reggeli dicséret

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Példabeszédek 17,22 Egyszer, egy kórházi szobában, két beteg került egymás mellé. Aki régebben feküdt már a kórteremben, az ablak melletti ágyat foglalta el, míg az új beteg az ajtó mellé került. Ez utóbbit a műtét utáni gyógyulás és az azzal járó fájdalom eléggé megviselte. Egész nap alig mozdult meg, ritkán szólt, de akkor is inkább panaszkodott vagy jajgatott, morgott. Semmi sem volt jó neki. A reggeli tea elhűlt, az ebédre felszolgált leves túl forró volt, a vacsora meg ehetetlen. Társa tudta, hogy igazából saját tehetetlensége bántja. Ezért minden nap kinézett az ablakon és a kinti történetekkel szórakoztatta őt. Reggel a játékos madarakról beszélt neki, a napsugárról, ahogy átragyog a felhőkön. Délben a járókelő emberek kerültek sorra. A vidám orvostanhallgató és udvarlója, a sebész szakorvos, aki vörös rózsával sietett felé. De szívesen beszélt a kedves fánkos asszonyról, aki vidáman tömte meg

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” Ézsaiás 32:18. Protestáns fordítás A mai Igében három kulcsszó található: Békesség Biztonság Nyugalom És egy ígéret – megkaphatom. Enyém lehet! Ma reggel azon gondolkodtam, mi lenne velem, ha nem lenne reménységem! A héten meglátogattam egy 84 éves művelt idős hölgyet. Hisz Istenben – de nem hisz Jézus Krisztusban Hiszi, hogy Isten teremtette a világot – de egészen máshogy, mint ahogy az a Bibliában le van írva Hiszi, hogy a Tízparancsolatot Isten adta – de a negyediket emberek írták bele Csinált magának egy vallást. Nagyon szépen, szisztematikusan felépítette – nem nyúlhatsz hozzá. Nem engedi! Bármit mondasz a Bibliából, AZT éppen az emberek tették hozzá. Ebből a szépen felépített vallásából hiányzik a reménység. Miért élünk? Mi a végső célja, értelme életünknek? Erre az ő vallása nem ad feleletet. Hiszed-e, hogy a különféle teóriák, mesék, tudományos és ál-tu

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. " Péter első levele 5:8-9 A saját, nekünk rendelt bolygónkon élünk, csak egy idegen trónbitorlóval a nyakunkon. Az összes automatizmus, ami ezen a bolygón érvényes, ennek a bitorlónak az ajándékkosarából került elő. A kenyér mindig a vajas felére esik. Ha elrontottál valamit, az biztos akkor történik, amikor a legnagyobb szükség van rá. A szántóföld édese a gyom, a búza pedig a mostohája. A munka sokszor a verejtékes fáradság ellenére sem hozza meg a termését. Erőkifejtés nélkül csak gaz terem. A születés pillanata a haldoklás kezdete. Elrontani könnyű, helyrehozni sok esetben lehetetlen. Egy hógolyó lavinát okozhat. A vér nem válik vízzé. Ilyen törvényeket okozott a bűn a Földön. Mi pedig ezt tanultuk és szoktuk meg, sokszor talán annyira, hogy már e

„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” (1. Zsoltár 1-3. vers) Családomnak Zalában van egy kis hétvégi háza és telke, melyen gyermekkoromban szőlőt termesztettünk. Aztán, ahogy nagyszüleim, szüleim számára egyre több gondot jelentett a szőlő gondozása, kivágtuk a szőlőt, és hogy ne maradjon kopár a domboldal, úgy gondoltuk beültetjük gyümölcsfákkal. Emlékszem, milyen jó érzés volt életem első kis almafácskáját elültetni… és emlékszem, milyen nagy reménnyel vártam a következő évet, és azt, hogy mennyi és milyen gyümölcs lesz a kis fácskámon. De, legnagyobb bánatomra nemhogy gyümölcs nem volt, sajnos a fácska is elszáradt. Miért? Pedig a szőlő olyan bőven termett… A szőlő kiv

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.„ Fil.4,6. Életünk különböző szakaszaiban bizonyára már többször előfordult, hogy aggódunk. Amikor házastársat keresünk, felvetődik a kérdés: vajon Ő lesz az igazi. Azután jönnek a gyermekek. Egészséges lesz, vagy beteg, milyen természetet örökölt tőlünk, hogyan fog beilleszkedni az oviba, iskolába. Majd később aggódunk, hogy vajon jól neveljük-e, nagybetűs EMBER lesz-e belőle? Szakmát tanuljon, vagy inkább egyetemre menjen? Azután szerelmes korszakában megfogadja-e a tanácsainkat, jól választ-e társat? Így telnek az évek, évtizedek, míg végül megöregszünk és azt vesszük észre, hogy még mindig aggódunk…. Isten megszólít bennünket ma reggel! Tudja, hogy milyenek vagyunk, mégis azt kéri, hogy most egy picit figyeljünk rá! Kedves, nyájas hangon ezt mondja: „NE AGGÓDJ, DRÁGA GYERMEKEM! Tudom, hogy ezer okod van rá, tudom, hogy semmi sem jön össze ú

„ Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. ” Apostolok cselekedetei 13:22 A megtért Saul éppen az egyik zsinagógában prédikál a zsidóknak Jézus Krisztusról, a Messiásról, és közben megemlíti Dávid nevét. Annak a királynak a nevét, aki egyáltalán nem volt tökéletes és bűntelen, de mégis fontos szerepe volt Isten tervében. Nem Dávid volt az első király Izraelben, de Isten őt választotta ki, hogy népe életében fontos dolgokat cselekedjen. A Betlehemből származó pásztorfiú története mesébe illő. Legyőzi az óriást, eljut Saul király udvarába. Az ő nevéhez fűződik Jeruzsálem elfoglalása majd fővárossá tétele, a kettészakadt ország egyesítése, és a templom építésének előkészítése is. Mindemellett Dávid is kísérthető ember volt, akit megrészegített a hatalom. Házasságtörés, gyilkosság, egyéni ambíciók... szintén Dávid életének része volt. Bűneit mé

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” Nehémiás könyve 8:10 Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül. Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés. Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. N