják majd később eltartani családjukat, hozzátartozóikat. Egy ilyen alkalommal egy idős férfi vadkacsa vadászatra vitte fiatal segédjét. Csendben vártak egészen addig, amíg meg nem jelentek a kacsák. Aztán különböző általuk készített fegyverekkel elkezdték a vadászatot. Mielőtt azonban megindult volna a munka a férfi egy n...

  "Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság." János evangéliuma 17,17 Az élet egyik alapvető tulajdonsága, hogy ami él, az folyamatosan növekszik és fejlődik. Vagy ha úgy jobban tetszik kiteljesedik. Nem tudom, igaz-e mindannyiunkra, de általában jellemző ránk, hogy mi is szeretnénk jobbak lenni. Nem versenyszellemből, nem másoknál, hanem önmagunknál. Nem is azért, mert elégedetlenek lennénk, sokkal inkább azért, mert fejlődni akarunk. Még a párkapcsolatoknál is elmondják, hogy akkor értékes egy kapcsolat, ha a két ember jobb emberré válik közben, mint külön lennének. Egyszer azt mondta nekem egy férj a pártanácsadáson: "Ha a feleségemre és családjára gondolok elmondhatom, hogy sokat tanultam tőlük: toleranciát, elfogadást, kedvességet, szolgálatkészséget és azt is, hogy segített, segítettek le tenni olyan tulajdonságokat, amiket nem szerettem magamban. Úgy érzem kevésbé vagyok önző, haragos, makacs, mint nélküle voltam." Úgy gondolom, ők valóban megtalált...

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Máté evangéliuma 5:8 Milyen lehet meglátni Istent? A szemébe nézni, hallani a saját füleddel az igazi hangját, látni arcának rezdüléseit, a mosolyát? Milyen lehet a nevetése? Hogyan hangozhat, amikor énekel? Nem tagadom, képtelen vagyok nem emberhez hasonlónak elképzelni Őt. Igen, ősz hajúként jelenik meg előttem, kellemesen mély, férfi hangja van. Feltétel nélkül szeret és elfogad, átölel, amikor szükségem van rá, ismeri minden örömömet és fájdalmamat, mert ezeket Ő már sokszorosan átélte előttem. Van humorérzéke, vágyik az együtt töltött időnkre, és felfoghatatlan az, amit tett értem. Én ilyennek képzelem el Őt. Hihetetlen élmény lesz egy nap meglátni az igazi arcát, amikor majd minden távolság megszűnik, amikor a tükör által homályosanból végre színről színre lesz, amikor szemem találkozhat az Ő tekintetével. Ma reggel Isten ezt a reményteljes üzenetet küldi neked és nekem. Hogy eljön a nap, amikor végre nem takarja el...