reggeli dicséret

 „ Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől. A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl, Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak. Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.” 1Móz 7:7-10 Néha csak nagyon kevésen múlik, mint például... - A példamutatáson: Noét egész családja követte, de nem csak a bárkába. Az csak az utolsó volt. Már sokkal hamarabb követték őt, sokkal hamarabb elfogadták a szavait, hallgattak rá. Ez semmi másnak nem köszönhető, csak a hitelességnek, a példaadásnak. Noé hiteles volt a családja előtt. Mindenki elismerte egyedülálló, mások által ugyan megkérdőjelezett hitét, mert látták, milyen elkötelezett. - Az igazoláson: Isten igazolta Noé hitét. El tudjátok képzelni az emberek pillanatnyi ámulását, ami végigkísérte az állatok vonulását a bárkáig? Jötte

Nem mindennap használt szó. Lassan értelmező szótár kell jelentésének megfejtéséhez. Kifogyott, eltűnt, ritkán lehet találkozni vele. Szerinted mit jelent? Számodra mit mond ez a szó, hogy állhatatos? Te az vagy? Ma felgyorsult a tempó. Ha nem megy, hagyd ott, dobd el, vegyél másikat, nehogy megjavíttasd, ne törődj vele, válj el tőle. Instant és egyszer használatos világba pottyantunk. Nem divat sem a kitartás, sem az állhatatosság, sem az egy életen át tartó hűség. Minden mozgásban van, és az állhatatosság ebbe nem fér bele. Pedig csak az üdvözül, aki mindvégig, egészen a célig, és nemcsak egy darabig, állhatatos marad. Kihez? Mihez? És hogyan? Nagy kérdések ezek! Az állhatatos személy, következetesen kitart és ragaszkodik ahhoz, amiről meggyőződött, hogy az jó. Nem változtatgatja véleményét egyik napról a másikra. A nehézségek, a kudarcok nem tántorítják, nem rendítik meg, célegyenest halad előre, ha pocsolyán kell is átmennie. Hűséges, és állhatatosan kitart férje, felesége

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 3:13-15 Tizenéves koromban – keresve saját helyemet – jó néhány megtéréstörténetet olvastam. Egyik például Nicky Cruzról, egy amerikai bandavezérről szólt, aki semmilyen gaztettől nem riadt vissza, de aztán egy lelkésszel való találkozása megváltoztatta az életét ( Repülj kicsim, repülj! és Kereszt az aszfaltdzsungelben ). Aztán olvastam kínai misszionáriusról, egy leprás megtéréséről, és más történetekről, melyek címére már n

„Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”   (80. Zsoltár 8.vers) Minap a most érettségiző fiatalokkal beszélgettünk a továbbtanulási esélyeikről, terveikről, céljaikról. S bár nagy körvonalakban látszik, milyen pálya, hivatás felé orientálódnak, de hogy abban fognak-e kiteljesedni, megélni önmagukat, az a jövő zenéje. S persze, ha a már dolgozókat kérdeznénk, hogy ők megtalálták-e életük célját, értelmét, biztos vagyok benne, hogy a többség azt mondaná; ’Én nem igazán szeretem azt, amit csinálok, de most már hogyan váltsak?’ ’Csak azért vállaltam el ezt a munkát, vagy csak azért megyek ki külföldre takarítani, hogy pénzt gyűjtsek, hogyha majd hazajövök, akkor megvalósíthassam az álmaimat.’ - ami persze sohasem következik be. Bizony sokan vannak, akik szinte egy életen át keresik a helyüket. Elvannak itt-ott egy darabig, csinálnak ezt is azt is, úgy, ahogy… S amint lehet, mennek tovább, kompromisszumokat kötve, hátha o

„Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.” Lukács szerinti evangélium 6. fejezet 48 verse Jézus itt arról beszél, hogy milyen ember az, aki hozzá jön, meghallja mindazt, amiről Ő beszél és cselekszi is azokat! Ez egy háromlépéses folyamat, amit nekünk, mint kereső embereknek be kell tartani. Vegyük sorba! 1.    „Aki Hozzá jön”: Jézus körül mindig nagy tömeg volt, csak amikor egyedül akart lenni, akkor vonult félre és imádkozott. Mindenféle ember ott volt: kíváncsiskodók, gyógyulni, tanulni vágyók, olyanok, akiknek vigasztalásra volt szükségük és azok is ott voltak, akik kémkedtek Jézus után. A jelenlevők indítékai mások voltak, de mindenki ugyanazt a beszédet hallotta. Mielőtt tovább mennénk, szögezzük le, hogy bárki bármilyen indítékkal is ment oda, ott volt, hallották, és látták Jézust! 2.    „Aki hallja”: Ha már

"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.” Apostolok cselekedetei 28:28 Üdvösség. Ez az elfeledett szó arról beszél, hogy Isten kegyelméből egyszer eljön az az idő, amikor az élet nem a fájdalomról és a csalódásról, hanem az örömről szól. Isten ezt a kimondhatatlan ajándékot kerülőút nélkül egyszer már az emberiségnek adta, de elveszítettük. A második esély már Istennek mindenébe került, hogy visszaadhassa minden embernek ezt a csodát, aki azt elfogadja.  Isten egyért is vállalta volna a teljes kockázatot és mindenkinek van lehetősége elfogadni - bár ezzel az eséllyel nem fog mindenki élni. Istennek az első nagy ítélete után - amikor a víz okozta a pusztulást - volt egy különleges feladatra kiválasztott embere. Rajta keresztül a leszármazottait kérte Isten egy évezredekig sem elévülő elhívás betöltésére. Istennek arról a tervéről, hogy nem hagyja a bűnben szenvedő embert örökre elveszni, han

„Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” Pál levele a rómaiakhoz 14:10 Emlegetjük egymás felmenőit nem a legszebb szó- és mondatszerkezetekben, pillanatok tört része alatt alkotunk véleményt, ítéletet a másikról, és közben úgy gondoljuk, mi mindezek felett állunk. Mi jobbak vagyunk, mi nem vagyunk „olyanok”, mi többet érünk, és ha már mindenki bűnös, mi kevésbé vagyunk azok, mint a másik.  Isten igéje azonban józanságra int téged és engem. Hagyjunk fel ezzel a szemlélettel, és lássuk reálisan a minket körülvevő világot! Mi a különbség bűn és bűn között? Mi teszi az egyik rosszat kevésbé rosszabbá a másiknál, mikor mindkettő ugyanúgy elválaszt Istentől? Miért bélyegzünk meg egyes csoportokat, mert más a véleményük, mint nekünk, amikor mi sem vagyunk jobbak náluk semmivel?  A Tökéletestől mindannyian távol vagyunk, és nem tesz jobbá, ha azt gondolom magamról, hogy az én bűnöm