reggeli dicséret

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Máté 5:5 Nem volt már benne az a tűz, az a pusztító szenvedély, ami valamikor jellemezte őt, és amire a késői kor gyermekei előszeretettel emlékeztek. Helyette békesség lakott a szívében, az Isten békessége. Csendes nyugalommal sétált fel a hegyre, minden lépésnél figyelte az ösvényt, hogy jó helyre lépjen. Nem volt már fiatal. Habár úgy érezte, hogy kora ellenére még sokra lenne képes, és tudna még mit tenni a küldetés valóra váltásának érdekében. De elfogadta a sorsát, ha így kell lennie, hát legyen így! Nem tudta volna ezt kimondani hajdanán. Az út hosszú volt és ő emlékezett. Emlékezett a fiatalsága hevére, a tettvágyra, ami szinte szétrobbantotta belülről. Fiatal volt, segíteni akart, cselekedni, hogy mindenki szabad legyen. El akarta pusztítani a rosszat, minden zsarnokot, ha kell. Kész volt ezért bevetni mindent; befolyását, hatalmát, tudását és erejét. Annyira akarta, de nem vette észre, hogy a felháborodás és nem az Is...

Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők megvigasztaltatnak.   Máté 5:4. Ma reggel ezeket a csodás gondolatokat találtam a Gondolatok a Hegyi beszédről című könyvben. Kivonatosan, nem szó szerint idézem: E mondat a bűnök feletti őszinte, szívből fakadó sírásról beszél. Aki a keresztre szegezett Üdvözítőre tekint, felismerheti a bűn irtózatos nagyságát. Akik így sírnak,   “azok megvigasztaltatnak”.   Isten azért tárja fel előttünk vétkeinket, hogy azokkal Krisztushoz meneküljünk; ezáltal megszabadulunk a bűn béklyóitól, és Isten gyermekeinek szabadságában örvendezhetünk. Őszinte töredelemmel járuljunk a kereszthez, rakjuk le és hagyjuk ott valamennyi bűnünket! Ha mégoly nehéznek és súlyosnak is látszik minden szenvedés, áldására szolgál annak, aki hittel hordozza. Épp az a súlyos csapás, amely látszólag boldogságunkat teszi tönkre, lehet Isten eszköze, hogy szemeinket a menny felé irányítsa. Hányan vannak, akik soha nem ismerték volna meg az Urat, ha a szenvedése...

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Máté szerinti evangélium 5:3 Miért van az, hogy a leggazdagabb emberek a legboldogtalanabbak? Miért azok unatkoznak a leginkább, akiknek a legtöbb szabadidejük van? Miért a legmagasabb GDP-vel rendelkező országokban van a legtöbb depressziós, és ezekben a legnagyobb a környezetszennyezés? Nem fordítva lenne logikus? Ha az élet „mély igazságait” akarjuk megérteni, akkor félre kell tennünk az úgynevezett „logikus” gondolkodásmódot. Az élet igazán csak a látszólagos ellentmondásokon keresztül érthető meg. Éppen ezt teszi Jézus is, amikor Isten országáról beszél. Feje tetejére állítja azt, amit eddig mi normálisnak gondoltunk. Azt állítja, hogy a síró ember örülhet (5:4), a nincstelen ember birtokokat kap örökségül (5:5); és olyan kérése van felénk, hogy szeressük azokat, akik minket gyűlölnek (6:44). Isten országának lényege ugyanis csak ilyen ellentmondásokon keresztül érthető meg. Rögtön így kezdi a hegyi beszédet: ...

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”   (139. Zsoltár 23-24. vers) Gyülekezeteinkben nemrég részesei voltunk a tíznapos imaközösségnek. Az összejöveteleken rendszeresen imádkoztunk azért, hogy megteremjük a Lélek gyümölcseit (Gal.5:22), könyörögtünk betegeinkért, fiataljainkért. Imádkoztunk a nagyvárosi evangélizciós programban világszerte részt vevő adventista testvéreinkért, és a helyi sorozatokért. És még megannyi imacélért, szegényekért, munkanélküliekért… És bár vége az imaközösség alkalmainak, hiszem, azóta is sokan fohászkodunk naponta, folyamatosan ezekért a célokért, személyekért, programokért. Mai reggeli Zsoltárunk is egy imádság, melyben Dávid meghajol az Örökkévaló mindentudása előtt: „Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügye...

Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Pál levele a rómaiakhoz 11,20 (UF) A szelíd és a vad olajfa hasonlatáról olvashatunk itt. Mindenki csak hit által maradhat meg ott ahová eljutott. A hit borzasztó fontos alkotóeleme az életünknek. Jól tudjuk ezt, és mégis beszélni kell róla. Nap mint nap kérdőjelek tömegére kell a válaszokat megadjuk, és ugyan próbálunk emberi eszközökkel megoldást találni ez mégis gyakran nagyon nehéznek bizonyul. „Azok a hitetlenség miatt törettek ki…” Azt hiszem, egyikünk sem szeretne azok közé tartozni, akik a hitetlenség miatt kizárást kapnak az Úr dicsőségéből. Ellenben állni szeretnénk, nem görnyedezve roskadozó térdekkel, hanem egyenes és megingathatatlanul. Ezt csak hit által tudjuk megtenni. Akinek van hite, az teszi a társadalom az emberiség számára hasznossá. Egy ötletet szeretnék adni: sokszor látjuk, hogy fiatalok lézengenek az utcákon. Mit gondolunk miért...

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." Pál levele a rómaiakhoz 5:1 Egy ószövetségi történet kapcsán írt vers került a kezembe, melyben a békesség igazán nem megfogható és nem is leírható voltát fogalmazta meg a költő. Szigeti Jenő: Tüzedre várva "Sokszor indultam igazságod kétélű kardjával rakásra ölni a Baál papokat, hiszen gyomlálni, irtani a rosszat jó dolog. De Illás lelke a völgyben maradt, és engem sebzett halálra a kétélű kard, mert tüzed még nem gyújtotta lángra oltárom tüzét. Azután könyörögni kezdtem csontos ököllel verve a mellem az erőért, mely felülről jön, de a Hóreb-hegyi VAGYOK nem felelt. Majd ziháló mellel, remegő térdekkel oltárodhoz hordtam a követ, s megtanultam a Baál papok süketítő hangzavarában meghallani a csöndes, halk, szelíd hangot... És mindent elégetett tüzed lángja, s az aszály szűnni kezdett, majd tenyér...

„Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Máté evangéliuma 7:20-21 Szeretlek! - mondod a legnagyobb átéléssel, a legkomolyabban, de a szemetes még mindig nem vitte ki magát, a mosógép még mindig nincs beszintezve, az a bizonyos vacsora még mindig várat magára, a kedvenc süti még nem sült meg, és még mindig nem olvastál esti mesét, csak siettél a saját dolgodat végezni. A tegnap történteket még mindig nem hallgattad végig, és még mindig nem vetted a fáradtságod, hogy megértsd az elméletét a mindenségről. De te szereted.  És mondod, hogy szereted az embereket, de arcodon egész héten a hétfői unalom ül, és nem tudtál elmorzsolni egy mosolyt sem a metrón. Inkább megfordultál, és a másik irányba mentél bevásárlás közben, csak nehogy észrevegyen, és meg kelljen állni beszélgetni. Megsértődtél a döntésén, ahelyett, hogy időt és figyelmet adtál...