reggeli dicséret

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek... Jakab levele 1:2 Mégis mi lenne jó a kísértésben? Mégis miről beszél Jakab? Mi értelme az egésznek? Egész életemben küzdöttem azzal, hogy ne tegyek olyant, amit Isten nem szeretne. Szerettem volna Neki tetsző életet élni. Kísértésekkel küzdök nap mint nap, és ennek örülni kéne? Örülni kell annak, hogy folyamatosan háború zajlik a belsőmben? Elmentem edzeni. A teremben volt egy felirat: "Ne akkor hagyd abba, ha elfáradtál! Hagyd abba akkor, ha vége a gyakorlatnak!" Ezt a feliratot akkor vettem észre, amikor már épp az járt a fejemben, hogy most én összepakolok, és megyek haza, mert puhány vagyok az egészhez. Elgondolkoztam rajta. Ha akkor felállok, és eljövök, azt mondtam volna, hogy ez is megvolt, kiderült, nem vagyok elég kemény, nem bírom én a strapát. Nem jöttem el. Úgy fejeztem be, hogy képes vagyok rá. Hallottad már a mondást, miszerint egy dolgot tudsz tenni azért, hogy elhallgattassd a kísérté

Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsolatai szerint élünk: ez a parancsolat viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek. János második levele 6. vers Ma jó apa voltál! - mondta a fiam egy esti beszélgetés során, miután imádkoztunk. Nem vagyok hozzászokva az ilyen dicséretekhez, ezért visszakérdeztem: Igen? És miért? Mivel ismerem a fiamat, sejtettem, hogy miféle választ fogok kapni. Be is jött: Mert ma nem tiltottál meg semmit, és játszottál velem! A másodikban igaza van, sajnos nem minden nap tudok vele játszani, főleg nem annyit, amennyit ő szeretne. Az elsőben nem értettem vele egyet, és erről beszélgetni kezdtünk. Tényleg az egy jó apa (vagy anya) ismertetőjegye, hogy nem tilt meg semmit? Azzal mutatjuk ki a gyermekeink iránti szeretetünket, ha mindent megengedünk nekik? Bocsánat, de akkor Isten nagyon rossz Atya! Ha mindent megengedünk, akkor nem neveljük a gyermekeinket; akkor úgy fognak felnőni, mint a gaz a kertben, amit nem

Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen. Júdás levele 24-25 Hallottál már a csúszós lejtőről ? Nyilván nem a téli hidegben lefagyott kapubejáróra gondolok, azzal mindannyiunknak gyűlt már meg baja - sokkal inkább a csúszós lejtő elméletéről beszélek. Vagy a főzővízben úszkáló békáéról. Eszerint az elmélet szerint ha ma a legnagyobb naivitással és jóhiszeműséggel megteszel valamit (városba költözöl, megiszol egy pohár vörösbort az ebéd mellé,  beadatod magadnak a COVID-oltást, stb.) akkor számodra észrevehetetlen, alattomos láncolatok eredményeképpen előbb-utóbb egy csúszós lejtő legalján (a fertő legmélyén, részegen a híd alatt, akár holtan, stb.) találhatod magad. Eszerint az elmélet szerint a lejtős csúszóssága okán elég egyetlen rossz – első – lépést tenned, és onnantól lehetetl

  „Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.”  Jelenések könyve 22. fejezet 10. vers Már megint szerda van. Ennek a hétnek is mindjárt vége, no meg ennek a hónapnak, ennek az évnek is, és ha a tükörben a fejünkön az egyre több ősz hajszálat és ráncot nézem, lassan nekem is. Csak mintha egy valami nem akarna véget érni; a bűn történelme. És ahogy a híreket hallgatom belőlem is az a kérdés szakad fel: Uram, most, hogy már minden idői prófécia beteljesedett, mennyi szenvedésnek, mennyi nyomorúságnak, mennyi háborúnak, természeti katasztrófának kell még megtörténni, mennyi könnynek és vérnek kell még folyni ahhoz, hogy visszatérj e földre, hogy véget vess Sátán tombolásának? „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel.6:10) Uram, mire vársz még? Talán, a ma még bizonytalankodókra vársz? Ahogy olvasom is: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mi

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” Filippieknek írt levél 4.fejezet 4.vers „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” (Préd.3,4) – tehát közel sem arról van szó, hogy nem szabad sírnunk vagy szomorkodnunk. Akkor mire gondolhatott Pál, amikor a fenti felhívást megfogalmazta? A közösségben, akiknek a levelet címezte egy konfliktus helyzet állt elő. Az apostol rendkívül profi módon oldotta meg ezt a kényes helyzetet, hiszen azt olvassuk, hogy mindkettőt megint i. Nem hibáztatja egyiket sem jobban, mint a másikat. Jó módszer. Ezzel a lépéssel mindkettőjükre feladatot ruház, mégpedig azt, hogy közösen törekedjenek a béke helyreállításra. Ezt a békét nem saját erőfeszítésükkel kell elérjék, hanem az Úr vezetése által. Az Atyától jövő békére tereli a figyelmet, amely nem emberi gondolatokon, érzéseken, önhittségen vagy gyengeségen alapszik. Az apostol főbb tanítása ebben a szakaszban a Kriszt

„Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”  Ruth könyve 2:12   Ruth súlyos döntéseket hozott meg férje halála után, mikor anyósa Naomi elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére, Izráelbe. Elhagyta szüleit, népét, vállalta, hogy idegenben él. Mindezt miért? Mert szerette Naomit és által megismerte és megszerette a teremtő Istent, Izráel Istenét (vö. Ruth 1.14-18 ). Mindent elhagyott, hogy részese lehessen Isten népének, közössége lehessen Istennel. A megtérés komoly döntés mindannyiunk életében. Isten azt kéri, hogy mindent adjunk át neki, hogy megszentelve, megtisztítva adhassa vissza mindazt, ami a javunkat szolgálja. Bármit tartunk vissza, valójában veszélyezteti Isten uralmát, megmentő tervének megvalósulását életünkben. Néha nehéznek érezhetjük a teljes átadást. Valójában nem az az igazán fontos, hogy miről mondunk le, hanem sokkal inkább az, hogy miért tesszük ezt, és mit nyerünk vele (vö. Fil

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.” Malakiás könyve 3:1 Szeretetre teremtett minket, hogy megtapasztaljuk az Ő szeretetét, és tovább tudjuk adni a másik ember, a természet, önmagunk felé, hogy vissza tudjuk adni Felé, és kapcsolódhassunk Hozzá. De ez az álom már az Édenben összetört, a szeretet helyett megtanultunk félni. Tőle, egymástól, önmagunktól, a minket körülvevő világtól, de Ő utánunk jött, bárhogy is menekültünk előle. Utánunk jött kérdésekben, amikor Ábelt nem találta, utánunk jött oltalmazó bélyegben Káin homlokán. Utánunk jött esőcseppben, vízözönben, bárkában és szivárványban. Utánunk jött a bábeli zűrzavarban, lángoló és soha el nem porladó csipkebokorban. Kettéválasztott Vörös-tengerben, mennydörgő szózatokban és néma csendben. Utánunk jött, ahogy elnyelt a cethal, ahogy nem pusztult el Ninive. A próféták szavában, a vár